Szent Ambrus védencei, a mézeskalácsosok

Ősi eredetű áldozati szokás, hogy ünnepi alkalmakra emberforma kenyereket, kalácsokat sütnek. A középkorban kolostorokban űzték a mesterséget, mely később „világi iparrá” vált és a mézeskalácsosok gyakorolták, akik védőszentjükké Szent Ambrust választották.
E sütemények gyakran szimbolikus jelentés hordozói. Kapcsolatosan termékenységgel, szerelemmel és születéssel, ősi foglalkozási ágakkal: földműveléssel, állattenyésztéssel, hadviseléssel, vadászattal és persze az esztendő ünnepeivel is.
A sok vihart megért Pest-Budáról viszonylag késeiek a mézeskalácsos mesterség emlékei. Sopronból, Bártfáról, Pozsonyból, Sárvárról jóval korábbi emlékek is ismertek. A Duna-parti ikerváros, Pest-Buda egyik legrégebbi, névről ismert mesterei az osztrák Tempel családból valók. Később már magyarok is tagjai az itteni mézeskalácsos céhnek. Horváth Emericus (Imre) 1818-ban Félegyházáról jött Pestre. Sík József „mézeskalácsos és viaszművész mester” viszont Kecskemétről költözött a Duna partjára.
A pesti mézesbábosok egyike, Ludwig mester, Hunyadi Lászlót faragta formába. De megjelennek 1848-ban Kossuthot és Széchenyit és a délceg nemzetőrt formázó mézesbábok is. Ekkoriban a város ezen iparának leghíresebb művelői a pozsonyi származású Ludwigok mellett a Beli-czayak. Műhelyük a Király utcában állt, de a nagy pesti árvíz után átköltöztek a Kismező (ma Csányi) utcába. Az 1840-es években Beliczay Imre a mézeskalácsosok céhmestere. Száznegyvenféle mézesbábot készítettek a műhelyében! Közülük valók a pesti polgárfigurákat ábrázolók is, melyek legbecsesebb, múzeumban őrzött darabjai a korabeli divatfit – akkori nevén: arszlánt – és a divathölgyet ábrázolták.
A mézeskalácsos ipar is igyekszik alkalmazkodni az új idők követelményeihez. Megjelennek a revolver-, óra- és szemüvegforma kalácsok is a vásárokban. A „realista”, napi témák mellett persze tovább élnek a mesefigurák. Az ördög és a halfarkú hableány, a holdban hárfázó Dávid és a céh védőszentjének, Szent Ambrus püspöknek alakja. És továbbra is népszerűek a méhkast rajzó méhekkel ábrázoló mézeskalácsok. A mesterség becsületét mi sem jelzi jobban, mint hogy a nagy hírű Szentpéteri József ötvösmesterrel is készíttetnek öntőformákat a mézesbábosok.
Ma a régi mézeskalácsformák múzeumok és magángyűjtemények féltve őrzött darabjai. Legnagyobb gyűjteménye a fővárosi Iparművészeti Múzeumnak van. Legbecsesebb darabjai közt tartják számon a Krisztus megkísértése a pusztában című gótikus formát, illetve annak XV. századi töredékét, amely a nagyvázsonyi Kinizsi-vár ásatásakor került elő. XVI. századi darabja a gyűjteménynek a Küzdő lovagok című, mely Kismartonból való német munka. A magyar nemesi jegyespárt, továbbá a Jézus születését ábrázoló, dió-, illetve körtefából faragott minta XVII. századi emlék: Sárvárról, illetve Pozsonyból került a múzeum gyűjteményébe.
A háromkirályok mézesbábforma magyaróvári eredetű, dátuma 1635. Nevezetes soproni formák jelenítik meg Krisztust bárány húzta kocsin, valamint a pásztorok imádását. Egy veszprémi minta a hírhedt bakonyi betyárt, Milfajt Ferencet ábrázolja.
De nemcsak a nyugat-magyarországi emlékek becsesek. Egy segesvári forma Apafi Mihály fejedelmet, egy nagybányai pedig Szent György és a sárkány küzdelmét mutatja be. Egy lőcsei mintán Sámson harcol az oroszlánnal. És a fővárosi múzeum ékességei a helybeli mézeskalácsosok emlékei is. Szabó Lajos óbudai mester Szent Ambrus püspöke, Beliczay Imre Lovas huszára és egy névtelen pesti mézesbábos szépséges Hárfázó Dávidja a boldogult XIX. századból.