Annak, aki háromszor megakadályozza, hogy a parlament elfogadjon egy, a kormány által beterjesztett reformjavaslatot (mint történt ez a múlt héten a dolgozók gyorsított eljárással történő elbocsátásáról szóló törvénytervezettel), fizetnie kell tettéért – mondta Zoran Djindjics szerb kormányfő. Úgy tűnik azonban, túl jól fogott a ceruzája, amikor kiállította a számlát. Először is lemondásra kényszerítette Dragan Marsicsanin házelnököt, aki az ominózus törvényjavaslatot „elgáncsoló” Szerbiai Demokrata Párt (DSS) színeiben jutott be a parlamentbe, majd halmazati büntetésül kilátásba helyezte az összes (45) szerbiai demokrata párti honatya képviselői mandátumának megvonását. Vojiszlav Kostunica jugoszláv szövetségi államfő és DSS-elnök a történtek után levelet intézett a Szerbiát kormányzó demokratikus pártszövetséghez (DOS), amelyben a házelnök hivatalába való visszahelyezését szabta alapfeltételül a DSS visszatéréséhez a törvényhozásba. Úgy tűnik azonban, Djindjics jobban tette volna, ha egy kicsit mérsékli magát. Nem mintha a – szépítő kifejezéssel élve – roppant pragmatikus Djindjicsnek lelkiismereti válságot okozna, ha meg kellene hátrálnia a DSS előtt, hanem sokkal inkább azért, mert úgy tűnik, ő fogja kifizetni a számlát.
A múlt héten Belgrádban vendégeskedő Jacques Chirac francia államfő figyelmeztette vendéglátóját, Djindjicset, hogy a politikai hatalom súlypontjának a parlamentben kell lennie. Demokratikus berendezkedésű országokban nem szokás, hogy egyes politikai pártok döntsenek képviselői mandátumok megvonásáról. Ez a polgárok kizárólagos joga, akik szavazataikkal a szóban forgó képviselőket bejuttatták a parlamentbe. Az Európai Unió és az Egyesült Államok is egyértelműen a szerb vezetés értésére adták, rendeletekkel nem lehet tartósan megfelelő jogi környezetet biztosítani a külföldi befektetések számára. A legsarkalatosabb törvényeket, úgy szövetségi, mint köztársasági szinten, a törvényhozásnak kell meghoznia, ellenkező esetben a külföldi befektetők nem látják biztosítva Jugoszláviában befektetett tőkéjüket. A parlamentarizmus szabályainak betartása tehát alapfeltétele az ország visszatérésének a nemzetközi pénzintézetekbe.
A fenti törvénytervezet sorsát látva azonban immár kevesen bíznak abban, hogy a Djindjics-kormány reformjait a szerbiai parlament belátható időn belül megszavazza. A DOS kontra DSS küzdelem ugyanis a legjobb esetben is döntetlen, s a szavazatok most folyó adásvétele inkább a DSS javára billenti a mérleget. Amennyiben a Szerbiai Demokrata Párt továbbra sem vesz részt a törvényhozás munkájában, a DOS maradék pártjai nehezen fogják nélkülözni az összes képviselői mandátumok mintegy egyötödét kitevő DSS-mandátumokat. Kostunica pártjának jó esélye van rá, hogy megbuktassa Djindjics kormányát, ha most bizalmatlansági indítványt nyújt be ellene. Az Új Szerbia elnevezésű párt már be is jelentette, a kormány ellen fog szavazni, és feltételezhetően többen követik majd a példáját.
Magyar Péter és Dobrev Klára is csúnyán elbukott
