Piaci viszonyok

Idegesnek látszik a piacfelügyelő, azt mondja, nem nyilatkozik egy hangot sem az újságnak, nem azért helyezték őt ide, menjek máshová támpontokért. Különben meg odabenn, a placcon nem szeretik a kérdezősködést, még az is lehet, hogy kapok két pofont, ha előveszem a noteszt, de akkor aztán ne szaladjak hozzá, mert ő előre megmondta…
Támpontok nélkül is érdekes a „KGST-piac”. Van itt szerb dezodorárus, lengyel frottírkereskedő, román hegyi ember, kínai zoknivállalkozó, mongol komputerügynök és pakisztáni menekült. A legtöbben a kínaiak vannak, nagyjából a piac harmadát töltik ki, szép illedelmesen kínálják a portékájukat, csupa lendület mindegyik, semmi gőg, semmi tolakodás. Kínai embert nemigen látni a piac kocsmáinál, a férfiak állandóan ládákkal meg dobozokkal cipekednek le-föl, a nők meg zárásig a pultnál mosolyognak.
Nem rossz a közbiztonság, mondja az egyik büfés kisassszony, őt speciel még egyetlenegyszer sem ütötték le hazafelé menet, pedig már második éve dolgozik itt, ezt is írjam bele az újságba, ha hitelesen akarok tájékoztatni. Inkább napközben vannak problémák, mondja, de ezek is elkerülhetők, ha az ember észnél van, szorítja a táskáját, az ékszereket meg leszedi magáról, még az indulás előtt.
Míg beszélgetünk, a szemközti kazettásnál két asszony kezd el erősen ordibálni, valami uráli nyelven, a részleteket nem érteni, föltehetően egymást szidják, azon kívül a kedves szülők is benne vannak a dialógusban, arrafelé is ez a hagyomány. Rövid a vita, győztes nincs, de nem is kell ide győztes, a piaci vita csak szelep, ezen át szusszan ki a feszültség az emberből, két alku közben.
Áll az ember a piac közepén, motyóját magához szorítja, fejszámolást végez, keresztárfolyamot tanulmányoz, tendenciákat hasonlít, eladót analizál és a bukszájában kotorászik. A „KGST-piacon” az emberrel szemközt jön a korai kapitalizmus úgy, ahogy van, tökpucéron, neglizsé, spanyolfal és ártámogatás nélkül, mert a korai kapitalizmus már csak ilyen.
Itt és most ősállapot van, azé a szerszámkészlet, aki megadja az árát, és az tudja eladni a szerszámkészletet, aki normális árat kér érte. Aki a reális ár fölé megy, annak nyakán marad az áru, azért meg nem érdemes idecipekedni Lengyel-Sziléziából, de még Vonyarcvashegyről sem. Miután azonban a Karakumtól a Dardanellákig itt van mindenki, valószínűleg normálisan működik a piac, vagyis egyensúlyban van kereslet és kínálat, állami beavatkozás pedig nincsen.
Az egyetlen állami beavatkozás itt az, hogy időszakonként razzia keretében betolat néhány zsuppkocsi, és elviszi az arra érdemes trafikbetörőket, üzemi szarkákat, zúgspeditőröket, nációra való tekintet nélkül.
Az állampolgár pedig napról napra itt hömpölyög a piacon, merthogy itt minden olcsóbb.
Szláv és török nyelvismeret előnyben, a latinnal viszont ne tessék próbálkozni.