A temetésen beszédet mondott Áder János házelnök. A szertartáson a hozzátartozók mellett részt vett Göncz Árpád volt államfő, a kormányt Harrach Péter szociális és családügyi miniszter képviselte. Barankovics hamvait New Yorkból hozták Budapestre. Áder János hangsúlyozta: Barankovics István a második világháború után a józan többséggel együtt vallotta, hogy a demokráciának rendet kell jelentenie a szabadságban és szabadságot a rendben.
– A nemzetiszocialista rémuralom után azonban a szocialista önkény képviselői tenyereltek rá országunkra, és ennek a tenyérnek a lenyomatát még ma is érezzük – fogalmazott.
Áder János beszédében rámutatott: a szocialisták hatalomátvételét követően a polgári értékrend kéviselőire hamarosan ráaggaták a klerikális reakció, a szélsőséges csőcselék és a fasiszta jelzőt. Ez a sors jutott Barankovics Istvánnak és pártjának is. A magyar történelem fájdalmas eseményeinek nevezte az újratemetéseket, amelyek arról vallanak, hogy a nagy eszmék áldozatok nélkül nem győzhetnek. – Sosem voltunk híján nagy eszméknek és nagy gondolkodóknak, akik a legádázabb időkben is kiálltak értékrendjük, az egyetemes keresztény és polgári értékek mellett – hangsúlyozta az Országgyűlés elnöke.
Varga László, Barankovics demokrata néppártbeli harcostársa megemlékezésében kifejtette: Barankovics István a háború alatt, 1943–44-ben, a Magyar Nemzet főszerkesztőjeként következetesen kiállt az üldöztetésekkel szemben. Antifasiszta nézetei közismertek voltak, emiatt a nyilas számonkérőszék kereste. Az 1945-ös választásokon a pártot nem engedték önállóan elindulni, a kisgazdapárttal szövetségben juthattak be a parlamentbe. A ’47-es választásokat a kék cédulák nélkül 820 ezer szavazattal a Demokrata Néppárt nyerte volna, a csalások miatt azonban ellenzékbe kényszerültek. Barankovicsot és a pártot az üldöztetések, a letartóztatások és az emigrációba kényszerítések ellenére sem tudták rávenni, hogy csatlakozzon a kommunisták vezette koalícióhoz. Aminek annak idején ő rakta le az alapját, azt most egy fiatal gárda viszi tovább – hangsúlyozta Varga László.
Az egykori Demokrata Néppárt képviselőinek nevében Kovács K. Zoltán elmondta: a Barankovics István vezette párt a legvégsőkig kitartott az emberi jogok érvényesítése és a demokrácia mellett. Nem adták fel a kereszténységbe és a szociális igazságosságba vetett hitüket. Barankovics felismerte, hogy a nemzeti hagyományok talaján álló, új középosztályra van szükség. Végül 1949-ben – emigrációba kényszerítve – Bécsből oszlatta fel pártját, hogy védje az otthon maradottakat. De hazájától távol is mindig a hazájáért cselekedett – jelentette ki Kovács K. Zoltán.
Hogyan írjunk újságot ma?
