Tollhegyen

Martin József írt cikket a tegnap megjelent Vasárnapi Hírekben – szerintem nem kéne a dolgozatot átemelnie a Martin-összesbe. Az újratemetett Barankovics István kapcsán futtatott eszmét a kolléga, itt-ott még igaza is van, utolsó bekezdésével azonban vitatkozni lehet, ebből veszek ki néhány sort: „Áder házelnök azonban a kegyeleti aktus során Sztálin legjobb tanítványait, vagy Rákosiékat »magyar szocialistáknak« nevezte, eltérve a történetírás bevett szóhasználatától…”
Nem tudom, mi a bevett szóhasználat a történetírásban Rákosiék esetén (szerintem Martin kolléga sem tudja), mindenesetre elég sok rokonság fedezhető fel Rákosiék és a mai szocialisták közt.
Hogy Rákosiék magyar szocialisták? Persze. Idehaza a szocialista szó kompromittálódott az eltelt évek során. A negyvenötös Békepárt – elnök: Kádár János – az idők folyamán Magyar Dolgozók Pártjává lett (Rákosi elvtárs, Gerő elvtárs), innét Magyar Szocialista Munkáspárttá civilizálódott, majd – vállalva a történelmi örökséget – legrúgta magáról a munkás jelzőt. Jelenleg MSZP, Magyar Szocialista Párt.
Martin József kolléga valószínűleg nem volt elég figyelmes a nagy jövés-menésben (talán éppen Moszkvában dolgozott – 1982–86.), esetleg azt sem tudja, hogy az élcsapat egyik-másik tagja nyakig kommunista volt az idvezült időkben, amikor egy ilyen újságcikkért (amilyen az enyém) Szibériába vitték a szerzőt, esetleg csak az Andrássy út hatvanba, ahol Bauer papa manikűrműhelye működött, meg Pető apuka rúgta le az ott járók veséjét. (A Rajk Laci boldogult papája már nem lehetett ott – egymást is lemészárolták a kedves elvtársak.)
Martin kollégának mindez új, szerinte a mai Magyar Szocialista Párt vegytiszta szervezet, elnöke, alvezérei megelőzően bárányokat cirógattak, galambokkal burukkoltak, meg a Katolikus Legényegyletbe jártak tagkönyvcserére, illetve a szakszervezetbe bélyeget nyalogatni.