Himnuszfóbia

Valamirevaló erdélyi magyar aligha fejez be átmulatott éjszakát a székely himnusz eléneklése nélkül. A magyar himnusszal némiképp más a helyzet, az asztaltársaság általában leinti azt a derék pacsirtahangút, aki Kölcsey és Erkel remekművével igyekszik fokozni a hangulatot. Általános vélemény szerint ugyanis a himnusz nem kocsmába való. Van egy olyan érzésem, hogy ez a vélekedés változni fog, miután Romániában hatályba lépett az idegen államok himnuszának éneklését tiltó jogszabály. Meggyőződésem, mostantól kezdve a magyar nemzeti dalt kötelező lesz énekelni az asztaltársaságoknál, aki pedig nem ezt teszi, azt jó esetben gyávának könyvelik el, de a románbérenc jelzőt is könnyen a nyakába varrhatják. És képzeljük csak el, amint a rendőrök körülveszik a székelyföldi kiskocsmát, s alaposan kidolgozott kommandós akció keretében úgy támadnak rá a garázda danolászókra, hogy azokat tetten érve verhessék bilincsbe.
Merő szópocsékolás lenne az alábbiakban arról írni, hogy az ilyen és ehhez hasonló törvények úgy hangzanak Európában, mint valami múltbéli Drakula-történet. Az 1994-ben hozott jogszabály értelmében csak hivatalos, nemzetközi rendezvényeken lehet más országok nemzeti jelképeit használni Romániában. Az ominózus törvény évekig elveszett a bürokrácia útvesztőiben, nem hirdették ki a hivatalos közlönyben, s így nem is lépett hatályba. Az 1996 utáni bukaresti hatalomváltást követően az új vezetésnek nyilván nem hiányzott a nyíltan idegenellenes jogszabály alkalmazása, lassan elfelejtődött az egész. Tavaly aztán változott a világ, az Ion Iliescu nevével fémjelzett garnitúra ismét pozícióba került, s lám-lám, egyszer csak bekerült a hivatalos közlönybe a tiltó törvény. Az időzítés sem volt véletlen, a jogszabály a román nemzeti ünnep napjától, december elsejétől lépett hatályba.
A Bukarestben kormányzó szociáldemokraták – akik a törvény megalkotása idején még jóval szerényebb megnevezéssel illették magukat – ismét tettek róla, hogy egyetlen hét se teljen el az erdélyi magyar közösség megalázása nélkül. Miközben kormányközi szinten javában zajlik a státustörvényvita, és úgy tűnik, a megegyezés felé közelítenek a tárgyalófelek, addig Romániában futószalagon követik egymást a magyarellenes intézkedések.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyre kényesebb helyzetbe kerül. A folyamatos provokációkra volt egyfajta válasz, hogy az RMDSZ nem írta alá a romániai nemzetiségek képviselőinek azt a múlt heti kolozsvári nyilatkozatát, amely támogatja Románia csatlakozását az Európai Unióhoz. Jövő év elején kerül sor a román kormánypárt és a magyar érdekvédelmi szervezet közötti egyeztetésre, melyen arról is döntés születik majd, hogy az RMDSZ folytatja-e a kisebbségi kabinet külső támogatását. A külső szemlélőben joggal merül fel a gyanú, a Szociáldemokrata Párt (PDS) berkeiben egyeseknek nincs ínyükre az RMDSZ-es kormányzati „mankó”. Egyébként is kérdésessé válhat a PDS–RMDSZ csúcstalálkozó létrejötte, hiszen az utóbbi napok történései után az is elképzelhető, hogy januárban már börtönkoszton élnek a magyar párt vezetői.
Mint ismeretes, Románia legfőbb ügyésze bűnügyi vizsgálatot rendelt el az RMDSZ ellen amiatt, hogy a szövetség belső döntéshozó szerve hét végi értekezletén a résztvevők elénekelték a magyar himnuszt. A bűnügyi kivizsgálást Románia felségjeleinek megsértése miatt rendelték el, a román büntető törvénykönyv megfelelô paragrafusa alapján, amely hat hónaptól három évig terjedő büntetést helyez kilátásba az ország jelképeinek megsértéséért. Az RMDSZ-es küldöttek a testület szombati marosvásárhelyi értekezletének végén a román kormány végrehajtási utasításai elleni tiltakozásul tudatos szabálysértésként énekelték el a magyar himnuszt. Hogy a himnuszéneklés miért jelenti a román nemzeti szimbólumok megsértését, az igen jó kérdés, de – Adrian Nastase miniszterelnök szavaival élve – ennek megállapítása az igazságszolgáltatás dolga.
Ébredj román, halálos álmodból – szól a román himnusz első sora. Úgy tűnik, az ébredés még odébb van.