Régi pénzek, kupák, kardok: ásatások kincsei

Az ásatások során a régészek a budai Várban is különféle korok emlékeinek sokaságát találták meg. Érmékből több ezer került elő. Közöttük sok száz a középkorban kerülhetett a földbe. Ezek legtöbbje rézből vagy ezüstből készült. Nyilván valaki elveszíthette őket, ezért segítenek a feltárt réteg korának meghatározásában.
A vár csonka tornya maradványainak feltárásakor két Zsigmond-kori dénárra bukkantak. I. Ulászló idejéből viszont temérdek, ám hitvány minőségű pénzérme került elő. A rézből vert és csak kevés ezüstöt tartalmazó pénzdarabok jelzik a kor gazdaságának hanyatlását.
Mátyás korát viszont a rögökből előkerült aranyforintok is dicsérik. Nem csak értékük volt tetemes, művészi kivitelük is figyelmet érdemel. Szépek ugyanakkor az ebből a korból előkerült kisebb értékű pénzérmék, a garasok, dénárok és obulusok is.
Néha még hamis pénzeket is kivet magából a föld. A vár egyik kutatóárkából például 316 darab hamis Rudolf-dénár került elő. Az 1579-ben készült érméket a történészek szerint nagy valószínűséggel a törökök verethették a budai Várban. De találtak itt olasz (ferrarai) grossetókat is, pontosabban szólva azok ólomból öntött hamisítványait.
De rábukkantak valódi külföldi pénzérmékre is a vár rögei közt, bécsi dénárra, cseh, bajor és lengyel érmékre, melyek itteni előfordulása jelzi, hogy a nemesfémből való pénzek értéke sokszor független volt az országhatároktól. És találtak a palota Duna felőli oldalán egy mélyen elásott lenvászon zacskót is, melyben sok-sok szász arany, velencei zecchino és török dukát lapult. A foszladozó zacskóban lelt pénzérmék „legfiatalabbika” 1680 körül készülhetett. Valaki nyilván eláshatta a kincseit, tán menekülnie kellett, és arra gondolt, ha visszatér, majd kiássa a zacskót. Erre azonban már nem került sor. A velencei doge, a bajor király és IV. Mohammed szultán arcmását őrző aranypénzeket a régészek találták meg.
Fegyverekből is számtalan került elő a rögökből. Alabárdok, lándzsák, kardok és tőrök. Mellvértek és sisakok. Számszeríjak is, főként ezek fémalkatrészei, meg a nyílvesszők néhány darabja. Találtak aztán olyan puskacsöveket is, amelyekből kovaköves závárzat röpítette ki a mintegy egy centiméter átmérőjű, bronzból kiöntött golyóbisokat. Ágyú persze nem került elő az ásatások során, csak ágyúcső töredéke, de megtalálták a földben a magyar régészek a modern „műszaki zárak” ősét, azokat a vastüskéket, melyeket félig elrejtve a földön helyeztek el, és az volt az ágas-bogas, kellemetlenül szúró fémtárgyak funkciója, hogy feltartóztassák a lovas rohamokat. Ha ágyút nem is, ágyúgolyókat viszont találtak a régészek. A kora középkoriak még kőből készültek, a későbbiek már fémből, és nemcsak gömbölyű formájúak voltak közöttük, hanem „cikkesek” is, olyasformák, mint a narancs. A golyó szerteszállt és eltalálhatott boldogot-boldogtalant. Leleményesek voltak őseink az emberpusztítás művészetében!
A várbeli fegyverleletek utalnak azokra a mesterekre is, akik a díszes kardmarkolatokat, finommívű tőröket, kovácsolt kardokat, rézveretű nyergeket és fényes sarkantyúkat készítették.
Ami pedig az edények, korsók, tégelyek és cserépkupák, festett tányérok és butéliák sorát illeti, azok száma valóban temérdek. Köztük olasz ónmázas majolikaedények, címeres velencei üvegserlegek, török és perzsa tányérok és tálak, de még kínai porcelán csecsebecsék maradványai is jelzik, hogy gazdag és színes kereskedővilág központja volt valaha a Duna fölé magasodó budai várhegy.