Orosz út a NATO előszobájáig

Tíz éve már annak, hogy 1991. december 26-tól megszűnt létezni a Szovjetunió. Előző este levonták a Kremlről a vörös lobogót, nemsokára eltűnt a vörös csillag is.

2001. 12. 24. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az emberek egyszerre sírtak és örültek. Boldoggá tette őket a rájuk szakadt szabadság, siratták azonban a birodalmat. A lakosság többsége, 76 százaléka még ma is sajnálja, hogy felbomlott a Szovjetunió, és csupán harmaduk elégedett jelenlegi helyzetével. Pedig hol van már az az idő, amikor az 1992-es árliberalizáció után az év végéig huszonhatszorosára nőttek az árak! Mára a GDP és az ipari termelés ugyan csak az 1991-es év értékének kétharmadához közelít, a különbség így is fényévekben mérhető. Oroszországnak megvannak a maga gyermekbetegségei, de demokratikus ország működgető piacgazdasággal, az utóbbi években stabilizálódó gazdasággal.
Tíz éve mindebben még a legoptimistábbak sem nagyon reménykedtek, azt pedig még kevesebben tudták volna elképzelni, hogy a Kreml viszonylag szenvtelenül fogadja az ABM-szerződésnek az orosz nagyhatalmi tudat utolsó szimbólumát, az atomütőerőt megfricskázó egyoldalú amerikai felmondását. Azt pedig még ez év elején, a rakétavédelmi rendszer miatti viták idején sem gondolta volna senki az érlelődő külpolitikai nyitás ellenére sem, hogy Oroszország Amerika egyik legfontosabb szövetségese lesz. Arról nem is beszélve, hogy a NATO egyenjogú partnereként, gyakorlatilag majdnem tagként szólhat majd bele a világot érintő fontos döntésekbe.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.