Tisztelt Szerkesztőség!

A botrányhős levélreklámja visszaütött
Neveltetésem azt diktálja, ha címemre levél érkezik, azt megválaszoljam. Sajnálom, hogy mondanivalóm nem fog osztatlan sikert aratni önnél, tisztelt Medgyessy Péter, de ha olvasásában bár eddig eljut valaki, akár a szemétkosárba is dobhatja, nem fogok megharagudni. Ha mégis elolvasnák, egy választópolgár véleményét ismerhetik meg.
„Kérem, szavazzon a változásra”, hangzik a felhívás levelében. Nyugdíjas orvos vagyok, nem vagyok fiatal, a „változást” vártam egy életen át, és csak negyven év után, 1990-ben adatott meg nekem. Meggyőződéssel helyeztem Antall József kezébe szerény egy szavazatommal jövőnk építését. Nem bántam meg. A negyven évet pedig úgy éltem meg, hogy az önök neveitől volt hangos a közélet. Önök voltak a kiváltságosok, ön is, Medgyessy úr, ismerjük tehát egymást. Visszatérésüket 1994-ben mély döbbenettel figyeltem. Most pedig a sors, a kampány úgy akarja, hogy levelet váltsunk egymással. Nem én kezdeményeztem.
Szép levelének hangzatos szóvirágai nem tudnak meghatni: „a hétköznapok nyugalmának megteremtése,” „a gyarapodás kapuinak megnyitása”, „a büszkeség az elért sikereink felett”, „az igazságosabb elosztás”, és hadd ne idézzem levelének szinte minden szavát, mert valamennyinek számomra fals, hiteltelen csengése van. Számomra önök még mindig azok, akik egyszer elvették a magyar polgár vagyonát, aztán visszatérésük alatt ugyanezt a vagyont eladták. Közben épültek a villák, gazdag vállalkozók születtek, önből is gazdag bankár lett. Most pedig, hogy semmi se hiányozzon, megváltóként jelentkeznek.
A negyven plusz négy év sok emléket hagyott bennem: de ne foglalkozzunk a távoli (?) múlttal, lássuk a jelent. Szavazni hív engem Medgyessy úr, a szocialisták mellett. Én nem vagyok politikus, ezért tanácsért fordulok önhöz, nem tudom, mit tegyek. Inflációcsökkentést ígérnek, amit nagyon értékelek, de memóriám nem hagy ki, így emlékezek 1994-re, amikor hatalmuk új hajnalán, az Antall-kormánytól 18 százalékos inflációt vettek át, majd rövid idő alatt 32 százalékra tornászták fel. Tudom, hogy nem cseng jól a füleknek, de csak megemlítem, hogy az akkori ellenzéki Fidesz elnöke, Orbán Viktor mondta, hogy négy év alatt érik majd el ugyanezt a szintet. Igaza volt? A Fidesz is ígérte, hogy csökkenti az inflációt. Az eredményt mindketten ismerjük. Mi a tanácsa, Medgyessy úr, kire szavazzak? Meghatóak a szegények iránti fájdalmas kifakadásai. Én még annyira sem vagyok jogász, mint politikus, ezért hát az egy hét, egy hónap alatt szerzett harmincmilliót nem tudom hova sorolni. De az méltán elgondolkoztat, hogy én ennyi pénzt mint orvos, az intenzív osztály betegágya mellett egy élet alatt sem tudtam megkeresni. Pedig hány életet mentettem meg! A Gresham-palotát is felépíthetnék. Gondolt-e arra, Medgyessy úr, miként dolgozzák fel ezt az ön szegényei?
