Tisztelt Szerkesztőség!

A trebechovicei betlehem
Az 1972-ben végleges helyére került műtárgyat már egymilliónál is többen látták
A XVIII. század vége és a XIX. század Csehországban (mint Magyarországon és másutt is) a betlehemek aranykora volt. Nem csupán fa és papír szolgált a figurák készítéséhez. Készültek agyagból, kenyértésztából és viaszból is. Cinovec környékén volt ónbetlehem, Pradédnál bádogbetlehem, Zelezny Brod környékén üveggömbbe zárt, de széndarabokból készült bányászbetlehem is. A betlehemalkotók nem elégedtek meg a mozdulatlan figurákkal, különféle módon elevenebbé tették őket. Az ismert Metelka-betlehemet Jilemnicében óraszerkezet és a néhai Cerny Mlyn-i nagy betlehemet a patak vize hajtotta. A házilag készített betlehemek és figurák jelentős központja a cseh–morva határnál Králiky környéke volt. Feltehető, hogy a králikyi betlehem egyes elemei befolyásolták Kapucián Józsefet a trebechovicei betlehemi figurák faragásánál.
A csehországi Hradec Kralovétől 14 kilométerre lévő Trebechovic pod Orebem a világhírű betleheméről nevezetes. A látvány élményszámba megy.
A hagyomány szerint a múlt század hatvanas éveiben az akkor fiatal Probost József elhatározta, hogy a világ legnagyobb betlehemét készíti el. Megvalósításához sikerült megnyernie az ügyes fafaragó Kapuciánt. Nagyszabású tervük megvalósítása közben a munka jó baráttá tette őket. Egymást segítő, szeretetteljes légkörben egész életüket a betlehemkészítésnek és -bővítésnek szentelték. Nagy erőfeszítéssel a figurák mozgatását és megelevenítését is sikerült megoldaniuk. Segítségükre volt Friml József, aki a korabeli malommechanizmusok építésénél szerzett tapasztalatait érvényesítette. A fogaskerekek, emelők és a tengelyek mechanizmusát fából készítette. A mozgásátvitelt sikerült egy központból a figurákra továbbítani.
A figurák többségét hársfából, a szerkezetet pedig bükkfából faragták. Néhány apróság kivételével csak fát használtak a betlehemépítéshez. E tekintetben a trebechovicei betlehem egyedülálló. Méretei miatt a világ legnagyobb betlehemei közé tartozik. Ötven figura élethűen szemlélteti az emberi mozdulatokat, további 100 fahevederen mozog, a többi – 200 figura – mozdulatlan. A betlehem több mint 2000 faragott tárgyat tartalmaz: fákat, épületeket, állatokat stb. Hét szinten két világ találkozik. A bibliai jeleneteket bemutató alakok mellett ott szerepelnek a századforduló cseh falujának lakói is.
A betlehem központjában a bibliából ismert jászoljelenet pompázik. A kis Jézus körüli szereplőket úgy alkották meg, hogy azok 30 mozdulatot tehetnek. A három király ábrázolása a legarchaikusabb. Alakjait a régi cseh bibliák képei alapján faragták. Hatásos a katonák arckifejezése, akik Heródes parancsára kisgyermekeket gyilkolnak, de az anyáé is, aki ártatlanul megölt csecsemője felett zokog. Jézust és a 12 apostolt szemlélve magával ragad a fafaragás művészete. Kimagasló teljesítmény Júdás alakja. A keresztút stációi pedig megrendítően hatnak. A bibliai jeleneteket megszemélyesítő figurák feltehetőleg a régi cseh bibliaillusztrációk és az olasz reneszánsz mesterek művei alapján készültek. Az ábrázolt városka emberei viszont annyira élethűek, hogy számos korabeli trebechovicei polgár ismert magára a betlehem figuráiban, amivel akkor büszkén dicsekedtek. A betlehemben több mint 20 mesterséget faragtak ki. Kapucián remekbe faragta szomszédját a két segéddel s az éppen fonalat fonó feleségével. De felismerhetjük a helység kovácsát, a kádárt, a köszörűst, az ácsot, a favágót, takácsot, bognárt, asztalost, a vajat köpülő asszonyt, a szenet fejtő bányászokat, a malomból lisztet talicskázó férfit. Csoportot alkotnak, akik ajándékot visznek Jézusnak: a helybeli vadászok, akik rúdra akasztott szarvaszsákmányt cipelnek hátukon, a szőlősgazdák a bort viszik. A fúvószenekar éppen rázendít a téren. A legszebb faragások közé sorolható a hét „élő” fa, amelyek közül hat hársfa, a hetedik pedig csonkjaiban maradt üres tölgy. Érdekes, hogy a kifaragott szakmák közül hiányzik a fazekas és a tímár, pedig abban az időben többen dolgoztak a közülük Trebechovicén.
