Selyemgombolyító

Gazsó Rita
2001. 12. 03. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Óbuda egyik jelentős műemlék épülete a Selyemgombolyító, amelyet 1786-ban építtetett Agostino Mazzocato, az Itáliából előbb Bécsbe, majd Óbudára került olasz „vállalkozó”, aki egyenesen az uralkodótól, II. Józseftől kapott engedélyt az óbudai manufaktúra felállítására. A városrész profilját korábban meghatározó textilipar komoly hagyományokra tekint vissza Óbudán. Kialakulása egészen Mária Terézia uralkodásának utolsó éveire vezethető vissza. Már ekkor, az 1770-es évek elején kísérletet tettek itt a selyemhernyó-tenyésztés meghonosítására, amely kevéssé bizonyult sikeresnek, mégis ennek köszönhetően jöttek létre az első manufaktúrák a mezővárosban. A selyemszövő, kékfestő, selyemgombolyító, selyemfonó manufaktúrák közül egyedül a kékfestő bizonyult hosszú távon sikeres ágazatnak. A többiek, bár csak rövid ideig működhettek itt, mégis maradandó nyomot hagytak a város történetében, emléküket ma is látható épületek és elnevezések juttatják eszünkbe. Az 1770-es évek derekán a helyi selyemhernyó-tenyésztéstől üzemalapításhoz kedvet kapott két bécsi selyemszövő manufaktúra tulajdonosa, Beywinckler és Höpfinger döntött úgy, hogy átteszi a székhelyét Óbudára. A városvezetéstől 1776-ban kapták bérbe a Zichy-kastély egyik nagytermét és több kisebb szobáját. A műhely 28 fonószékén fénykorában 57-60 munkás serénykedett. Röviddel ezután kért engedélyt az uralkodótól a manufaktúra Bécsben élő üzlettársa, Facchini a Szlavóniában termesztett selyemgubó cérnázásához szükséges filatorium felállítására. A gyors intézkedések következtében a gyár egy év alatt felépült és 1782-re meg is indult a termelés. Azonban a víz elégtelensége és a szerkezeti fogyatékosságok miatt csak a gépek egy része volt üzemképes. Talán ennek tulajdonítható, hogy nem tudtak igazi sikereket elérni. Az üzem rövidesen csődbe jutott, az épületet pedig speciális jellege miatt nem sikerült más célra értékesíteni és teljes pusztulásnak indult. Ma már csak a Filatorigát elnevezés utal az egykori helyszínre.

A fontos, de rövid életű vállalkozást csak a mai Miklós tér 1. szám alatt álló Selyemgombolyító élte túl. A filatórium kiegészítéseként 1784-ben, Mazzocato által kamarai pénzen alapított, Tallherr építész tervei alapján készült épület a mai napig áll és Óbuda műemlékeinek sorát gyarapítja. A Selyemgombolyító eleinte a filatórium, majd később pesti selyemszövő manufaktúráknak és bécsi megrendelésekre is dolgozott. Az alapító Mazzocato 1814-es halála után 1827-ig az üzemet fia vezette, a napóleoni háborúk utáni élénkülés hatásaként a sikeres üzem selyemszövödét is működtetett és kiváló minőségű taftot, atlaszt, sőt bársonyt is gyártottak. A selyemszövő üzemek azonban rövidesen megszűntek, a textiliparból egyedül a Goldberger-féle üzem élte túl az évszázadokat, hosszú időn keresztül, még az államosítás után is utódüzemeiben élt tovább és a hely meghatározó ipari vállalata volt. Az egykori Selyemgombolyító – a közelmúltban felújított – épülete ma is áll, benne egy kulturális alapítvány kapott helyet, s a ház különböző művészeti rendezvényeknek, lakossági fórumoknak ad otthont.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.