Aligha élt még ember a földön, akit egy-egy nyári éjszakán ne bilincselt volna le a csillagos ég látványa. Megrendítő élmény a milliárdnyi messzi fénypötty alatt állni, ahogy azok beterítik a mennyboltot.
Ázsia nomád pásztorai bőrből készült „szemüvegen” át figyelik a csillagos eget. Az egyszerű, ám hatásos eszköz egy állatbőrdarab, amelyre lyukat fúrnak. Ezáltal a „célba vett” csillagkép és környezete jobban láthatóvá válik, hiszen a szemüveg kiküszöböli a zavaró fényjelenségeket. Állítólag hasonlóképp figyelik a magasból a ragadozó madarak is zsákmányukat: képesek úgy szabályozni a szemüket, hogy az egy-egy apróbb földdarabot mintegy „kinagyít”. Ezáltal persze az ott meglapuló egér, ürge vagy hörcsög is jobban szemügyre vehető…
Néprajzkutatók és történészek összegyűjtötték a régi magyarság csillaghiedelmeit. Hiszen őseink, a többi archaikus néphez hasonlóan, mítoszokat, illetve azok „égi tükrét” látták a magasban. A csillagoknak eleinknél is megvolt a segítő vagy rontó hatalmuk, nemhiába énekelték régi igriceink: „Rossz üdőket élünk, rossz csillagok járnak…” Közismert nálunk is az az ódon hiedelem, hogy amikor egy csillag lehull az égről, „lélek szabadul”, vagyis meghal valaki.
Kárpát-medence-szerte ismeretes az Ursa Major, azaz a Nagymedve ősi magyar neve: Göncöl. A különös csak az, nem tudja senki, ki lehetett a csillagkép mitikus névadója. Nyilvánvaló pedig, hogy valami régi történet is tartozott hozzá, ez azonban feledésbe merült. Vannak tájak, ahol Köncölnek, sőt Döncölnek mondják a csillagképet, de ettől nem leszünk okosabbak.
Thoroczkai-Wigand Ede összegyűjtötte és könyvben kiadta a régi magyar csillaghiedelmekre vonatkozó adatokat. Könyve (Öreg csillagok) régi népmesék, versek, mondatöredékek és ezerféle más feljegyzés nyomán hangulatos csillagnevek százait foglalja magába. „A Sarkcsillagot – írja a kutató – a kirgiz nép mozdulatlanságánál fogva Vastuskónak, török-tatár törzsek Aranytuskónak vélik. Nékünk ő a Göncöl-térítője, Boldogasszony- vagy Bábamotollája, közismert nevén Fúrócsillag, s szintén egyhelyt álló pillogatásából Forgónak is minősítették…” De ismeretes a Sarkcsillag nálunk Szent Péter agaraként is.
Ősi képzetek szólalnak meg a Tejút különféle elnevezéseiben. A hosszú, sziporkázó fénysáv, amely az égboltot hosszan beteríti, az út képzetét kelti a szemlélőben. Ezért a neve Isten útja, Jézus útja, Isten barázdája, Szent Mihály útja. Mondják Hadak útjának, Lelkek útjának, de Részeg embör útjának és Szalmahullajtónak is. De nevezik még Hajnalhasadéknak, Csörsz árkának, Szépasszon vásznának, Tündérek útjának és Cigányok útjának is.
Amúgy se szeri, se száma a hangulatosabbnál hangulatosabb régi csillagneveknek. Az Androméda őseinknél Halászcsillag. A Nyilas csillagkép Sántakódus. Az Orion: Úrpálcája. A Hattyú: Vőlegénycsillag. A Korona: Rózsáskert. A Vénusz hol Szarvaslegelő, hol Vacsoracsillag, hol Szerelemcsillag, de ismeretes itt-ott Pásztorserkentőként, Zsidócsillagként és Ökörkeresőként is. A Mars – Vérszemű, amiből kiviláglik, hogy őseink is érzékelték e csillag „harcias” voltát. A Kisgöncöl – Tündérasszony palotája.
És felsorol Thoroczkai-Wigand még olyan hangulatos csillagneveket is, amelyek fennmaradtak, bár már senki nem tudja, mely csillagot illették velük. Ezekből egy csokorra való: Álmatlancsillag, Boszorkányszeme, Cséphadaró, Darázsfészek, Ekehajtó, Harmatlegelő, Hárommalom, Kisasszonyöröme, Kisdedekszerencséje, Lámpáshordó, Lászlószeme, Sárkánygázló, Szélvész, Táltos és Törökkaszás.
origo.hu
Átszakította a híd korlátját egy autó Nagyrákoson