A betlehemet először – még Probost életében – 1906-ban Chrástban, Chrudim közelében állították ki, ahol aranyéremmel jutalmazták. A két alkotó halála után a betlehemet az elpusztulás fenyegette. Skrivan Ferenc érdeme, hogy a harmincas évek elején a betlehemet megvette, megjavította. A mechanizmus kézi hajtását villanyerőre cserélte. A rendbe hozott betlehemmel számos kiállításon vett részt (Prága, Brünn, Pozsony, Kassa). A második világháború alatt a betlehemet sikerült elrejtenie. 1945 után legnagyobb sikerét az 1967-es montreali világkiállításon aratta, azután még kétszer mutatkozott be külföldön. 1968-ban a holland gyermekvároskában – Madurodamban és 1970-ben a londoni kiállításon. 1972-ben került végleges helyére, a trebechovicei műemlék épületbe, ahol azóta egymilliónál több látogató csodálta meg.
Dr. Domonkos János Budapest


Fagyponton a hőmérséklet – a tévében is
Már csak úgy vagyok vele, ha tehetem, estefelé elkezdem egymás után nézni a hírműsorokat, közszolgálatit, kereskedelmit egyaránt. Például a kereskedelmi tv2 hírszelekciója november 16-án vezető anyagként, szinte drámai felütéssel hozza a fővárosi hajléktalanok elrettentő helyzetét. A képernyőn egy vak asszony bizonygatja: fagypont ide, fagypont oda, ő bizony holnap is a padon alszik. Menhelyre? Ugyan már. Igaz, hogy azok fűtöttek, de zsúfoltak, ellátatlanok, ott nincs elég élelem, nem jók.
Csakugyan szomorú képek jönnek ezalatt – majd aluljárókat pásztáz a rideg kamera. Csupa olyan embert, akik elkeserítő állapotban, jobbára magatehetetlenül hevernek a kövön. (Valakik biztosan összecserélték a kazettákat, de a következő napi, a november 17-i Tények vezető anyaga ugyanez: a néni előző napi szavait gondosan megismétlik, hogy rögvest az afgán háborús blokk jöhessen utána, kiszorítva olyan abszolút bagatell és semmitmondó híreket, mint mondjuk a gödi kormányülés döntései, az árvízi újjáépítés állása vagy a parlament elnökének svéd utazása integrációs ügyekben.) Miután tehát a képi aláfestés ezzel nagyrészt meg is volna – úgy tűnik, jól szervezték a dolgot – stúdiószakértő (egy ellenzéki lelkész-politikus) szól hozzá a témához, aki ecseteli: mi, jogvédők, kedvetlenek vagyunk, már alig van pénz valamire, a fejlemények igenis rossz irányba mennek (ezt a mondatot – a kellő időben – a karakán riporter adja vendége szájába), és percek múlva már csak a bolond nem érti, hogy a hideg idő beköszönte óta suttyomban a kormány éhezteti és fagyasztja halálra az idős elesetteket Budapest utcáin.
Főpolgármesteri felelősség? Mi az, hogy főpolgármesteri felelősség? Elvégre tizenegy év a város élén miért is lenne elegendő indok arra, hogy a riporter eszébe juthasson kérdés gyanánt? Ugye, csakis hátrányt jelenthet ekkora szolgálati idő egyvégtében – a városvezető bizonyára belefáradt elbukott metrópere kudarcaiba (ő ma már csak vagdalkozik), meg abba, hogy hivatali ideje alatt a jelenlegi már a negyedik kormány. Talán ezért is maradnak inkább a nem túl homályos célzások és sugallatok a ki nem mondott állami testületek és személyek bűnös mulasztásairól, melyek summázata: nem elég, hogy „a fiúk” lenyúlnak odafönt, hát ide jutottunk.
