Tartozik és követel

A főpolgármester tartozik nekünk, fővárosiaknak. Hogy pontosan mennyivel, azt még nem tudni, de minimum egy világváros építésével. A végleges számszaki eredményt 2002 októberére várjuk. Remélhetőleg lesz elszámolás. Demszky Gábor azonban most nem oszt és nem szoroz. Csaknem 100 milliárd forintot követel a magyar államtól, amiért nem válthatta valóra nagy álmát, a négyes metró megépítését. Pedig harmadik ciklusát szerette volna ezzel megkoronázni. Időközben viszont kiderült, a király meztelen.
Mi, pesti és budai „alattvalók” eközben – mára alig több mint 1,8 milliónyian – együtt dúdolhatjuk Koncz Zsuzsával: „Hová tűntek azok az évek, hová tűntek a szép ígéretek?” Megjegyzem, utóbbiból tizenegy esztendő alatt volt épp elég.
Mindnyájan tudjuk, hogy a főpolgármester tartozik nekünk, fővárosiaknak. Háromszor is hiteleztünk neki (már aki), íme, itt az eredménye. A legjobb családban is előfordul néha, hogy valamelyik tagja (legyen akár a családfő) kölcsönkér. Ám az már egyáltalán nem bevett szokás, hogy az adós követelődzzön. Inkább húzza meg magát, míg ki nem egyenlíti a számlát! A lovaglótudományára is büszke Demszky tehát most fordítva ül a lovon.
A Legfelsőbb Bíróság ma tárgyal az úgynevezett metróper felülvizsgálatáról, s az is elképzelhető, hogy jogerős ítélet születik. Áprilisban már született egy jogerős döntés, amely nem kötelezte fizetésre az államot a felmondott szerződés miatt. Igaz, magát a felmondást korábban jogszerűtlennek ítélték az illetékes bíróságok első, majd másodfokon is. A városházi vezetők azonban megfellebbezték a nekik nem tetsző tavaszi ítéletet. Csupán a véletlenek játéka lehet, de az érintett szerződést szintén áprilisban látta el kézjegyével Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester és Medgyessy Péter, a Horn–Kuncze kormány pénzügyminisztere, az MSZP jelenlegi miniszterelnök-jelöltje. A naptár akkor 1998-at mutatott. Alig egy hónap választotta el az országot a parlamenti választásoktól.
Az USA-ban ilyenkor az elnök már nem „elnököl”, a kormányzó nem „kormányoz”, csak „ügyvezet”. Nem kötnek olyan szerződéseket, amelyek a következő adminisztráció mozgásterét befolyásolná, esetleg szűkítené. Teszik ezt azért, mert tudják jól: ők már „béna kacsák”.
Nem így a hazai ál- és balliberalizmus képviselői. Ők aztán nem bénáskodtak. Egy laza csuklómozdulattal eldöntötték: ha esik, ha fúj, az állam hatvan százalékban állja a tervezett Dél-Buda–Rákospalota (ki beszél ma már a XV. kerületről?) metróvonal első szakaszának költségeit. A kaotikus felszíni közlekedésre pedig tettek magasról. Nekik még az is mindegy volt, hogy ez mennyire terhelné meg a központi költségvetést, azt pedig teljesen mellékesnek ítélték, hogy minderről még nem is döntött a legilletékesebb, az Országgyűlés. Azért ez – a Legfelsőbb Bíróság végső ítéletétől függetlenül – szép kis vircsaft.
Na, többek között ez az, aminek véget kell vetni Magyarországon.
Majd elfelejtettem, hogy a főpolgármester tartozik nekünk, fővárosiaknak. Tartozik és követel. De jó, ha tudja: negyedszerre már nincs több hitel.