Laekeni leckék

A népszerű dallal szólva az EU vezetői álmodtak egy világot – legalábbis egy Európát – maguknak Laekenben. Erről szól az ott elfogadott nyilatkozat, amely az ígéretek szerint demokratikusabb, átláthatóbb és hatékonyabb integrációt ígér a közösség jelenlegi és majdani polgárainak, s dicsfényt áraszt a soros elnökségtől búcsúzó Belgiumra is. Mi tagadás, az elgondolás tetszetős. Monsieur Európa – már így emlegette a párizsi Le Journal du Dimanche a konvent szombaton megválasztott elnökét –, Giscard d’Estaing kolosszális vállalkozásnak minősítette a feladatot, amely a március 1-jén összeülő tanácskozó gyűlésre vár. Lényegében a huszonöt vagy még több tagúra kibővülő európai közösség tartópilléreit – a XXI. század Európájának arculatát – fogja kialakítani az a több mint száz ember, akik majd az EU intézményeit, a nemzeti kormányokat és parlamenteket, s a civil társadalmat képviselik. S bár javaslattevő és nem döntési jogkörrel rendelkeznek, hihetetlenül nagy a történelmi felelősségük. Hiszen több száz millió embert képviselnek majd, az ő jövendő együttélésük perspektíváit határozzák meg, feltehetően olyan keretek között, amelyekről Európa ma még beszélni sem mer.
Már Laekenben is kitűnt, minél több részlet kerül nyilvánosságra, annál nagyobb lehet a szép álomra leselkedő veszély. Újólag kiderült, hogy még az EU jelenlegi 15 tagja sem képes mindig egyetértést elérni, legfőképpen azért, mert önös politikai, gazdasági, történelmi és egyéb megfontolások rabja ma is. Ez az egyik laekeni lecke. S kiderülhet még az is, hogy miközben a tagjelöltek a tagállamokéval egyenlő jogokkal vehetnek részt a konvent munkájában, náluk is az önös számítások nyomnak a legtöbbet a latba. Ez a másik lecke. Lám-lám, miközben a laekeni EU-csúcs legfőbb erőssége az említett deklaráció, a legfőbb gyengéje is ez. Komoly vizsgának veti alá Európa országait, politikusait, a konvent majdani tagjait. S fontos hangsúlyozni: komoly vizsgának veti alá a majdani tagországok képviselőit is.
Aligha véletlen, hogy a magyar miniszterelnök éppen Laekenben hangsúlyozta a nemzeti egyetértés és nemzeti egyetakarás jelentőségét. Célozgathatott volna Európára, ám ő határozottan hazafigyelt. A rendszerváltó Magyarország évtizedes célkitűzésére koncentrált. Hiszen ha az Európai Uniónak feltett szándéka, hogy a legfelkészültebb tagjelöltekkel 2002 végére lezárja a csatlakozási tárgyalásokat, a tagjelölt Magyarországnak is feltett szándéka kell legyen a csatlakozás. Ez a harmadik laekeni lecke. Jöhetnek bár választások, kezdődhet a tárgyalások legnehezebb szakasza, nekünk magunknak kell biztosítani, hogy nemzeti érdekeink alapján elérjük az EU-tagságot és vele az érdemi beleszólást a jövő Európájának ügyeibe.
A mondás úgy tartja, három a magyar igazság és egy a ráadás. Jelen esetben, laekeni leckéről szólva, a ráadás próbatétel a kormányközi konferencia, amely várhatóan 2003 végén, 2004-ben ténylegesen dönt az Európai Unió jövőjéről. Ezen teljes jogú tagként szeretne Magyarország részt venni, ami ma még álomnak tűnhet. Ám ha mindenki tartja magát a szavához, az álomból valóság lehet. Magyarországon és Európában egyaránt.