Zeng az önök sajtójában, hogy korrupció van. Neveket nem említek, erre önök finnyásan érzékenyek. (Bajt a fejemre nem hozok.) De volt-e az önök politikusai között olyan, mint Várhegyi Attila, aki a közélet tisztaságát többre értékelte, mint a saját érvényesülését? Pedig bűn és bűn között mérföldek húzódnak. Ön hova sorolja magát? Ismét kérdem öntől: kire szavazzak? Szegény közalkalmazottak, nővérek, orvosok, tanügyiek, hadd reménykedjenek: „hiszen nem emelheti a nemzetet magasba az, akiről megfeledkezett saját nemzete”. Nocsak, nocsak, új hangok: hát van nemzet is? És ezek önök? Akik majd emelik? Orvos vagyok, életem legnagyobb aktív részét „a negyven év” töltötte ki. Ez alatt kis fizetésem mellett gyakran hallottam: „úgyis keresnek eleget”. Az erkölcsök mentek tönkre a hálapénzeken, s vele bukott az egészségügy is. Ki hozhatná rendbe ezt? Csakis önök? „Egy gyermeknek se hiányozzon se az élelem, se a tudás…” Hozzátenném: se a tandíj. Álmomban se jusson eszembe Bokros fellépése az egyetemi hallgatók előtt. Hazánk ifjúságának tudásszomját a burundiaiakkal állította szembe: „megvannak ők egyetem nélkül is”. A „Békés Karácsony” sem hiányzott leveléből. Köszönöm a jókívánságoka, és szeretném, ha valóban békés karácsonyaink lennének. Hát akkor: kire szavazzak?
Dr. Járay István
ny. osztályvezető főorvos (e-mail)

Medgyessy Péter életkoránál fogva bizonyára ismeri az alábbi dalszöveget: „Új műsorhoz új férfi kell, / Ezt ők sosem felejtik el”. Ön most úgy gondolja, hogy ön az új férfi, aki új műsorral jelentkezik. Leveléből – amelyet állítólag a telefonkönyv alapján postáztak – legalábbis ilyen következtetéseket lehet levonni. A címlistát ne firtassuk. Nyilvánvaló, hogy nem az aktuális telefonkönyv alapján készült, mert sok olyan címre is küldött levelet, ahol a címzett már rég örök álmát alussza. Régebbi telefonkönyv szerint sem címezhettek, mert olyanok is kaptak öntől levelet, akiknek soha sem volt telefonjuk. A legvalószínűbb, hogy a Központi Adatfeldolgozó Hivatal valamelyik régebbi címlistáját csempészte ki önök részére egy ott maradt káder. (Mint tudjuk, ilyenből nem egy van.) Más kérdés, hogy legálisan meg is vásárolhatták volna az aktuális címlistát, de ez az út valamiért nem tetszett önöknek.
Nézzük a műsort. Önök nagymesterei a félrevezető szép szavaknak. Ötvenvalahány évvel ezelőtt népi demokráciát ígértek és a legsötétebb diktatúrát nyújtották. Negyvenvalahány évvel ezelőtt a forradalmi munkás–paraszt kormány név mögé bujtatták a magyar történelem legnagyobb megtorló hatalmát. Tizenvalahány évvel ezelőtt spontán privatizációt hirdettek, és ennek eredményeként önök gazdagodtak meg. Hét évvel ezelőtt szakértői kormányzást ígértek és a Bokros-csomagot nyújtották. Ezen hagyomány folytatásaként születtek meg mostani ígéretei, amelyek beteljesíthetetlensége felől senkinek sem lehet kétsége. Megállapíthatjuk tehát, hogy szó sincs új műsorról. Nézzük a új férfit. Ön most hiába nem tagja az MSZP-nek, hiszen az MSZMP-nek tagja volt. Tagja volt az MSZMP kormányának. Ekkor zajlott a spontán privatizáció. Itt megalapozhatta későbbi bankári és tanácsadói egzisztenciáját. Ön szerződést kötött a bősi vízi erőmű kivitelezési határidejének előrehozataláról. Tagja volt a Horn-kormánynak, amelynek számlájára írható a tömeges munkanélküliség kialakítása, a nyugdíjasok elnyomorítása, a kórházi ágyak tömeges csökkentése, a köztisztviselők és közalkalmazottak fizetésének stagnáltatása, az idejétmúlt szövetkezetek további erőltetésével a parasztság elszegényítése és a szövetkezeti vezetők gazdaggá tétele. Ön hivatali idejének utolsó napjaiban szerződést írt alá a 4-es metró finanszírozásáról. Megállapíthatjuk tehát, hogy szó sincs új férfiról. Csak a teljes emlékezetkiesésben szenvedők képesek komolyan venni az ön levelét. Amit ön osztani tudna, azért mások dolgoztak meg. Igaz, ez sem idegen az önök eddigi gyakorlatától, hogy csak az államosításokra, téeszesítésekre gondoljunk.
