Petersbergi kételyek

Végre körvonalazódni látszanak az afganisztáni rendteremtésre irányuló béketervek. A muzulmán böjti hónap, a ramadán miatt hajnalban ülésező küldöttek tegnap még napfelkelte előtt gratulálhattak egymásnak. Petersbergben ugyanis megállapodás köttetett – igaz, az elvi egyezség tulajdonképpen nem tartalmaz szokatlanul új elemet.
Ha minden a tervek szerint halad, akkor Afganisztánban átmeneti kormány alakul, amely hat hónapig tevékenykedik majd. Ekkor összehívják a nagy nemzetgyűlést, a Loja Dzsirgát, amelyben aktív szerepet vállal a római emigrációban élő egykori király, Zahir sah is. A nemzetgyűlés „nagy öregjei” határozzák majd meg, hogy az azután következő másfél évben milyen összetételű kormány irányítsa az országot. A főbb vonalakban tehát már sikerült megegyezniük a Petersbergben tárgyalóknak, ám a részletek kidolgozása még hátravan. A majdani afgán kormányt nagy valószínűséggel a pastu Hamid Karzai vezeti majd, aki jelenleg Kandahár bevételén szorgoskodik. A kabinet többi tagjának kiválasztása azonban élesen megosztja az amúgy is meglehetősen heterogén tárgyalócsoportot.
A legnagyobb kihívás nem is a kormánytagok kiválasztása, hiszen várható, hogy az ENSZ és a különböző nemzetek lobbicsoportjainak nyomására végül erről is megegyezés születik Petersbergben. Ennél sokkal érdekesebb, hogy a mostani határozatokat mennyiben tudják a küldöttek otthon érvényesíteni?! A delegáltak egy része emigráns, aki évek óta nem tette a lábát afgán földre, így a helyi viszonyokat a legjobb esetben is csak másodkézből ismerheti. Különböző érdekcsoportokat képvisel a négy küldöttség is, az afganisztáni lakosság negyven százalékát kitevő pastuk azonban nem kaptak megfelelő képviseletet a konferencián. Így fordulhatott elő, hogy Hadzsi Abdul Kadir, az egyik legfőbb pastu küldött a múlt héten otthagyta a tanácskozást. Az Afganisztán jövőjéről dönteni hivatott konferencia egyébként összességében is meglehetősen alulreprezentált: sem Zahir sah exkirály, sem Abdullah Abdullah, az ellenzékiek külügyminisztere, sem Hamid Karzai, Kandahár ostromlója nem vette ki részét a mostani egyezkedésből – bár a pastu hadúr igazoltan maradt távol.
Afganisztán sorsa egész bizonyosan nem a kies Petersbergben dől el, habár a résztvevők a mostani megegyezést egyértelmű sikerként könyvelik el, és az ő szempontjukból tulajdonképpen az is. Miután azonban a küldöttek hazatérnek, ez a megállapodás nem lesz több, mint kiindulási alap. Részleteinek kialakításában, az egyezség végrehajtásában minden népcsoportnak és társadalmi rétegnek részt kell vennie – ennek hiányában ugyanis nem lesz tartós a béke Afganisztánban, és a petersbergi tanácskozásra is csak úgy emlékeznek majd, mint haszontalan vásári zsivajra.