Tollhegyen

Szódás Sándor szikvízkészítő műhelyében is kötésig ér a politika. Bejön két kőműves ember Cinkotáról ballonszódáért, és már mondja is a Köztársaság téri nyitányt (minden baj az Orbán Viktor miatt van, le kell váltani, jöjjön mielőbb Medgyessy meg a hadikommunizmus). Elsőre normálisnak látszott mind a két munkásember, le is jattoltunk egymással, Sándor is biccentett rájuk, fölrakta a ballont tölteni – vagyis minden ugyanúgy működött, mint normális esetben, pártsemleges környezetben.
De a két kőműves ember csak mondta a magáét, hogy így a piszok polgári kormányzat, meg úgy a ramaty Fidesz, lám ők (mármint a két ballonos) sem kapták meg a Mikuláskor esedékes szakszervezeti puttonyt. (Talán valamennyi szesz is volt a szakmunkásokban, de ezt nem bántólag mondom, ellenkezőleg: őszintén, cirádák nélkül fogalmaztak, semmiféle szerepjátékról szó sem lehetett, bennük lüktetett a szakszervezeti hév, mint annak idején a szocdem Petrasovits Annában.)
Magam is ott voltam éppen a helyiségben, túl a ballontöltésen, vagyis figyelmesen szemlélhettem a két feldúlt kétkezi embert, mintegy tetten érve rajtuk a lakosság visszatérő problémáit, a munkanélküliséget, a minimálbérrel kapcsolatos gondokat, az üvegvisszaváltás, a tejjegy, a gyes és az önkormányzati segély körüli anomáliákat.
Beszédbe elegyedtünk. Talán húsz-huszonöt percig tartott a társalgás, legvégére azt kérdezte mindkettő, hogyan lehetne azonmód belépni a Fideszbe, illetőleg hol lehet érdeklődni a MIÉP programjáról…
Közben újabb ember érkezett a szódásműhelybe, de ő nem hozott magával se ballont, se szikvizes üveget, összesen csak azt mondta, annyi buborék még a szódás Sanyi műhelyében sincs, amennyit a Köztársaság téri szocialista objektumban eregettek fölfele az elmúlt dekádban. Erre aztán a két fáradt kőműves is bólogatni kezdett, az én szódás Sanyi barátom pedig mondott egy cifrát, de azt nem írom ide.