Az emberek egyszerre sírtak és örültek. Boldoggá tette őket a rájuk szakadt szabadság, siratták azonban a birodalmat. A lakosság többsége, 76 százaléka még ma is sajnálja, hogy felbomlott a Szovjetunió, és csupán harmaduk elégedett jelenlegi helyzetével. Pedig hol van már az az idő, amikor az 1992-es árliberalizáció után az év végéig huszonhatszorosára nőttek az árak! Mára a GDP és az ipari termelés ugyan csak az 1991-es év értékének kétharmadához közelít, a különbség így is fényévekben mérhető. Oroszországnak megvannak a maga gyermekbetegségei, de demokratikus ország működgető piacgazdasággal, az utóbbi években stabilizálódó gazdasággal.
Tíz éve mindebben még a legoptimistábbak sem nagyon reménykedtek, azt pedig még kevesebben tudták volna elképzelni, hogy a Kreml viszonylag szenvtelenül fogadja az ABM-szerződésnek az orosz nagyhatalmi tudat utolsó szimbólumát, az atomütőerőt megfricskázó egyoldalú amerikai felmondását. Azt pedig még ez év elején, a rakétavédelmi rendszer miatti viták idején sem gondolta volna senki az érlelődő külpolitikai nyitás ellenére sem, hogy Oroszország Amerika egyik legfontosabb szövetségese lesz. Arról nem is beszélve, hogy a NATO egyenjogú partnereként, gyakorlatilag majdnem tagként szólhat majd bele a világot érintő fontos döntésekbe.
Ukrajna
Kárpátalját támadták az oroszok
