Futottak még...

Szinte egész évben panaszkodtunk galoppversenyzésünk színvonalára, ám összegzésképpen mégis azt kell mondanunk, hogy nem is volt olyan rossz ez a szezon. Az alagi pálya jól bírta a terhelést, sőt, mint már említettük, a nyár végére annyira felgyorsult a gyep, hogy a pályarekordok megközelítették a Kincsem Park szintjét. Örvendetesen emelkedett a forgalom, bár a futamonkénti milliós átlagot nem érte el, de nem sok hiányzik. A tv-közvetítés is okozott olykor bosszúságot, de inkább örüljünk, hogy van egyáltalán. S ami a legfontosabb, a szakértő és belátóan türelmes törzsközönség mellett a szakma is jelesre vizsgázott. A versenyzés szépségeiben a ménesi lovászgyerek arca verejtéke éppen úgy benne van, mint a versenytitkár eleganciája. Ezért úgy illik, amikor számvetéseket készítünk, az emberi erőfeszítések előtt is tisztelegjünk. Nincs módunk, hogy a lovas szakma minden szegmentumát külön értékeljük, ezért csak a legjobb, legsikeresebb idomárok említésére szorítkozunk.
A legjobb eredményt – immár nem először – egy olyan ifjú hölgy érte el, aki a divatbemutatók kifutóján is megállná helyét. Kanics Melinda harmadszor lett idomár champion, ami nem rossz eredmény, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez volt a harmadik szezonja a tréneri hivatalban. Pedig nem volt szerencsés éve. Egész idényben harcképtelen volt, vagy egy-két futás után azzá vált.: Abu, April Sun, Bed Boy, Melir Charm, Amor, Barbarella, Barcarole, Balhés, Leylandi Ciprus, hogy csak a legjobbakat említsük. Olyan csapat ez, amit a Lajtán túl is elfogadna egy tréner. Szerencsére az istállótulajdonos, Bagi Imre szinte pazarló gazdagsággal vonzza a jó lovakat, az elmúlt évtizedben ügyesen vásárolt külföldön, az utóbbi időkben szakértelemmel és jó érzékkel tenyészt, így a fentebb említett invaliduslista sem jelentett tragédiát. A Bagi Imre, Kanics Melinda és az istállólovas Kovács Sándor alkotta hármas az idén is a rangsor élén végzett. Köszönhető ez az általam már sokat dicsőített Akitónak, az Alagi Díjat és derbit nyerő April Surprise-nak, az év közepén megsérülő, de addig hibátlanul teljesítő Leylandi Ciprusnak vagy a sprinterfenoménnek ígérkező, hét versenyben diadalmaskodó Black Rose-nak. Az istálló remekül alkalmazkodott a speciális alagi viszonyokhoz, aminek van egy hátránya is: külföldön kevésbé sikeresek. A 24 millió forintnyi össznyeremény döntő többségét itthon termelték.
Ribárszki Sándor az idomári munka más útjait járja. Az ő istállója sok kistulajdonos apró lotjaiból áll össze, így őrzi már évek óta megérdemelt helyét az élgárdában. Nagy érvágást jelentett neki, hogy Krix-Krax már tavasszal megsérült, de Nevelőnő sem hozta tavalyi formáját. Rodrigo hasonlóan teljesített, ellenben Menedzser csoda dolgokat produkált. A 20 millió forintos bevétellel az idomár és a futtatók is elégedettek lehetnek, s a sok ígéretes kétévest nézve optimistán várhatják a jövő évet.
Friebert Attila gyakorlatilag egy owner lovaival dolgozik. Az idomár és a tulajdonos Rozsnyói György koncepciója az, hogy elsősorban a környező országok versenyterein avassanak babérokat. A 13 millió forintból tízet valutában termeltek, de itthon sem kényszerültek statisztaszerepre. Kár, hogy Lidohill igazi képességeit itthon nem ismertük meg, hiszen az a ló, amelyik külföldön több mint négymilliót nyer, az Alagon is tudhat valamit. Jövőre saját tenyésztésű lovak adják majd az istálló gerincét, ha olyanok lesznek, mint az őszik, akkor elégedettek leszünk. Hogy derbiló lesz-e közöttük, ezt nehéz megmondani.
Soltész András, a pénznyereményt tekintve, idomári működése legjobb évét zárta. Holott őt sem kerülte el a balszerencse. Az istálló büszkesége, Saugerties nyeretlen maradt, csakúgy, mint a hároméves reménység, Danilo. Soltész érzékét dicséri, hogy egy nem nagy klasszisú, de távbíró és küzdeni képes hendikeplovat tudott a klasszikus versenyekre felkészíteni, így Prometheus közel kétmillió forintot gyűjthetett. A nagy öregek, This Key Fits, Kempinsky már kevésbé bírták az iramot, de a közepes képességűek roppant szorgalmasan robotoltak, ezért jöhetett ki a 11,5 milliós végeredmény. Nagy álmokra jogosító kétévest még nem láttunk, talán Téma megcélozhatja a Kanca Díjat.
Sajnáljuk, hogy Würth Veronikának nem jött össze az idei esztendő. Kis létszámú, de elsőrendű anyag volt a kezében, amivel külföldön jól teljesített, de itthon nem volt igazán szerencséje. Információink szerint Siklósi Tamás tulajdonos megvált az idomártól, s jövőre az idomári gárda egyik nagy öregjére, Házi Lászlóra bízza istállóját. Összességében Würth Veronika sem dolgozott rosszul, hiszen 10-12 lóra a 10,7 milliós nyeremény igazán nem megvetendő. Házira nagy felelősség nehezedik majd, hiszen tőle várják, hogy a két csodacsikóval, Muzsikaszóval és Gazdurammal valami nagyon nagyot produkáljon.