Jövedelmező befektetés a támogatás

Nem egyszerű segítségnyújtásként, hanem jól megtérülő beruházásként kell értelmezni a határon túli magyarok támogatását. Hiszen minden egyes forinttal, amelyet a határon túli magyaroknak juttatunk, egyúttal egy olyan régiót és egy olyan közösséget segítünk, amely az adott országban hozzájárul a stabilitás és a demokrácia megteremtéséhez, illetve megőrzéséhez – hangsúlyozta a Héthatárnak Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke. A globális érdekeken túl a mindennapi élet szempontjából is befektetésről van szó, ugyanis minden magyar polgárnak érdeke, hogy a határ túlsó oldalán olyan közeget találjon, amelynek azonos a nyelve, kultúrája, és hasonló elvek alapján működő gazdasága van. A racionális megközelítésen kívül lelki, erkölcsi kötelessége is van a magyar államnak. Minden magyar felelős minden magyarért. Az alkotmány szabályozásának megfelelően így a magyar állampolgárok a befizetett adójukból egy bizonyos összeget a határon túli magyarokra fordítanak.
Halzl József, az Illyés Közalapítvány kuratóriuma és a Rákóczi Szövetség elnöke szerint annak, aki „15 millió magyarban gondolkodik”, természetes, hogy az anyaországnak támogatnia kell a kisebbségben élőket. Akik ezt nem érzik erkölcsi kötelességüknek, azoknak azért kell segíteniük, mert érdekük. Az anyaországnak jó befektetés a határon túli magyarság és azok a területek, ahol ők élnek. A magyar gazdaságnak fontos lehetőségeket kínál a szomszédos államokkal való együttműködés, ennek tényezője és közvetítője pedig a határon túli magyarság lehet.
Tíz év alatt, de főleg az utóbbi két-három esztendőben sikerült elérni, hogy a költségvetés fél ezreléke helyett minden egyes ezer adóforintból ma már több mint egy forintot fordít Budapest a határon túli magyarok támogatására. A határon túli magyarokról szóló státustörvény életbelépése után ez az összeg a kétszeresére nő – számolt be Szabó Tibor. Az előző évtized alatt kialakult gyakorlat szerint ennek a leghatékonyabb módja az, ha a pénzt társadalmi kontrollt gyakorolva közalapítványok, közhasznú szervezetek juttatják el az illetékeseknek. Jelenleg a magyar kultúra megőrzéséhez az Illyés Közalapítvány, az oktatási jellegű programokhoz pedig az Apáczai Közalapítvány biztosít forrásokat. Az Új Kézfogás Közalapítvány új struktúrájában ma már nem közvetlenül finanszíroz gazdasági tevékenységeket, hanem a vállalkozási készség növelését segíti elő. A Segítő Jobb egészségügyi problémák kezeléséhez járul hozzá, a Mocsáry Lajos Alapítvány pedig szociális és mentálhigiéniai célokra biztosít támogatásokat.
Az elnök elmondta: a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a jövőben koordinálni kell a támogatásokat. A státustörvény ugyanakkor azt indokolja, hogy a források tervezett módon jussanak el a határon túliakhoz. Ezért valószínű, új közhasznú szervezetek, társaságok alakulnak majd, amelyek egy határon túli civil vagy szakmai szervezettel kötnek szerződést, így a támogatások szabályozott módon jutnak el a címzettekhez. A már működő közalapítványok és az újonnan létrejövő közhasznú társaságok megosztják majd a feladatokat. A stratégiai jellegű, például az intézményalapítást biztosító támogatásokat az új kht.-k kezelik majd, a sok apró, egyedi döntést igénylő kérelmeket pedig a közalapítványok fogják elbírálni. A HTMH-ban ezzel egy időben létrehoznak egy központi adatbázist, amelynek segítségével nyilvántartják az összes, határon túlra küldött pénzt, azért, hogy megszűnjenek az átfedések.
