Magyarfóbia után szlovák érdektelenség

Szlovákia történelmi napokat él meg, még akkor is, ha polgáraiban ez nem igazán tudatosul. Most alakulnak a megyei önkormányzati szervek, amelyek január elsejétől számtalan olyan jogkört látnak majd el a gazdaság fejlesztése, a szociális gondoskodás, az oktatásügy és a kultúra támogatása terén, amelyeket 1918 óta ez idáig mindig az államigazgatás gyakorolt, tulajdonképpen függetlenül a polgárok akaratától, egy-egy régió valós igényeitől.

Az a közigazgatási reform kezdődik el Szlovákiában, amelyet megalkotói nemes egyszerűséggel „decentralizációnak és modernizációnak” neveznek, s csak a bátrabbak merik kimondani, hogy elindult a mindenható állami hatalom leépítése. Történelmi kérdés az önkormányzati szervek megalakulása azért is, mert a megyei elnököket és képviselő-testületeket első alkalommal választhatták meg a polgárok szabadon és demokratikus módon az idén december 1-jén és 15-én, s aligha él Szlovákiában olyan ember, aki ilyen eseményt megélt már.
Ennek ellenére a választások iránt nagyfokú érdektelenség mutatkozott, hiszen a szavazásra jogosult polgárok közül országos átlagban csak minden negyedik járult az urnákhoz. Ennek okát a legtöbb elemző abban látja, hogy a közigazgatási reformot érthetetlen politikai viták kísérték. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy túl későn születtek meg azok a törvények, amelyek az önkormányzatiság építésének alapját alkotják. Így a választópolgárok szinte nem is tudják, milyen változások előtt áll az ország. Ráadásul a választási kampányból kizárták az elektronikus médiumokat, ennélfogva az elnök- és képviselőjelöltek nem tudták hatékonyan közzétenni elképzeléseiket. Arról viszont szinte senki nem beszél, hogy miről is szóltak „az értelmetlen politikai viták”, pedig a polgárok érdektelenségének az okát alapvetően ott lehetne keresni. A közigazgatási reform – a nagyfokú decentralizáció – motorja ugyanis a Magyar Koalíció Pártja volt, s bár az ország „integritásának a veszélyeztetettségét” ezzel kapcsolatban csak a vezérelvű és nacionalista ellenzéki pártok fogalmazták meg verbálisan, a magyar párt szlovák kormánykoalíciós partnerei magatartását is ugyanilyen „félelmek” határozták meg. Nem véletlen, hogy az önkormányzati megyék kialakításakor a meciari érában kitalált területi elrendezést szentesítette a parlament. A megyei választójogi törvény megalkotásakor a parlamenti választásokon alkalmazott arányos rendszer helyett pedig azért választották a többségi bevezetést a szlovák pártok, mert abban bíztak, hogy ilyen módon is csökkenthetik a magyarok befolyását egy-egy régióban. Ráadásul a megyei elnökök megválasztását ahhoz kötötték, hogy a jelölteknek a megválasztáshoz a leadott szavazatok több mint 50 százalékát kell megszerezniük, ellenkező esetben második választási fordulót tartanak, amelybe az első forduló két legsikeresebb jelöltje kerül be megyénként. Ezzel kapcsolatban is megfogalmazódott a parlamentben a „magyar veszély”, nevezetesen az, hogy a második fordulóra azért van szükség, mert akkor már a szlovákoknak is csak egy jelöltre kell szavazniuk, és az ő szavazataik sem oszlanak meg, így „kigolyózható” az esetleges sikeres magyar jelölt. A magyarfóbia volt tehát a szlovák pártok „mozgatórugója” a közigazgatási reform beindításakor, ezért teremtettek az országban olyan hangulatot, amely elriasztotta a választópolgárokat a szavazástól, illetve közömbössé tette a közügyek intézésébe való beavatkozás iránt.
A választások eredménye ismert, a megyéket Pozsony, Nyitra és Kassa kivételével a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és koalíciós partnerei uralják, a 401 képviselői helyből 146-ot szereztek, ami a Meciar-mozgalom 36 százalékos győzelmét jelenti. Viszont a sok-sok ármánykodás ellenére a Magyar Koalíció Pártja volt a megyei választások legsikeresebb pártja, hiszen jelöltjei 84 mandátumot szereztek, vagyis az összes képviselői hely 20,9 százalékát. Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke szerint „a felsővidéki magyarok a megyei választások során igen nagyfokú politikai érettségről tettek tanúságot”. A magyar választók Duray szerint még abban az esetben is a párt jelöltjére szavaztak, ha volt a listán egy szimpatikusabb, elismertebb magyar egyéniség. „A felvidéki magyarok tudatosították, hogy érdekeik képviseletét azok végezhetik hatékonyan, akik csapatmunkában dolgoznak, akik a képviselőcsoport erejével tudnak fellépni a megyei önkormányzatban. Választóink megértették, hogy a magyarság jogainak kiharcolását, illetve megvalósítását felvállaló MKP kollektív biztonságot nyújt” – véli Duray. Ilyen értelemben a mostani választási eredményt biztatónak tartja a párt szempontjából a jövő évi parlamenti választások előtt is. 1918-ban sok magyar szavazott a Dzurinda kormányfő nevével fémjelzett Szlovák Demokratikus Koalícióra, merthogy a jelszó akkor az volt, Meciart csak rajtuk keresztül lehet leváltani. Most saját magatartásukon keresztül győződhettek meg arról, hogy az MKP is reális ellenfele tud lenni a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak, hiszen a nyolc megyéből ötben megkerülhetetlenek a magyarok a döntéshozatalnál. Ha ez hatja át a magyarokat a parlamenti választásokon is, az akár három-négy parlamenti mandátumot is jelenthet, s abban az esetben – a pártpreferenciák jelenlegi mutatói alapján – az MKP az új kormányalakításkor szinte megkerülhetetlen párt lehet – mondja Duray. Az MKP ügyvezető alelnöke ugyanakkor úgy véli, a szlovák reformpártok a megyei választásokon váratlanul gyengén szerepeltek, de ebből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. „A valós helyzetet és közhangulatot nem tükrözi a választás eredménye, hiszen a többségi választási rendszer miatt több régióban – például a trencséni megyében, ahol a Meciar-mozgalom minden képviselői helyet egyedül szerzett meg – a szavazatok 65-70 százaléka értéktelenné vált, nem jelentett egyetlen mandátumot sem. A parlamenti választásokon viszont az arányos elv érvényesül, vagyis minden szavazatnak értéke lesz, s ez a szlovák jobbközép pártoknak is előnyt jelent majd.”
Ha ez utóbbi kitétel igaznak bizonyul a jövő év októberében tartandó parlamenti választásokon, akkor leszögezhető, hogy a jobbközép pártok az idei megyei választásokat elsősorban magyarfóbiájuk miatt vesztették el.

A Magyar Koalíció Pártja a nyitrai kerületben nyerte meg a választásokat. Kormányzásra jutottak még a pozsonyi kerületben, ahol az ötpárti jobbközép blokk tagja volt a párt. Nyitott a kormányzás kérdése Kassán, ahol az MKP koalíciós partnereivel megnyerte a választásokat, illetve Besztercebányán, ahol ugyan a Meciar-mozgalom szerzett 22 képviselői helyet, de összefogással ellenzékbe szorítható a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. Zsolnán, Trencsénben, Nagyszombatban és Sárosperjesen azonban a Meciar vezette mozgalom gyakorolja a végrehajtói hatalmat.