Kamatlábtorta a Lukácsban

Az Andrássy úti bérpaloták sorában álló kétemeletes, eklektikus stílusú épületben 1912-ben nyitotta meg elegáns, díszes üzletét Lukács Sándor cukrászmester. A néhány éve megújult cukrászda ma is Terézváros egyik híressége, azonban a patinás bejárón belépve balra, az egykori süteményes- és fagylaltospult helyén – talán éppen a korszellemnek megfelelően – egy bank ügyfélszolgálatát találjuk.

Cukrászdánkat a múlt század elején kezdődött története során nem jellemezték drámai fordulatok, és elkerülték a botrányok is – mondta el tömören Reichné Ágoston Mária, a Lukács cukrászda ügyvezetője, aki azonban szinte minden részletet ismer az elmúlt 89 évről.
A Lukács cukrászda előterének falát egykor a szakmát jelképező mézeskalács figurák díszítették. Innen nyílt a műhely, s a klasszicizmus és az eklektika jegyében kialakított, lenyűgöző szalon. Az 1912-es megnyitást követően rövidesen a legjobbak sorába emelkedett és városszerte nagy népszerűségnek örvendett. A második világháborút követő államosítás során többek között ezt is kisajátították, a Lukács család pedig, mint sokan mások, Dél-Amerikába menekültek.
A cukrászda az államosítást követően a rettenetes „Különlegességi” néven futott, és egy közös igazgatóság alatt összevonták a Gerbeaud-val és a Művésszel, ami a gyakorlatban hasonló kínálatot és arculatot jelentett. Eredeti nevét csak 1987-re kaphatta vissza. A Lukács cukrászda „szocializmusbeli” sikeréhez hozzájárult közelsége is a szemközti régi Zeneakadémiával és a Képzőművészeti Főiskolával, amely idevonzotta a művészeket, ám a neves képzőművészeken, zenészeken kívül színészek, írók, költők is jártak ide. Törzsvendégei között megfordult itt Barcsay, Bortnyik, Hajnal Gábor és az író Mándy Iván, akinek törzsasztalát ma kis tábla jelzi.
A rendszerváltozás itt is változást hozott. A VI. kerületi önkormányzat elhatározta: értékesíti a házat. Felmondták a bérleti szerződést a cukrászdával, az emeleti irodával és az épület bérlakásaiban élő lakókkal. A műemlék-felügyelőség azonban védetté nyilvánította az ingatlant és határozatában kimondta, hogy a Lukács a jövőben is kizárólag cukrászdaként működtethető. Hamarosan egy bank vásárolta meg az épületet, átterveztette és felújíttatta, és a cukrászda vendégterét is eredeti pompájában helyrehozatták. A Lukács cukrászda egykori tágas előterén ma a tulajdonos bankkal közösen osztozik. A patinás bejárón belépve, balra, az egykori süteményes- és fagylaltospult helyén a bank ügyfélfogadó irodáját találjuk. A megújult cukrászdát üzemeltető kft. vezetője szerint a süteményfogyasztás és -készítés hasonló a ruhadivathoz: változó. Új sütemények jönnek, régiek mennek, hol van már például a még pár éve közkedvelt Indiáner, sőt csokitortát és puncstortát is csak rendelésre készítenek mostanában. Változnak az idők, az ízlés, sőt a nevek is, így a megszokott somlói, gesztenyepüré és a többiek mellett új édességeket kell megjegyeznünk. Valószínűleg a bank közelsége ihlette meg a cukrászokat az itt kapható kamatlábtorta vagy a bankárpuding elnevezésekor.