De nincs megállása egy pillanatra sem, az útvonalakat összeállító Apró–Gál család nem kíméli a miniszterelnök-jelölt feleségét, Katinka asszonyt sem. A hét végi program szerint neki kellett átadnia a Baranya megyei kistelepülés, Alsószentmárton „tizenhét legszegényebb családjának” a párt ajándékát. „Már a környék összes faluját betéve tudjuk” – nyögte ki tapintatról nem túl sokat árulkodóan az autóból kikászálódván a pulcsigyártáson edződött asszonyka, miután megtalálták a kis helységet, majd az m1 Híradója stábjának is felejthetetlen perceket okozva azt mondta az országban egyedülállóan homogén cigány, 95 százalékos munkanélküliséggel küszködő település polgármesterének: „Nagyon nagy örömmel jöttem, hogy megtudtuk, hogy van egy ilyen speciális település, ami önöket takarja és mármint a romákat.” A faluban addig soha nem látott kis ceremónián az összegyűltek bizalmukba fogadták a kampánymosolytól fénylő és az egyik lábáról a másikra álló Medgyessy Katalint. Az egyik asszony például azt mondta neki, hogy „tüzelőfa nincsen, sokan nem mernek menni lopni, mert ha mennek lopni, akkor büntetik őket”. A megoldatlan szociális kérdésekről kialakult kis vitában a polgármester védelmére sietett az embereknek: „Ezt a szegénységet csak az a vezető tudja, aki maga is benne él, aki maga is éhezett egy párszor, meg nyolcéves korában nem volt cipő a lábán, az tudja értékelni, akik ilyen helyzetben vannak, a másik ember nem tudja értékelni.” Na, ennél a mondatnál a panelválaszokra felkészített jelöltfeleség elvesztette a fonalat, és ilyesformán szólalt meg: „Én azt gondolom, vitatkoznék a polgármester úrral, szerintem az is tudja, aki nem szegény, ha lelke van és jó lelke van.” Ezt válaszolta az asszony, akit minden bizonnyal azért nem küldtek az emberek a Bahamák irányába, mert akkor még nem adta át nekik a guszta nejlonzacskókba csomagolt csecsebecsét.
Alsószentmártontól egy köpésre, Pécsett is megmozdult valami. A pécsi illetőségű Szili Katalin parlamenti alelnök, félredobva közjogi méltóságát, gyalázkodni kezdett a Magyar Távirati Irodán keresztül, az MSZP vezetőivel szemben szervezett fideszes összeesküvést emlegetve. Magán ÁVH-ról beszélt, s a férjével történt autóbalesetéből – amelyet az Info Rádióban pár nappal ezelőtt még letagadott – politikai tőkét kezdett kovácsolni. Kifogásolta a Magyar Nemzet eljárását, azt állítva, hogy a balesetről szóló beszámolónk megjelenése előtt újságíróink nem keresték (dehogyisnem, többször is, mobilján, irodájában üzeneteket hagytunk, mindez ellenőrizhető), s hogy „felfújtuk” az ügyet. Pedig ezt még akkor sem vetheti a lapunk szemére, ha az ország hozzászokott már, hogy a szocialista politikusok rendszeresen összetörik az állami autókat.
Mindeközben feszítetten kampányolnak a fővárosi szocialisták is, akiknek akciói delikát csemegét jelentenek a jogászoknak. A kampánystáb tagjai a nem létező Adófizetők Baráti Társasága nevében névvel és lakcímmel kitöltendő, előre nyomtatott, drágán bérmentesített levelezőlapot osztogatnak boldog-boldogtalannak, amelyen Orbán Viktortól azt kérik, hogy 450 köztisztviselőt fosszon meg a kiszámítható jövőjétől. A levelezőlap címzettje azonban mégsem maga a kormányfő, hanem az MSZP által megnevezett „társaság”, amely így hozzájut a kérdőívet kitöltő emberek adataihoz. Az akció ettől a ponttól az okirat-hamisítás, a csalás és a jogosulatlan adatkezelés különös egyvelege is lehetne, újabb munkát adva ezzel rendőrnek, ügyésznek, ombudsmannak. Persze, legyünk igazságosak, ilyenkor, kampány táján a budapestiek még mindig „vállalhatóbbak”, mint a számlagyáráról (eddig hat és fél milliárd forint!) elhíresült vecsési MSZP-szervezet, amelyet hasonló logikával nevezhetnénk bátran Adócsalók Baráti Társaságának.
Búvárokat ölt egy drón a Fekete-tengeren
