Kulturális intézet kettős szerepben

Hazánk külföldön működő kulturális intézeteinek alapvető küldetése a magyar kultúra és a tudomány hagyományainak felmutatása, elfogadtatása, ami részben az államközi kapcsolatok javítását eredményezheti, de a magyarság és az érintett ország többségi nemzetének közeledését hivatott szolgálni – divatos szóval élve – a kultúrdiplomácia eszközein keresztül. Nyilván nem kivétel ezen elvárás alól a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet sem, csak éppen a helyzet olyan, hogy kettős küldetésnek kell eleget tennie. A felvidéki magyarok ugyanis a sajátjuknak érzik az intézetet, minthogy Szlovákiában semmilyen más kulturális vagy módszertani központ nincs, amely a magyar kultúra hagyományait, fejlődését szolgálná profeszszionális megalapozottsággal, sőt a Csemadok helyi és regionális kezdeményezéseit is igen csekélyke támogatásban részesíti a kulturális minisztérium, ezért anyanyelvük ápolása, kulturális-szellemi értékeik fejlesztése – azonosságtudatuk megőrzése – során az intézetbe kapaszkodnak.
Az intézet igazgatónője, Czimbalmosné Molnár Éva és munkatársai nem zárkóznak el a felvidéki magyar kultúra támogatásától, sőt munkájukban arra törekednek, hogy a magyarság szellemi értékeit egységes egészként mutassák be, függetlenül attól, Erdélyben, a Vajdaságban vagy az anyaország területén élő és működő egyének, csoportok hozták-e létre. Az intézet évente több mint 250 rendezvényt valósít meg, nem ritka eset, hogy a különböző szlovák intézmények és szervezetek csoportjait, illetve művészeinek munkáit juttatja el. A kettős küldetés vagy szerep tehát nem teher az intézetnek, zavart, illetve egyfajta értetlenséget inkább a szlovákiai magyarok körében vált ki, akik olykor nem értik, miért kell nagyszabású kiállítást vagy jeles koncertet szerveznie a Magyar Kulturális Intézetnek például Zsolnán vagy Poprádon, azaz a tisztán szlovákok lakta vidékeken.
A félreértés azonban – szerencsére – nézeteltérést vagy vitát nem okoz, ugyanakkor Czimbalmosné Molnár Éva annak örül, hogy az intézet munkája iránt egyre nagyobb az érdeklődés a szlovák közegben is. Az igazgatónő egyéves tapasztalatai szerint a szlovákok kultúrakedvelő része nyitott a magyar művészeti és szellemi értékek befogadására, s az olykor tapasztalható politikai szembenállás sem riasztja el őket attól, hogy nagy számban vegyenek részt az intézet rendezvényein.