Kasmír borotvaélen

A Kasmír körüli torzsalkodások régóta folynak India és Pakisztán között. A főleg mozlimok lakta terület hovatartozása az indiai szubkontinens 1947-es függetlenné válása óta vitatott.

Kovács Mária
2001. 12. 29. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jelenleg negyven százaléka tartozik Pakisztánhoz, a fennmaradó hatvan pedig Indiához, előbbi azonban az egész területre igényt tart. A két ország között ki-kirobbanó fegyveres konfliktusok tétjét azonban a világ számára jelentősen megemelte, hogy immár mindkét ország rendelkezik atomfegyverrel. Az Atlanti-óceánon innen és túl a mostani válság láttán joggal tartanak attól, hogy ezúttal olyan háború bontakozhat ki India és Pakisztán között, amely mögött eltörpül az Egyesült Államok afganisztáni hadjárata. Vajon mi késztette a szemben álló feleket arra, hogy éppen most élesítsék ki ennyire a konfliktust?
A legkézenfekvőbb magyarázatnak éppen az afganisztáni háború befejeződése látszik. India aligha nézte jó szemmel, hogy ellenlábasa, Pakisztán ennek kapcsán a világ első számú nagyhatalmának legfontosabb szövetségesévé lépett elő. Maga is hasznot akar húzni az általános terrorizmusellenes hadjáratból, vagyis leszámolni a Kasmír elszakadásáért küzdő csoportokkal. Az időzítés mindenképpen neki kedvez. A majdnem kéttucatnyi kisebb párttal koalícióban kormányzó Bharatija Dzsanata Párt nem tud úrrá lenni a saját soraiban is erősödő hindu nacionalizmuson, és képtelen megbirkózni a gazdasági nehézségekkel. Ha el akarja kerülni, hogy a kisebb pártok elégedetlensége ismét teret engedjen riválisának, a Kongresszus Pártnak, valami táplálékot kell adnia, ha másnak nem, hát a hindu nemzeti érzelmeknek. Erre kiváló alkalom a kasmíri probléma kiélezése, ami ráadásul fölöttébb kellemetlen időben történik az ellenfél, Pakisztán számára.
Az afganisztáni háborúnak már a kirobbanása is kényes helyzetbe hozta a puccsal hatalomra jutott tábornok-elnököt, Pervez Musarrafot, aki jövőre tervezte, hogy országában megerősíti a társadalmi konszenzust és helyreállítja a polgári demokráciát. Ebből, legalábbis a társadalmi konszenzusból, úgy tűnik, nem lesz semmi. Már az is kiváltotta a lakosság ellenérzését, hogy Pakisztán a mozlim világnak hátat fordítva Amerika szövetségesévé szegődött, korábbi védencei, a tálibok ellen. Utóbbiak gyors veresége és eltűnése az afganisztáni politikai porondról a pakisztáni külpolitika súlyos veresége. Ezek után Musarraf már végképp nem engedheti meg magának, hogy az országában szabadságharcosoknak tartott kasmíri szeparatistákat is terroristáknak bélyegezze. Az általa hozott „áldozatokhoz” képest az egyelőre nem sokat nyom a latban, amit az afganisztáni hadjáratban való közreműködésért kapott. Hogy az eddig kilátásba helyezetten kívül mi minden volt még a „kalapban”, azt csak találgatni lehet. Colin Powell amerikai külügyminiszter ide-oda utaztában Kasmírra vonatkozóan is okvetlenül ígért valamit, alkalmasint mind a két félnek.
Ha a feltételezés jogos, a mostani konfliktust a csalódottság, a másik félnek tett ígéretek beváltása miatti félelem is kiválthatta, s mindaddig nem hárul el a harmadik indiai– pakisztáni háború veszélye, amíg az Egyesült Államok elő nem áll konkrét javaslattal a kasmíri rendezést illetően. Már az is nagy előrelépés volna, ha rá tudná venni Indiát a nemzetközi közvetítés elfogadására. Az utolsó kísérlet erre az ENSZ 1948-as határozata volt, amely – többek között – előírta, hogy Kasmír hovatartozásáról népszavazást kell tartani. Ez teljes összhangban áll India első elnökének, Dzsavaharlal Nehrunak ígéretével, miszerint a kasmíri lakosságnak megadatik majd a lehetőség, hogy maga döntsön a sorsáról. De mikor?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.