Hogy az előző kormány(ok) idején hány didergő hajléktalan lelte halálát a pesti utcákon (ami persze tudom, nem magyarázat semmire), ha volt, mekkora volt a szociális ráfordítások összege, mondjuk Bokros csomagja idején (amikor is egyetemeket és kórházakat löktek lazán csőd közeli állapotba), s ezek milyen mértékben hasznosultak és ki, hányszor ellenőrizte felhasználásukat, ezek mind lényegtelen momentumoknak bizonyultak „a mindenki minket néz” csatornáján.
Hajléktalanok nyomorúságából Magyarországon mindeddig senki nem kovácsolt politikai tőkét senki számára, de a tv2 szerkesztőinek ez is sikerült, politikai manipulációjukkal ezt gentlemen’s agreementet szegték meg. Igen, a választás tétje akkora ennél az MSZP–SZDSZ hatalmi érdekeit cselédként szolgáló tévénél, hogy az „Orbán-bányák”, az antiszemita kártya, a cigány kivándorlók, az „Igazi vészhelyzet” című példátlan egészségügyi demagógia után most a hajléktalanok a soron következők. Kedves politizáló műsorkészítők, szerintem az önöké az igazi vészhelyzet!
Vincze S. Tamás gépészmérnök, Budapest

Ki mer ma vádolni, és ugyan kit?
Láttam a tévében, hogy az MSZP vezetői „a miért és hogyan kell leváltani ezt a kormányt” című videokonferenciát adtak elő, őszintén megvallva, eredeti módon. Utoljára Zola Dreyfus kapitánnyal kapcsolatos írásában találkoztam többszörösen és nyomatékosan kimondva, leírva ezzel: J’accuse..., azaz: Vádolom… Most Juhász alelnök elvtárs, azaz úr mondta el és meg nekünk sokszor, hogy „vádolom az Orbán-kormányt!” Igaz, ezt másnap Varga pénzügyminiszter pontról pontra megcáfolta, de az előző esti műsor biztosan jobban belemászott a fejekbe. Nekem azonnal megindult az agyam, hogy bizony hányszor és hányszor ki kellett volna már mondanunk: vádolom az MSZP-t és elődeit, valamint szatellitjeit, mert folyamatosan vádaskodnak, valótlanságokat állítanak. Vádolom őket, mert 1994 és ’98 között eltüntették megtermelt javaink legnagyobb részét, kiárusították az országot. Vádolom jogelődeiket, akik 1945-től tönkretették az országot, kiirtották a nekik nem tetsző értelmiséget. Vádolom őket, mert leverték ’56-os nemzeti forradalmunkat, Kádár vezetésével kivégezték legjobbjainkat, börtönbe zártak ezreket. Vádolom őket, mert olyan életképtelen politikai és gazdasági rendszert erőltettek ránk, amelynek a vége itt is és a nagy-nagy „barátnál” is a teljes csőd lett. Az általuk felvett államkölcsönöket még unokáink is fizethetik!
És ma ők vádolnak, ők akarják megmondani, hogy mi a jó?! És ha uralomra kerülnének, akkor már hiába mondanánk: vádolom őket, mert újra becsaptak, elárultak, kisemmiztek. Akkor már késő lenne a bánat és a sírás... Ezért vádoljuk meg őket naponta keményen, erős hangon, hogy mindenki hallja.
Szűcs Ervin Budapest

Magyar Szocialista Párt,
Medgyessy Péter
Budapest, Köztársaság tér 26.

Tisztelt Cím!
Pár napja T. Címtől egy nevemre, lakásomra szóló levelet és egy megcímzetlen, lezárt borítékot juttattak el, de nem postai kézbesítéssel. A média jóindulatú részétől már értesültem erről az akciójukról, s azt is el tudom képzelni, mi lehet a tartalmuk, bár nem olvastam, hiszen nem bontottam fel. Azonban ismerve a feladóként megjelölt Magyar Szocialista Pártot – még inkább annak évtizedeken át országló jogelődjét –, valamint a feladóként ugyancsak feltüntetett, nemkülönben elhíresült Medgyessy Pétert – a Kádár-rendszer kilencedik évétől, alig 23 évesen lelkes párttagot, a 40 évesen már miniszterhelyettest, alig négy év múlva minisztert, s hamarosan miniszterelnök-helyettest, egyúttal a lebukó rendszer alkonyán a legfelső pártvezetőség tagját –, körülbelül sejtem, milyen hangot üthettek meg a karácsonyra készülődő magyarság édesgetésére, miféle manipulációs propagandafogást találhattak ki a tavaszi választások sok millió forintos nyitó kampányként a szavazópolgárok újabb megtévesztésére, akár hangoztatva mai „pártonkívüliségét” is. A levelet tehát felbontatlanul visszaküldöm azzal a határozott követeléssel, hogy engem ilyesmivel többé ne zavarjanak, már csak azért sem, mert nevem és címem ilyesfajta felhasználására felhatalmazást semmiféle szervnek nem adtam. Egyúttal a társadalom tagjainak figyelmét is felhívom, és hasonló állásfoglalásra buzdítom.
