Erősödött a határon túliak iránti elkötelezettség

A határon túli magyarokról szóló státustörvény körüli nemzetközi polémiának köszönhető, hogy az európai kisebbségvédelemben új megközelítési módok jelentek meg – hansúlyozta a Héthatárnak Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára. Hozzátette: a vita segített abban is, hogy az anyaországi magyarokban megerősödjön a határon túliak iránt érzett elkötelezettség.

A státustörvény napirendre tűzésével egy időben a határon túli magyarok ügyét egyesek megpróbálták szembeállítani hazánk európai uniós csatlakozásával. A kisebbségben élő nemzettársainkat úgy állították be, mint egy terhet, amelyet Budapestnek le kell tennie ahhoz, hogy hazánk integrálódhasson az unióba. Ön szerint a magyar külpolitika e két fontos prioritását lehet-e alá- és fölérendeltségi viszonyba állítani?
– Nem véletlen, hogy így tevődik fel a kérdés. Hiszen bár a három fő külpolitikai cselekvési irány közötti összhang igénye verbálisan megjelent minden kormány idején, a gyakorlatban – különösen az alapszerződések megkötésének időszakában – a határon túli magyarok ügyének képviselete alárendelődött vélt integrációs érdekeknek. A polgári kormány számára ezért volt fontos feladat, hogy összhangba hozza a külpolitikai szóhasználatot és a gyakorlatot. Meggyőződésem, hogy hazánk szomszédságpolitikája, integrációs törekvése és a határon túli magyarok érdekeinek megjelenítése között mára egyensúly alakult ki, amelynek a fenntartása továbbra is alapvető feladat.
– Az idei országjelentésben Brüsszel kritikával illette a státustörvényt, ezt pedig sokan úgy értelmezték, hogy a határon túli magyarokról szóló jogszabály ürügy lehet arra, hogy elhalasszák hazánk felvételét az unióba.
– Az országjelentés státustörvénnyel kapcsolatos megállapításai valóban kétértelműek. Sőt az „apparently” szó, amely azért fontos, mert az országjelentés ezzel jellemzi a státustörvénynek az európai normákhoz való viszonyát, egyszerre jelentheti a „látszólagos”, illetve a „nyilvánvaló” ellentmondást a jogszabály és az európai gyakorlat között. Tehát az Európai Unió valódi álláspontjának megértéséhez szükségünk volt arra is, hogy Günther Verheugen bővítési főbiztos jelentéssel kapcsolatos nyilatkozatait elemezzük. Ezekben pedig egyértelművé tette, hogy az európai normákkal összhangban áll a státustörvény. Egyáltalán nem új keletű viszont az a probléma, hogy az EU-ban bizonyos körök folyamatosan ürügyeket keresnek a bővítés elhalasztására. Ürügyet mindig mindenre lehet találni, de azt hiszem, senki nem vonhatja kétségbe, hogy a státustörvény elfogadását, illetve az azt követő diplomáciai erőfeszítéseket Magyarország a legnagyobb körültekintéssel végezte. Igyekeztünk mindent megtenni abból a célból is, hogy összhang alakuljon ki a jogszabály és hazánk integrációs erőfeszítései között.
Békés jogérvényesítés
– A múlt esztendőben a Külügyminisztérium munkájának jelentős kapacitását lefoglalták a státustörvény körüli diplomáciai bonyodalmak. Ezeknek pedig még koránt sincs végük. Megérte-e ez az erőfeszítés?
– Nincs választás előttünk. A magyar diplomáciának az a feladata, hogy hatékonyan képviselje nemzeti érdekeinket. Ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy a státustörvény hazánk nemzeti érdekeinek szolgálatában áll. A végelszámolásnak valóban nem jött még el az ideje, de már most látható, hogy a státustörvénnyel Magyarország egy konkrét problémát akart kezelni, nevezetesen azt, hogy a határon túli magyarok jól érezhessék magukat a saját bőrükben. Az eredeti célkitűzés időközben szélesedett, és a jogszabály körüli nemzetközi polémiának már fontos jelentősége van, hiszen az európai kisebbségvédelemben új megközelítési módok jelentek meg. Nem szándékolt következménye ez a jogszabálynak, de a magam részéről ugyanolyan jelentős eredménynek tartom, mint azt, hogy a határon túli magyaroknak és Európa nemzeti kisebbségeinek is talán jobb lesz a jövőben. Az európai politika ezzel jelentős lépést tett afelé, hogy világos álláspontot alakítson ki arról, miképpen járulhatnak hozzá az anyaországok a határon túli nemzetrészek identitástudatának megőrzéséhez.
