Romániai tabubontók

Románia lakosságának több mint nyolcvan százaléka támogatja az ország európai uniós csatlakozását, áll egy friss felmérésben, amelyből az is kiderül, hogy a románok ugyanakkor igen keveset tudnak az unióról. A látszólag ellentmondásos közvélemény-kutatási eredmény jól jelzi keleti szomszédunk integrációs gondjait. A társadalmi akarat megvan az európai értékek elsajátításához, politikai szinten azonban alig észlelhető törekvés ezen értékrendszer meghonosítására.
2002 első napjától Románia polgárai vízum nélkül utazhatnak az EU-államokba, s e gyakorlati közeledés Európához adta az apropót néhány ismert román és magyar személyiségnek egy olyan vitaanyagnak szánt dokumentum közzétételéhez, amelynek tartalma a kontinens nyugati felében természetesnek számít, de bukaresti berkekben nyilván gyanút szül. A Provincia című politikai, kulturális havilap szerkesztői által kidolgozott memorandum aláírói úgy vélik, Romániának régiókból felépülő állammá kell válnia. Olyan közigazgatási reformot javasolnak, amely újrafogalmazza a létező területi egységek státusát és új politikai-közigazgatási formákat vezet be. Ezek kialakításában a fejlesztési régiók vagy a történelmi tartományok jelentenék a kiindulópontot. A szerzők szerint a jelenlegi romániai közigazgatási rendszer a korrupciónak és a bürokratizmusnak kedvez. A dokumentum szerint csak a regionális állammá átalakuló Románia szerezheti vissza igazi európai identitását. Az aláírók Skócia, Katalónia, Flandria, Vallónia és Bajorország példájára hivatkoznak, mivel ezek a sikeres, alkotmányos jogállással rendelkező tartományok ma már az Európai Uniónak is fontos építőkövei.
A részletesen kidolgozott elképzelés lényegesen eltér a Sabin Gherman újságíró nevéhez fűződő, esszé jellegű íráshoz. Ezúttal egy valóban vitára érdemes dokumentumról van szó, melybe csak az magyarázhat bele politikai hátsó szándékot, akinek a diverziókeltés a célja. A téma nem teljesen új. Több alkotmányjogász véli úgy, hogy az 1990-ben elfogadott román alaptörvény történelmi félelemből tartalmaz meglepően sok, az államterületről és a népességről szóló cikkelyt. Az állam oszthatatlanságának alkotmányban rögzített fogalma, amely az államterületnél, az állam jellegénél, az állampolgári jogoknál egyaránt visszatér, kizár minden autonómiát, önkormányzatiságot, regionalizmust.
A szerzők, jól ismerve a román politikai elit szűk látókörű gondolkodásmódját, már a szövegben közlik az „érintettekkel”, hogy a tervnek semmi köze nincs elszakadási vagy irredenta törekvésekhez, bármilyen jellegűek legyenek is azok. Az elképzelés „hivatalos” fogadtatása egyébként sem lényeges. Sokkal fontosabb az, hogy vannak olyan románok, magyarok, akik nemcsak szólamokban igyekeznek propagálni az európai értékeket, hanem azokat fel is vállalják. Nyílt társadalom ott van, ahol mások jogait nem sértő véleményekről vitázni lehet. Nem az a fő kérdés tehát, hogy a föderalizált Románia megvalósul-e vagy sem, hanem az, hogy megdőlnek-e a román társadalomba évtizedeken keresztül mesterségesen beletáplált tabuk, az európaiság gátjai.