Az alapítványok tevékenységét a múlt esztendőben az ellenzék többször is kritizálta. Az Illyés Közalapítványt azzal a váddal illették, hogy átláthatatlan a támogatási rendszere. Halzl József, a kuratórium elnöke szerint a határon túli magyarság ügyének nem lenne szabad pártpolitikai vita tárgyát képeznie. A közalapítvány kuratóriuma egyébként a pártok és az illetékes minisztériumok képviselőiből áll, így azt sem lehet mondani, hogy csak a kormány szimpatizánsai dönthetnek a pénzekről. Mivel közalapítványról van szó, bárkinek hozzáférhető, hogy milyen pályázatra mennyi pénzt hagytak jóvá. Ezek az adatok az interneten is olvashatók (www.ika.hu). Az elnök úgy véli, egy olyan alapítványnál, amelynél a befutott pénzigények hetedét lehet csak megítélni, képtelenség olyan döntést hozni, amellyel mindenki elégedett lehet.
Az Illyés Közalapítványnak, amely az 1990-es években 15 millió forintból gazdálkodott, ma egymilliárd-húszmillió forintos évi költségvetése van. A közalapítvány a határon túl élő magyarság önazonosságának megőrzését, fejlődését és megerősödését célzó kezdeményezéseket, az anyanyelv ápolását, az oktatás ügyét, a határainkon túl élő magyarságot érintő tudományos munkát, a magyar nyelvű hitélet tárgyi és személyi feltételeinek javítását, valamint a határon túli magyar kisebbségek kultúráját és hazai kulturális bemutatóit hivatott támogatni. A közalapítvány munkáját alkuratóriumok segítik, az esetek többségében tehát Budapesten úgy döntenek, hogy figyelembe veszik, a szóban forgó pályázattal kapcsolatban mit javasol az illető országban működő testület.
Halzl József úgy véli, az ifjúságot azért kell támogatni, mert az ő identitástudatuktól függ, hogy fennmarad-e a magyarság egy olyan környezetben, amely eddig asszimilációra késztette a kisebbséget. A Rákóczi Szövetség (RSZ) ezért főleg a fiatalságot érintő programok szervezését vállalta magára, amelyek révén a magyarországi és az egész Kárpát-medencei magyar ifjúság összetartozás-érzésének további erősítését kívánja elősegíteni. Az RSZ és alapítványa 120 millió forintot fordított a határon túli magyarságot szolgáló rendezvényekre és támogatásokra, ebből az Illyés Közalapítvány hozzájárulásának köszönhetően 40 millió forintot arra a programra, amelyben minden egyes felvidéki magyar családot megkeresnek, amelyben iskolai beiratkozás előtt álló gyermek van. Igyekeznek meggyőzni a szülőket arról, hogy érdemes magyar iskolába küldeni a gyermekeket.
Az első osztályos gyermekek tanszercsomagot kapnak, de karácsonyi ajándékra és a rászorulóknak étkezési támogatásra is futja a programból. Az előző két esztendő munkája pozitív eredményt hozott – hangsúlyozta Halzl –, sikerült elérni, hogy a Felvidéken a magyar iskolába beíratott gyermekek számaránya az összes beíratott gyermek számarányához viszonyítva a korábbi évek negatív tendenciája után növekedett. A szövetség egyébként nemcsak állami alapú forrásokra számíthat, hanem a gazdasági és a magánszféra pénzeire is.
Az RSZ alapítványának általában olyan cégek adományoznak pénzösszeget, amelyek a szomszédos országokban már befektettek vagy készülnek erre. Akinek viszont semmilyen érdeke nincs a határon túl, annak Halzl szerint azért lehet fontos az ügy, mert a szövetség programjai az egész Kárpát-medencére kiterjednek, tehát jelentős számú magyarországi diák is részt vesz ezekben.
A szokásos március 15-i ünnepség az idén például több mint kétmillió forintba került, ennek révén azonban több mint ezer hazai diák jutott el határon túli magyar városokba. Az elnök elmondta: a tapasztalat azt bizonyítja, hogy azok az anyaországi fiatalok, akik egyszer voltak a határon túli magyarok lakta vidéken, teljesen más szemlélettel és lélekkel térnek viszsza. Az 1956-os ünnepi megemlékezés és a Gloria Victis történelmi vetélkedő idei költségvetése 18 millió forint volt, az esemény azonban 2000 Kárpát-medencei fiatalt mozgatott meg.