Helyi érték

Tétre, helyre, befutóra. Jaj, mit tettem? Felírják-e vajon tetteimet a kéménybe? Vagy az égre? Az égbe? Még amikor nyár volt a futó évszak, és nem állt a bál, a tél be, láttam bizony ám én repülőgépeket, amelyek kondenzcsíkkal bizonyos nevet írtak az égre – ez itt most a reklám helye –, pont, pont, pont.
Homokba írod a neved: elmossa a tajték. Égbe vésed a neved: elfújja a szél. Kőbe vésed a neved: dőlt sírok és aktív vandálok. Minek mi jut.
Tétre, helyre, befutóra. Vannak-e tetteim egyáltalán? Merthogy az apostoloknak voltak cselekedeteik. Nekem vajon vannak-e cselekedeteim? S vannak-e mulasztásaim? Mit tettem a természetért, s mit mulasztottam el megtenni érte?
Tétre, helyre, befutóra. Tehetetlenség és telhetetlenség. A kutya tudja, hol is az ő helye. Helyünk a nap alatt. Egy apró házikó, egy mégoly-zugoly, tele búval, ronggyal. Ez a kutya helye. Helyedre, Bobi! De az én helyem hol van? S befutok-e valaha is? Amikor híres embert játszanak, következhetek-e asszociatíve Schrödinger után?
Tétre, helyre, befutóra. Életre-halálra. Jáksó László szerint akinek négy lába van, és mégis megbotlik, az egy fél pók. Kérdem én: hálószövés tárgyában mit fognak majd fogadható mértékként meghirdetni a bukmékerek?
Elmondtam százszor, elmondom százegyedszer is. Az őserdőről van szó. A csekély értelmű őserdőről – Milne után szabadon, alias csekély értelmű medvebocs –, amely hosszú ideig ott ékeskedett a maga két négyzetméternyi terjedelmével, nulla egész valahány acre, az erkélyen. Mígnem… mígnem egy háztatarozás miatt áttelepíttetett a nagymamám sírjára. Hova vittem volna? Más hely nem akadt. Ám ott sem nőhettek a fák az égig. Egy nap kilátogattam a sírhoz, s látám, hogy nem jó. Gépfűrész rágta tönkök fogadtak erdő helyett. Akkor aztán úgy döntöttem, hogy kishercegből egyszer s mindenkorra átmegyek köztársaságba. Az én bolygóm a Föld.
Bádogvödörrel kezdjük, hamvvederben végezzük. A bádogvödörhöz még jár lapát, a hamvveder lapáttalan, ennyi a különbség. „Gondolj apádra, ha rákerülsz a lapátra…” Bung, bung, bung. Hiszi a piszi. Hifi a hofi.
Minden hely betelt. Foglalt. Szilveszterkor az érkező turisták a szabadba kényszerülnek. Nincsen számukra hely. Arkhimédész? Tetszett volna bejelentkezni. Sarkaiból a Föld így, sajnuelló, kifordítatlan marad. Lucifer? Nincs hely, hol a tagadás ősi szellemét megvethetné. De az állások és állítások is mind betöltve.
„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ő az út, az igazság és az élet. Az én utam? Az én igazságom? Az én életem? Én életem, én életem, én igen nagy életem…
Tétre, helyre, befutóra. Bizony, a tét nagy. A játék meg sekély. Tétre, helyre, befutóra. Helyi idő szerint. Ugye szép? Eszerint az időnek mégiscsak megvan a térben a maga helye. Helyi értéke. Vagy ott a HÉV, amely magasabb nyomtávon Helyiérdekű Vasutat jelent. Van tehát helyi érdek is. Nemcsak helyi érték. Érdekes eszerint a hely. Ez most filozófia vagy földrajz? Honnét jövünk, hova megyünk? Dobj fel egy követ, s kérdezd meg tőle, mi az a helyzeti energia. Ess el, s kérdezd meg, mi fán terem a kő. Ha tudom, hol a helye, tudom, hol keressem, és istenuccse, meglesz előbb-utóbb. Ha nem tudom, hol a helye, hiába van ott az orrom előtt.
Couleur locale. A Moulin Rouge például igencsak egy couleur locale. De ha a Moulin Rouge egy couleur locale, akkor a genius loci egy született zseni? Hol rejtőznek a globálpatrióták, s győzik-e vajon lelkesedéssel a lokálpatrióták? A helyi lap sohasem fog befutni, csak futott még. Az emigránslapok pedig, áldassék a címük, kifulladásig.
Adott egy nem kerek világ, s én keresem benne a helyemet. Hellyel-közzel. Közel s távol. Zenében talpalávaló, helyben talpalatnyi a jó. Amúgy helyből szeretnék fölszállni, mint a Harrierek, de erőmből eddig csak kifutópályára futotta. Tétre, helyre, befutóra? Kifut belőlem a vér.
Tétre, helyre, befutóra? Most például itt van ez a rovat. Teszek rá, mondhatnám, de azért ennél fontosabb nekem. Hisz megteszi helynek, míg helyem nem lelem. Éberségre kéthetente általa hajthatom szegény fejem. Fut, amíg fut. Tart, amíg tart. Negyed kolumna. Hely, idő. A koordináták türelmesek.
Végezetül pedig és utolsósorban kívánok boldog világmindenséget mindenkinek! Akinek van füle, az csöngjön. S akinek nincs társa, az karácsonykor ingyért kap levest.