Kedves, jó Medgyessy elvtárs! Önt a felkészültsége és habitusa alkalmassá teszi arra, hogy belássa, nem ön az az új férfi, aki az új műsorhoz kell. Nem hiteles személy az, aki több százezer forintos öltönyben akar küzdeni a szegényekért, betegekért, nyugdíjasokért. Lássa be, hogy a többszörös milliomosokból (milliárdosokból) álló MSZP már régen nem hiteles, ha a baloldali eszméket tűzi a zászlajára. Ön bankár és tanácsadó körökben továbbra is megbecsült személy lehet. De mint politikus, meg fog bukni. Lássa be, hogy félre kell állnia. Jókívánságait viszonozva bízom bölcs belátásában.
Kropacsek Jenő
választó (e-mail)

A látnok Brzezinski
A nagy sakktábla a címe Zbigniew Brzezinski 1997-ben megjelent politológiai könyvének (magyar kiadás: Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999). Ebben a szerző, aki ma is a világpolitikát alakító húsz legfontosabb személy közé sorolható, leírja, hogy az USA világhatalmán kívül eső szovjet–kínai tömböt miképpen kell elszigetelni. Ehhez mellékel egy térképet is, amelyen három frontvonalat rajzol be: egy európait, Oroszország határai mentén; egy kelet-ázsiait, a kínai tengerpart mentén; és egy délit, éppen Afganisztán és Irán felől! Ez a mai eseményeket nagyon jól megmagyarázza.
A könyvben Brzezinski külön fejezetet szentel Közép-Ázsiának, amelyet eurázsiai Balkánnak nevez, és közli, hogy a jövő évszázad háborúi itt fognak kitörni. Felhívja a figyelmet a közép-ázsiai, főleg a Kaszpi-tenger környéki kőolaj- és földgázmezők fontosságára és megjelöli térképén az Afganisztánon átvezető tervezett olajvezetéket is. Mindezt 1997-ben, évekkel Oszama bin Laden feltűnése és a terrortámadások előtt! A könyvben Brzezinski, 1997-ben megjósolta, hogy mely három országot és mikor (1999) fogják felvenni elsőként a NATO-ba. Emellett azt is, hogy 2002–2003 előtt nem fog sor kerülni az EU keleti bővítésére. Mindezt akkor, amikor minket, magyarokat a 2000-es EU-tagsággal hitegetett Chirac elnök, és a NATO-bővítés első körébe kerülésért küzdöttek a kelet-európai országok diplomatái Romániától Litvániáig.
Csekő Árpád
(e-mail)



FODOR P. JÁNOS (Szentendre): A Magyar Nemzet kétszer is foglalkozott Szanyi Tibor MSZP-s képviselő, az Országgyűlés külügyi és európai integrációs munkacsoportja alelnökének személyével és internetes „irodalmi” működésével. Bár elég edzettnek gondoltam magam, a Szanyitól vett idézetek mégis a lórugás erejével hatottak rám. Engem egy dolog döbbentett meg leginkább: Szanyi tökélyre fejlesztett cinizmusa. Szanyi tényleg azt hiszi, hogy képviselői állása nem kötelezi, hanem védelmet nyújt neki bármilyen aljasság elkövetése esetén is? Egyetértek az eddigi kommentátorokkal: ez a beszéd minősíthetetlen. A továbbiakban egy apró adalékkal szeretném árnyalni Szanyi portréját (ha egy teljesen besötétedett képnél ez egyáltalán lehetséges még). A véletlen úgy hozta, hogy jó másfél évvel ezelőtt asztalszomszédja lehettem egy „Magyarország legkedveltebb napilapjánál” dolgozó újságírónak. Az MSZP akkoriban még javában kereste vezéreit, a nevek tucatjai forogtak, köztük Molnáré és Szanyié is. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megkérdezzem egy „bennfentes” véleményét a jelöltekről és önjelöltekről. Válasza igencsak meglepett: higgyem el, mondta, az MSZP-ben a régi irányító gárdából nincs egyetlen ember, aki alkalmas volna, és akit érdemes lenne támogatni. És az új generáció? Például Molnár és Szanyi, akikről annyit beszélnek? – kérdeztem. Az előbbinél is meglepőbb választ kaptam: Azok még rosszabbak. A Szanyi meg a legeslegrosszabb. A politikusok, fűzte hozzá magyarázatul, gyakran próbálkoznak az újságíróknál, hogy „eladjanak” nekik valamilyen információt vagy történetet pártjuk vagy saját érdekükben. Ilyenkor előfordul, hogy csúsztatnak, ferdítenek, vagy elhallgatnak valamit, de ezeket az újságíró némi utánjárással könnyedén tetten érheti; ez egyébként elemi érdeke is, nehogy a füllentések miatt ő kerüljön bajba. Eddigi pályafutásom során, folytatta beszélgetőtársam, egyetlenegyszer esett meg, hogy a közlésre kínált történet az első szótól az utolsóig hazugság, koholmány volt, és ezt Szanyi Tibor próbálta beadni nekem.
