Ha megfagy, sem tárgyal Tito özvegye

„Rettenetes helyzetben vagyok: a lakásomban fűtés nincs, az elektromos vezetékek tönkrementek, a tető beázik…” A panaszáradat nem akárki részéről hangzott el. Jovanka Broz asszony, az egykor volt Jugoszlávia teljhatalmú urának, Titónak az özvegye nyilatkozta ezt egy belgrádi lapnak. Szavainak azonban nincs sok hitele: menetrendszerűen minden decemberben elhangzanak, miközben a hölgy évközben senkit sem fogad a lakásában, még azokat sem, akik éppen az általa sorolt meghibásodások javítása miatt zarándokolnak el hozzá.

Jovanka Broznak Tito halála után, 1980-ban kellett kiköltöznie a belgrádi „Rózsadombról”, az Uzsice utcai elnöki palotából, ám nem maradt az utcán. Egy állami tulajdonban levő belvárosi házat kapott használatra, amely azonban az évtizedek során tényleg elromosodott. Az egykori elnök özvegye állítja: évek óta kilincsel, telefonál a tulajdonosnál, de hiába, még csak válaszra sem méltatják.
– A víz mindent tönkretett a házban – nyilatkozta Jovanka aszszony a minap a Blic című, nagy példányszámú belgrádi napilapnak. – Már két éve annak, hogy fűteni nem lehet, s miután idén az elektromos vezetékek is tönkrementek, naponta órákra áram nélkül vagyok. Szinte szünet nélkül írom az államnak a beadványaimat, telefonálgatok a vagyonkezelőnek, de bizonyos Osztojics úr titkárnőjénél messzebb még nem jutottam. Most ott tartok, hogy miután a napokban erős meghűlés következtében ágynak estem, a biztonsági szolgálat rendőrét küldtem el, nézzen utána, mi van a beadványaimmal. Azzal küldték vissza, hogy „neki semmi köze az ügyeimhez” – sorjáznak a volt jugoszláv diktátor mellett évtizedekig tejben-vajban fürösztött egykori szépaszszony panaszai, aki azt is állítja: minden évben megígérik neki, hogy a romos házból emberi életre alkalmas lakásba költözhet, de soha konkrét ajánlatot nem kapott, így nincs más hátra, mint külföldi barátaihoz forduljon, akikből az ENSZ-főtitkár Kofi Annanig világszerte rengeteget megismert.
Miután Tito özvegye ritkán nyilatkozik, panaszai óriási visszhangot váltottak ki szerte Jugoszláviában, s természetes, hogy szót kért az ügyében legilletékesebb, Dragomir Popov, az Állami Vagyonkezelő igazgatója is. Szerinte szó sincs arról, hogy az elnök özvegyének kétségkívül valós panaszairól ne tudna az intézmény.
– Tekintettel arra, hogy kiről van szó, személyesen próbálkoztam már számtalanszor intézkedni, de az lehetetlen – közölte az igazgató. – Jovanka asszony nem hajlandó szóba állni velünk, ha telefonon hívjuk, csak üzenetrögzítőjével tudunk szót váltani. Pedig mindent megtettünk már, hogy a szakembereinket fogadja. Üzentünk neki a szomszédok, sőt a biztonságára vigyázó rendőrök által is, de hiába…
Az igazgató szerint Jovanka Broz csak írásos panaszaival bombázza őket rendületlenül, ám amikor az állami intézmény szakemberei kiérkeznek hozzá, zárt ajtók fogadják őket. Szeptemberben és októberben például szinte minden áldott nap felkereste őt valaki, hogy megbeszélje vele, amíg megjavítják a házat, átmentileg egy luxuslakást bocsátanak rendelkezésére, de az idős hölgy nemhogy szóba nem állt velük, de még látni sem látták, mert bezárkózott.
– Mi tehát tehetetlenek vagyunk, csak üzenhetjük neki: van megoldás a bajaira, de annak nem az a módja, hogy évről évre decemberben, amikor beindulnak a fagyok, meghív magához egy újságírót és elpanaszolja neki azt, amit mi már régóta tudunk, sőt orvosolnánk is, ha megengedné – zárta le a maga részéről értelmetlennek tartott vitát az igazgató.