Itt, mifelénk, a főváros északkeleti peremén már esztendők óta mindenki azért szorít, minél messzebb tervezzék innen az M0-s körgyűrűt, mert kinek kell az, hogy a kertje végében dübörögjenek a kamionok, prüffögjenek az autók, elég azokat hallgatni, szagolni a meglévő betonutak mentén. Időnként indulatos cikkeket is olvasni erről a helyi újságokban, dúl a vita az önkormányzat ülésein, mindenféle érintettek nyilatkoznak pró és kontra, érvek és ellenérvek csapnak össze, néha becsületsértésig megy a civódás, bár az egésznek valószínűleg semmi értelme, hiszen fővárosi, sőt országos kérdésről van szó, vagyis egyszer csak elfogadnak majd valamiféle tervet, és elkezdik csinálni az utat.
Országos vetületben nézve szimpatikus döntés semmiképpen nem születhet, hiszen ha mi, tizenhatodik kerületiek elérnénk is, hogy ne ide csinálják az utat, hanem valahová kijjebb, jó messzire, azzal csak itt lenne csönd, de akkor meg a környező falvak háborodnának fel – Nagytarcsa, Csömör, Kerepes meg a többiek –, mert nekik sem kell a körgyűrű. Az igazság az, minél többet beszélnek itt nekünk az M0-sról, annál inkább érezzük egymáson az összetartást, annál markánsabban válnak el az erővonalak.
Ott a betonlobbi, itt a mi hazánk.
Belvárosi ember azt mondaná erre, hogy butaság szaporítani a szót, tessék az érveket vizsgálni: kell az a körgyűrű, a vak is láthatja, logikai úton tessék közelíteni a dolgokhoz.
Belvárosi ember azonban semmit nem ért az egészből. Nem hallott még reggeli rigófüttyös mátyásföldi fáról, nem sétálta körbe a Naplás-tavat, nem kaptatott föl a cinkotai parkerdő legmagasabb pontjára, ahonnét rálátni a városra, a gödöllői dombokra. Mondom, nem ért az egészből semmit. Akit nem köt ide valami szál, nem ide hozta a gólya, nem itt élt, szeretett, nem hordott virágot a cinkotai temetőbe, ahhoz fölösleges a szó.
Szóval mi, itteniek, valószínűleg magunkra maradunk majd ebben a körgyűrűküzdelemben, elbukunk, de elbukni is érdemes ilyen áron. Valami különleges érzés szalad majd át rajtunk még évek múltán is, egyszerre fog jólesni és fájni, mint valami régi nagy szerelem.
Dél-Korea elnökével találkozott Donald Trump
