Népakarat döntött Kati néni helyéről

Székesfehérváron a népakarat döntött a történelmi városrészben egy kedves műalkotás elhelyezéséről. Kocsis Balázs Kati néniről készített életnagyságú szobra úgy áll a járókelők között, a Liszt Ferenc utcai macskaköves úton, mint ha még most is a piacra igyekezne kis kocsijával.

Fejér megye székhelyének felsővárosában évszázadokon át állattartó, gazdálkodó városi polgárok éltek tehetős házaikban, paraszti munkát végezve. Afféle paraszt-polgárok voltak ők, akik nagy tiszteletnek örvendtek a városi miliőben. Barmok, sertések, aprójószágok nevelésével, a település környéki földek és szőlőterületek megművelésével biztosították a katolikus város élelmiszer-ellátását, de természetesen nagy hagyománya volt a piacra való mezőgazdasági árutermelésnek. A modern piacon ma is a kofadinasztiák leszármazottai árulják a hagyományos termékeket, köztük az úgynevezett kacsa- és libafertályt, vagyis a darabokban kapható, sült kacsa- és libapecsenyét.
Telente elmaradhatatlan kofaasszonya volt a városnak Molnár Imréné Boda Katalin, aki néhány esztendeje hunyt el, nagy űrt hagyva maga után. Szinte mesebeli alakja lett ő Székesfehérvárnak, a felsővárosnak, a piacnak – a fertályos asszonyok megtestesítője. Kilencvenéves korában is végigtolta kis kézikocsiját a piac felé vezető úton, benne a sült szárnyaspecsenye darabjaival, a fertályokkal, ahogyan a magyar nyelv a német Viertel (negyed) szót a maga szabályai szerint átformálta. Mindenki „Kati néninek” szólította – csak a kortársai tudták teljes nevét. Halálát követően készítette el életnagyságú szobrát Kocsis Balázs szobrász-restaurátor, amelyet – a Képzőművészeti Lektorátus véleménye miatt – először nem engedélyeztek az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakértői. Az újabb kérvényekre megváltoztatták határozatukat, ám nem tudták eldönteni, hová is kerüljön a kedves, jellegzetes felsővárosi népviseletben ábrázolt fejkendős asszony kész szobra. Eredetileg az új piac környékére, a fényes bevásárlóközpont közelébe szánták, de ebbe nem akart beletörődni a Székesfehérvári Városszépítő és Városvédő Egyesület, s a Liszt Ferenc utca patinás műemléki környezetű helyszínére helyezték, amely egyébként közel esik a Piac térhez és az egykori piachoz is. Heinrich Péter, az egyesület vezetőségi tagja számolt be arról, hogy az ezzel kapcsolatos közvélemény-kutatásra elsöprő többség reagált írásban a fehérváriak közül, ezerhatszáz levél érkezett Kati néni szobrának védelmében a városházára. A népakarat előtt az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is fejet hajtott: Kati néni Katalin-napon véglegesen is birtokba vette az utca azon kis szögletét, ahol életében annyiszor végigtolta deszkafalú kocsiját a kacsa- és libafertályokkal. A történeten felbuzdulva a fehérvári tűzoltók is szobrot rendeltek Kocsis Balázstól: Szent Flóriánjukat a volt tűzoltólaktanya helyére, szintén a belvárosba akarják állítani. A városvédők most azon tanakodnak, támogassák-e ezt a szoborállítási vágyat, bár valószínűleg nem sokáig várat magára a döntésük. Ha egy város lakói így képzelik el pátriájuk szépülését és hagyományaik őrzését, annak minden cívis szervezet csak örülhet – vélekednek.