Csakis Sándor Móric gróf szemlélődhet odafent – állapíthatta meg az, aki a budai Sándor-palota erkélyén egy pipázó, lovon ülő, furcsa férfit látott. Különös viselkedéséről híresült el a budai polgárok körében a Sándor család utolsó sarja, az 1820-as és 1830-as évek egyik jellegzetes alakja.
A tizenéves ifjú lovas szenvedélye lázban tartotta a budai negyedet. A Várba vezető lépcső például a gróf kedvenc lovaglóhelye volt, olyannyira, hogy a járókelőket is félelemben tartotta vágtáival. A palota történetét kutatók emlékei szerint szakácsát és komornyikját gyakran arra kényszerítette, hogy lóháton mogyorópálca-párbajt vívjanak vele. A Sándor-palota egyik megszokott játéka volt az is, hogy a személyzet lepedőbe csavarva dobálta uraságát. Ez persze csak legenda, konkrét adatok már inkább arról vannak, hogy Sándor Vince gróf és Szapáry Anna az ezernyolcszázas évek elején vásárolta a telket és a kaszárnyát, amelyből rövid idő alatt luxusépületet varázsolt. „Luxus” alatt akkoriban a Magyarországon még ritka központi fűtést és a télikertet értették.
Különös, hogy egészen kis részletek is tudhatók a palotában zajló életről, az azonban máig vitatott, Sándorék kivel terveztették meg az épületet. Az egyik variáció szerint Pollack Mihály jegyzi ezt az épületet is, a másik változat a bécsi Johann Amant, a szépítőbizottmány tagját említi tervezőként.
Az viszont biztos, hogy a Sándor család 1831-ig használta az épületet, majd eladta a Pallavicinieknek. Az olasz gyökerű família után a kormány kezébe került a ház, ahol miniszterelnöki rezidenciát alakítottak ki. Ybl Miklós korszerűsítette az épületet. Mint ahogyan az Andrássy úton nyomon követhetjük Ybl terveit a kapuzatok, az ablakok, a homlokzatok kialakításában, úgy a palotát is meghatározták az Ybl-motívumok, s ezek szerint építették most is újjá az egykori grófi lakot. Jellegzetesen szép volt például az úgynevezett tükörterem vagy a miniszterelnöki szoba; ezeket ma már csak fényképeken láthatjuk. Ybl után Hikisch Rezső is hozzájárult a palota külsejének kialakításához a húszas évek derekán. A Sándor-palotát az 1945-ös ostrom idején szinte porig rombolták. Alig maradt meg valami az egykori falakból. Az ötvenes években aztán újból szerkezetkész állapotba hozták. Ezt követően különféle funkciókat szántak neki: a munkásmozgalom történeti múzeumától kezdve az Építészeti Múzeumig terjedt a sor.
1995-ben döntött a kormány a palota újbóli hasznosítása mellett, tavaly pedig az a rendelet is megszületett, amely a kormány rezidenciájául jelölte ki az épületet. – A Hild–Ybl Alapítvány évek óta kutatja a palota múltját, hogy a 2,5 milliárd forintos beruházás mind teljesebben adja viszsza a valamikori épületet – mondta Szamkó Katalin.
A falkutatások és a műemléki tudományos dokumentációk segítségével sikerült feltérképezni, milyen is lehetett valamikor az építmény, s előkerült az 1803-ban épített kaszárnyafal is. Ennek alapján kezdte meg a tervezést a Közti Rt.
A Sándor-palota átalakított istállójában működött a két világháború között a sajtófogadó, amely a tervek szerint a későbbiekben is az újságírókat szolgálja ki. – A fogadótermek, szalonok, irodák helyiségei az eredeti fényképek alapján születtek most újjá – mondta Szamkó Katalin. A már említett tükörterem a kormány tanácskozótermeként működik majd, az egykori kormányülések helyszínén pedig a miniszterelnök fogadóterme lesz. A tárgyalóból nyílik a miniszterelnök dolgozószobája. – A tervek az Ybl-féle állapotot tükrözik, bár a megújult palota nagy része az ötvenes években épített elemeket is megőrzi – fűzte hozzá az igazgatónő. A födém nagy része használhatatlan volt, és az egész tetőt ki kellett cserélni. Így egy kívülről csaknem újjáépített Ybl-palotát kap a főváros, míg belül egyes ötvenes évekbeli változtatások megmaradnak.
Volodimir Zelenszkij
Zelenszkij megint mások pénzét költené