Farkas Zoltán 1123 Budapest, Győri út 4.

PORKOLÁB PÉTER (e-mail): A református egyház elleni ellenzéki kampányban, amely a politika és a lelkészi hivatás szétválasztását követeli, a mérce mint mindig, most is kettős. Az MSZP-ben és az SZDSZ-ben jelenleg ugyanis több vallási és politikai tisztségviselő lapul, hogy több nevet ne is említsek: az önkényes roma családok védője, a hajléktalanoknak csokimikulást osztogató Iványi Gábor, illetve a vörös szegfűs Donáth Ferenc. Az offenzívát figyelve óva intek minden jobboldali újságírót, politikust és választópolgárt: nézeteit ne túl hangosan és feltűnően hangoztassa, hiszen lehet, hogy a közelben keresi újabb áldozatát az etikát, erkölcsöt és józanságot nem ismerő félelmetes és könyörtelen „sajtógóliát”.
*
TRINGER LÁSZLÓ (Budapest): December 8-án ismét emlékeztünk. Az ’56-os harcokban és a megtorlásban elesett hőseink után a salgótarjáni tömeggyilkosság áldozatainak tiszteletére gyújtottunk gyertyát. A sebek a mai napig sajognak, nehezen gyógyulnak. Igazából megbocsátani sem tudunk – bár szeretnénk –, mert nem látjuk a bűnbánatot. Feledni pedig nem is akarunk. Bosszút állni nem kívánunk, bár lenne miért, de mi keresztények vagyunk. Van, amit azonban nem hagyhatunk. Az egykori gyilkosok egy része és utódaik a mai napig köztünk vannak, és bár köpönyegüket gyorsan forgatták – nem a lóláb, inkább az ördögláb azért most is kilóg. Mi nem kívánunk bitót, börtönt, gumibotot nekik, de azt azután végképp nem, hogy ismét ők kerüljenek hatalomra. Elég volt a 40+4 év. Minden jóérzésű polgár tegye meg azt, amire ennek érdekében képes, legalább környezetét győzze meg. Nincs más választásunk, a Fidesz–MKDSZ– Fidelitas–MDF jobbközép polgári szövetséget kell a választásokon győzelemre vinnünk.
*
CSIBA GÉZA (Komárno, Szlovákia): Úgy vélem, hogy a pusztakamarási Sütő Andrásnak mindenképpen a Corvin-láncosok között lett volna a helye. Az erdélyi közíró, színműszerző nemcsak az irodalmi munkásságáról, közéleti gerinces helytállásáról ismert, hanem még a fél szemét is a „csatatéren” hagyta, amikor a „múlt század” kilencvenes évei elején Marosvásárhelyen a szekus verőlegények Maniu vasgárdistáit megszégyenítő brutalitással csaptak le a békés magyar tüntetőkre. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénye, vagy ahogy a szerző mondja, a Naplójegyzetek, a 70-es évek egyik legsikeresebb magyar nyelvű írásává nőtt; színpadi művei, mint az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán szinte valamennyi erdélyi magyar színház műsorán szerepel. A budapesti Nemzeti Színház ugyancsak számos Sütő-alkotást vitt színre; nálunk, Révkomáromban, a Lócsiszárral aratott osztatlan sikert a helyi társulat (Jókai Színház) művészgárdája. A rangos díjat még Horthy Miklós kormányzó alapította 1930-ban, ám az ötlet nem a kormányzótól származik, hanem Klebelsberg Kunótól. Klebelsberg Bethlen István kormányának kultuszminisztereként felbecsülhetetlen értékű munkát fejtett ki a kultúra és az oktatás terén, többek között neki is köszönhető a trianoni iszonyat