*
ERDÉLYI GÁBOR (Budapest): A közelmúltban felújították a Lukács uszodát. A megszépült létesítmény új egységekkel bővült, például látványmedencével. Az öröm nem tartott sokáig. A rekonstrukció kálváriája úgy kezdődött, hogy a hideg vizű medencét kiürítették. A vadonatúj oldalsó lépcsőt át kellett alakítani, mert túl nagy helyet vett el az úszótérből. Aztán a zuhanyozóban elkezdtek leesni a szerelvények. Előbb rozsdásodott, majd kilyukadt, végül leszedték a szellőzőcsövet. Eltűnt a fűtőtest, majd a szappantartó, a fogódzó a zuhanyozófülkéből. A víz még folyt. Aztán hol meleg, hol hideg víz jött. Esetenként a vízhőmérséklet akkor is változik, ha az ember a csaphoz hozzá sem nyúl. A vécéfülke zárja nem zárt. Egy ideig szabadon lehetett a fülkébe jönni-menni, majd a falusi budikon szokásos kampós drótfül lett a zárószerkezet. Az események az öltőzőben folytatódtak. A menynyezet alatti csöveket vágták, toldották, alakították. A mai napig festetlenül éktelenedik a toldalék. Nem tartottam műszaki szemlét – így a példákat nem sorolom tovább –, mint a reggelente körbejáró két kék overálos karbantartó. Ők fürkésző tekintettel, kezükben csőkulccsal járnak. Rendszeresen vizsgálják a nem vagy félig működő szerkezeteket. Nem nyúlnak semmihez, feljegyzését nem készítenek. Titok, hogy szemléjük milyen célt szolgál. Némi eredmény akkor születik (pl. legyen meleg víz), ha a vendég többször szól az úszómesternek. A korszerűsítés része az új beléptetőrendszer. A berendezés hónapokig akadályozta a bejáratnál a forgalmat. A jegyeket alkalmazottak kezelték. Végül is kezdett bejáródni az automata szerkezet (természetesen emberi felügyelet mellett), amikor is meghirdették a 2002. évi akciós bérletvásárlást. Ennek a mérhetetlen árdrágulás (hatvanezres szekrény helyett kilencvenezer) a lényege. Új elem a kedvezményben, hogy a kilencvenezer csak úgy van rendben (a december 31-ig megvásárolt éves bérletért), ha a vendég leadja a 2001. évi bérletét. Igen ám, de akkor lesz, aki a régi és lesz, aki az új bérlettel akar bemenni. Erre a Lukács beléptetője nem képes. Beállítottak egy kereskedelemben használatos kódleolvasót (újabb emberrel), ezzel kezelik az új bérleteket. Többen halasztják az új bérlet megvásárlását (a pénz addig sincs a Lukácsnál), elkerülendő a leolvasás körülményességét. A 2001-es bérlet ugyanis az alkalmazott közreműködése nélkül is kezelhető. Tessék elképzelni mondjuk a Place Pigalle metróállomáson a jelenetet: vonaljegyesek az 1. automatához, hetijegyesek a
2-es, havibérlettel a 3-hoz, és így tovább. A Lukácsban ezt komolyan csinálják. Kik a fürdő felelős vezetői? Az uraknak mit tartalmaz a munkaköri leírásuk? Van-e ilyen egyáltalán? A vezetőket ki ellenőrzi, kinek számolnak be munkájukról? A tetemes kontármunka többletköltségeit hol számolják el?

Kedves olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.