Népszámlálás Ukrajnában

December első felében népszámlálás volt Ukrajnában. Az első az ország függetlenné válása óta, ám a tét annál nagyobb, mivel a számbavétel révén az is világossá válik, hogy hányan is vannak a magyarok. A tét nagy, hiszen egyebek mellett kiderül majd az is, melyek azok a települések, amelyekben a magyarság lélekszáma meghaladja a húsz százalékot, miáltal lehetővé válik a magyar nyelv hivatalos használata az állami közigazgatásban. Ezt a százalékos küszöböt állapította meg a parlament a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájának ratifikálásával. Igaz ugyan, hogy a dokumentum jóváhagyását utólag az alkotmánybíróság észrevételezése alapján hatályon kívül helyezték, ám minden esélye megvan annak, hogy a charta ismételt ellenjegyzése során a húszszázalékos küszöb nem fog változni. Erre utal Viktor Medvedcsuknak, a parlament első elnökhelyettesének a módosítás előtt álló nyelvtörvénnyel kapcsolatos minapi nyilatkozata is, amely szerint a készülő jogszabályban az európai normák szerint akarják rendezni a nemzeti kisebbségek jogát anyanyelvünk használatát illetően. – Annál inkább is rendezni kell ezt a kérdést – fogalmazott a házelnök első helyettese –, mivel az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek, nevezetesen Krímben az oroszok, Bukovinában a románok, Kárpátalján a magyarok, Odessza megyében pedig a bolgárok körében aláírásokat gyűjtenek anyanyelvük támogatására. A parlament kötelessége, hogy ezt a kérdést egyszer és mindenkorra az érintettekkel összhangban a törvény szintjén rendezze – szögezte le Medvedcsuk.
Ezzel együtt az utóbbi napokban mind gyakrabban fogalmazódott meg a kérdés a kárpátaljai magyarok körében: vajon mennyien leszünk, mennyien maradtunk mi, magyarok a Kárpátok alján? Folytak a találgatások, megannyi számadat, vélekedés forgott a köztudatban, ám a megnyilatkozásokban óhatatlanul ott érződött az az aggodalom, amelyet a közelmúltban megejtett szlovákiai népszámlálás eredményei váltottak ki a kárpátaljai magyarság körében. Voltak, akik szigorúan ragaszkodtak a statisztikához, amely szerint az 1989-ben, azaz még a Szovjetunióban megejtett legutóbbi népszámlálás során Ukrajnában 164 ezren, ezen belül Kárpátalján 156 ezren vallották magukat magyarnak. Ezzel szemben sokan azt hangsúlyozták, hogy a magyarok száma mindenképpen eléri a kétszázezret, a merészebbek szerint pedig akár még a háromszázezret is. Feltevésüket azzal igyekeznek alátámasztani, hogy a legutóbbi népszámláláskor még meglehetősen sokan voltak olyanok, akik félelemből, netalán megszokásból szlováknak, ukránnak, esetleg más nemzetiségűnek írták be magukat. Csakhogy 1989-ben, állítják sokan, már nem olyan idők jártak, hogy magyarsága vállalásáért bárki is megtorlástól tartott volna. Ennek ellenére a régi beidegződések nyilvánvalóan még hatottak. Éppen ezért maradjunk csak a statisztikánál.
1989-ben 7300 kárpátaljai vallotta magát szlováknak. Nos, feltételezzük, bár valójában ezt aligha tehetjük, hogy valamennyien magyarok, még akkor is igencsak messze vagyunk a kétszázezertől. Sőt abban az esetben is, ha még 10-15 ezer ukránt vagy ruszint hozzáadunk a magyarok lélekszámához. Mi több, nem sokban változik a kép akkor sem, ha az anyanyelv szerint vizsgáljuk az akkori adatokat, amelyek tanúsága szerint 15 ezer olyan személy volt, aki más nemzetiségűnek (4605-en ukránnak, 1890-en szlováknak, 7973-an cigánynak stb.), de magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Igaz, valamivel több mint négyezren voltak olyanok is, akik magyar nemzetiségűként az ukránt vagy az oroszt tüntették fel anyanyelvként.
A jövő év tavaszára ígért előzetes adatok nyilvánosságra hozásáig egyelőre csak találgatni lehet, hogy hány magyar is él Kárpátalján, ám tény, hogy az előző tíz esztendőben Ukrajna lakossága csaknem kétmillióval csökkent. Szakemberek szerint ennek oka elsősorban az elhúzódó gazdasági válságban, a létfeltételek ellehetetlenülésében, illetve az ezáltal kiváltott növekvő elvándorlásban, a korai elhalálozásban és a születések számának drasztikus visszaesésében keresendő. Igaz ugyan, hogy Kárpátalja az ország azon kevés régiói közé tartozik, ahol az utóbbi években ismét lassú növekedésnek indult a lakosság lélekszáma, ellenben azokban a járásokban, amelyekben jelentős a magyarok száma, változtatlanul negatív tendencia figyelhető meg. És végül még egy statisztikai adat: évente ezer, másfél ezer azok száma, akik Magyarországra települnek át, ami újfent csak a szlovákiai példa megismétlődését, azaz a kárpátaljai magyarság csökkenését vetíti előre.