Hat nappal később Bukarestben is kitört a forradalom. Emberek millió mondtak nemet a diktatúrára, és még karácsony előtt kivégezték a Kárpátok géniuszaként emlegetett Nicolae Ceausescut és feleségét, Elenát. Javában ropogtak a fegyverek a fővárosban, amikor az ország ideiglenes irányítását Ion Iliescu és Petre Roman vezénylete alatt a Nemzeti Megmentési Front vette át. Iliescu szinte azonnal leszögezte, hogy megfelelő feltételeket fognak teremteni minden társadalmi csoport és nemzetiség számára, és figyelembe veszik a különböző kisebbségek sajátos érdekeit. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa pedig nyilatkozatban vállalt garanciát a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására, ünnepélyesen kinyilvánítva, hogy valóra váltják és garantálják az egyéni és kollektív nemzeti jogokat és szabadságjogokat.
A tizenkét évvel ezelőtti temesvári megmozdulásra ma alig emlékeztek Romániában, már azt sem firtatják, hogy ki lopta el a forradalmat. A magyar nyelvű sajtón kívül az esemény csak azért bukkant fel egy-két román napilapban, mert Günther Verheugen, az Európai Unió bővítési főbiztosa a román kormányfővel együtt részt vett Temesváron egy emlékező rendezvényen. Tőkés László lapunknak úgy fogalmazott, hogy az 1989-re emlékezés azért nem tud tömegeket vonzani, mert a népi megmozdulás éppen forradalmi hitelét vesztette el, az emberek a
’89-es eseményeket nehezen tudják egy forradalommal azonosítani.
A református püspök úgy véli, hogy Romániában ma azokat nevezik forradalmároknak, akiknek a bukaresti kormány forradalmárigazolványt adott. Ők papírral tudják ezt bizonyítani. A rendkívüli előnyöket biztosító irat tulajdonosainak számát Ion Iliescu államfő újabb 18 ezer személlyel akarja növelni. Forradalmárigazolvány pedig nemcsak olyanoknak jut, akiknek semmi közük nem volt az eseményekhez, hanem azoknak is lesz belőle, akik meglehet, hogy éppen a másik oldalon álltak, véli a kolozsvári Szabadság. Az újság szerint az új sütetű forradalmárok között gyilkosok is szerepelnek. Ide sorolják például Mihai Popescu hadseregtábornokot, jelenlegi vezérkari főnököt, aki 1989 decemberében a IV. erdélyi hadtest ezredeseként a megtorló intézkedéseket kiagyalta és irányította. A Kolozsvári Forradalmárok Szövetségének elnöke kerek perec kijelentette, hogy az Iliescu által forradalmárnak minősített Popescunak sok, december 21-én elhunyt ember halála szárad a lelkén. Az adómentességet és egyéb előnyöket biztosító igazolványt az a volt Kolozs megyei milíciaparancsnok is kiérdemelte, aki megtorló intézkedéseket rendelt el. A szeku, valamint a rendőrség és a katonaság parancsnokaival együtt részt vett azon a gyűlésen, amelyen Elena Ceausescu utasításait hallgatták meg és léptették életbe.
Paizs Ottó, Héjja Dezső, Reiner Antal, Filip Orbán, Daniella Kamilla nevét is itt kell megemlíteni, bennük azonban az a közös, hogy a román bíróság többéves letöltendő börtönbüntetésre ítélte őket Aurel Agache rendőr őrnagynak 1989. december 22-én, Kézdivásárhelyen bekövetkezett halála miatt. Az ítélet annak ellenére született meg, hogy Ion Iliescu akkori elnök kegyelemben részesítette az 1989. december 22-én éjfélig elkövetett politikai bűncselekmények tetteseit.
Közvetlenül az 1989-es román forradalom után az akkor hatalmon lévő Nemzeti Megmentési Front egyértelmű ígéretet tett az önálló állami, magyar nyelven oktató Bolyai Egyetem viszszaállítására, amit 1959-ben Ceausescu a Babes Egyetemmel való egyesítése révén önkényesen megszüntetett. Az elmúlt évtizedben az egymást követő kormányok egyike sem tartotta magát ehhez az ígérethez, hanem különböző taktikák bevetésével végig akadályozta a magyar egyetem létrehozását. 1995-ben figyelmen kívül hagyták félmillió romániai állampolgár által aláírt petíciót, amelyben az egyetem újraindítását kérték. Hozott viszont a román kormány egy Petőfi–Schiller magyar–német multikulturális egyetem létrehozására vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet, amelyet mindmáig nem valósított meg. Ugyanakkor még egy magánegyetem létrehozásának útjába is akadályokat gördítettek, olyan javaslatokat terjesztve elő, amelyek megtagadták volna az akkreditációt akkor, ha az intézmény nem oktat a „megfelelő” mértékben román nyelven is.
Bukarest ezzel egy időben még mindig nem teremtette meg a törvényes keretét annak, hogy a kisebbségektől a kommunizmus alatt elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltassák. A januárban elfogadott, az ingatlanok visszaadásáról rendelkező törvény explicit módon kizárta a közösségi és egyházi ingatlanokat a törvény érvényességi köréből azzal az ígérettel, hogy ezek visszaszolgáltatását majd egy külön törvény szabályozza. Romániában máig sem valósult meg a kétnyelvűség. Hiába fogadta el a bukaresti kormány, azt a jogszabályt, amely értelmében a legalább húsz százalékban kisebbségek által lakott helységekben lehetvé teszik az anyanyelv használatát a közigazgatásban, és kihelyezik a kétnyelvű helységnévtáblákat, a törvény a gyakorlatban nem valósult meg.
Az 1989-es eseményeket követően délkeleti szomszédunk súlyos gazdasági helyzete is nyilvánvalóvá vált. A piacgazdaságra való áttérés, jóllehet minden egyes politikai párt programjában megjelent, de sem az 1990-től 1996-ig közötti Iliescu-elnökség alatt, sem 1996–2000 között nem történt áttörés a gazdaság területén. A Demokratikus Konvenció tavalyi, súlyos veresége persze nemcsak a gazdasági reformok további halogatásával, az életszínvonal csökkenésével, a meg nem valósított választási ígéretekkel magyarázható – vélik az elemzők –, hanem azzal is, hogy a kormányon lévő pártok saját érdekeik érvényesítésére törekedtek.
A tavalyi választásokon elsöprő győzelmet arató posztkommunista Szociális Demokrácia Románia Párt (PDSR) azonban hosszú kormányzásra számíthat Romániában. Szakértők szerint akár több évtizedes visszatérésről is szó lehet, nincs alternatívája, hiszen nem ment végbe az az átalakulás, amely szükséges lett volna egy új politikai elit létrejöttéhez. A változás ezzel egy időben magában a társadalomban sem történt meg, egy friss felmérésből kiderült, bár a románok többsége nincs megelégedve egyre romló életkörülményeivel, ennek ellenére meggyőződéssel vallja, hogy a jelenlegi kormányt nem lehet helyettesíteni. A megkérdezettek csaknem fele úgy vélekedett, hogy Románia rossz irányba megy, az ország sorsáért felelős Adrian Nastase kormányfő mégis 58, Ion Iliescu államfő pedig 48 százalékos népszerűségnek örvend. A megkérdezettek 37 százaléka ugyanakkor tizenkét évvel a ’89-es események után úgy véli, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget be kellene tiltani.
telephely
Kulcsember sikkasztotta a rézkábeleket