– A jogszabály ismét felvetette azt a kérdést, hogy hazánk túltette-e már magát a trianoni traumán. Ezzel párhuzamosan egyre többször emlegetik azt is, hogy Európa csak azokra a kisebbségekre figyel oda, amelyek véres eszközökhöz nyúlnak. Hogyan kell a kisebbségeknek viselkedniük azért, hogy áldozatok nélkül is észrevegyék őket?
– Kifizetődött a határon túli magyaroknak a békés és demokratikus jogérvényesítés melletti elkötelezettsége, hiszen őket senki nem tekinti feszültségkeltő és destabilizáló tényezőnek. Azt hiszem, ez nekik rendkívüli tartalék, a nemzetközi közösség erre alapozza beléjük fektetett bizalmát. Fontosnak érzem azt is, hogy a határozott, kezdeményező nemzetpolitika képes nemzetközi figyelmet és szolidaritást kiváltani. Ne felejtsük el, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos polémia is ezt az eredményt hozta. Biztos vagyok abban is, hogy ma sokkal többen értik a határon túli magyarok helyzetét, igényeit, mint korábban. Ellenben nem gondolom azt, hogy a jogszabály és az ezzel járó vita biztonságpolitikailag feszültségkeltő folyamatot tükrözne. A történelemben az elvarratlan szálakat rendezni kell, és a határon túli magyarok bizonyos értelemben a státustörvény jóvoltából tudják majd meghaladni a trianoni traumát. Látható, hogy a státustörvény abszolút európai módon válaszol a régi problémákra, amelyekre a XX. század rengeteg feleletet tudott adni, de hiányzott közülük a megfelelő. Mi talán megtaláltuk azt a megoldást, amely elfogadható Európa számára, és hozzájárulhat a határon túli magyarok identitástudatának a megőrzéséhez is.
Kis magyar világ
– A magyarságtudat megőrzésén túlmenően milyen hatást vár Magyarország a jogszabálytól?
– Budapest a státustörvénnyel azt szeretné, ha a határon túli magyarok szülőföldjükön erősödnének meg. Úgy ítéljük meg, nemcsak anyagiakra van szükségük a határ túloldalán élő magyaroknak, hanem arra a lelki támogatásra is, amely a legegyértelműbben abban nyilvánul meg, hogy számíthatnak az anyaországra. A státustörvény legalább annyira szól a lelki, mint az anyagi támogatásról. Szeretnénk, ha nem csupán egyénileg, hanem közösségileg is megerősödnének, ezért tartjuk fontosnak, hogy az úgynevezett ajánló vagy tájékoztató szervezetek szerepet kapjanak a végrehajtásban. A határon túli magyarok ugyanis kis magyar világokat építenek, az egyének pedig csak akkor lesznek képesek identitástudatukat megőrizni, ha közösségük is megerősödik, és olyan új intézmények jönnek létre, amelyek az összetartozás tudatát erősítik.
– Mit kellene jelentenie a státustörvénynek az anyaországi polgároknak?
– A hazai magyaroknak ugyanolyan jelentős a státustörvény, mint a szomszédos országoknak élő magyaroknak. A határokat átívelő nemzetegyesítés programjáért talán a határon túli magyaroknak kell kisebb utat megtenniük, hiszen ők mindig is azonosultak a magyarsággal, a hétköznapi élet folyamatosan emlékeztette őket arra, hogy kisebbségi élethelyzetben élnek és hová tartoznak.
– Az anyaországban a rendszerváltozás óta fokozatosan érett meg az a felismerés, hogy összetartozunk a határon túli magyarokkal. Fontos volt ebből a szempontból néhai Antall József kormányfő kijelentése, amikor lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének nevezte magát. Talán az intézményesített magyar–magyar párbeszédhez létrehozott Magyar Állandó Értekezlet is fontos lépcsőfok ezen az úton. A státustörvény megalkotása szintén ebbe a folyamatba illeszkedik, létrejött ugyanis egy kapocs a határon túli magyar egyén, a magyar állam és ezen keresztül a magyar adófizető között. A jogszabály körüli vita pedig a hazai szellemi és politikai élet szempontjából azzal a hozadékkal járt, hogy megerősödött az anyaországban a határon túli magyarok iránt érzett elkötelezettség.