A középkorban a Szent Mihály és Szent Péter külvárosok között terült el a Víziváros nagy tere. A mai Batthyány tér környékén már az ókortól forgalmas útvonal futott keresztül, az Aquincumtól Campona, a mai Nagytétény irányába tartó hadi út vezetett erre. Jelenlegi nevét Batthyány Lajosról, az első magyar miniszterelnökről kapta a XX. század elején.
Kedvező fekvése miatt már évszázadokkal ezelőtt kereskedelmi és hadi szempontból is fontos szerepe volt a területnek. A XVI. századtól Felső vásártér néven, nagy terjedelmű piactérként országos vásároknak adott otthont, a mai Szilágyi Dezső, akkor Alsó vásártérrel együtt. A XVIII. századtól már Bomba tér néven ismert, a dunai vízi út védelmére idetelepített tüzérségi épületről és ágyúkról. A tér két oldalát két templom határolja. A képünkön nem látható északi felén álló egykori kapucinus templom és rendház helyére II. József rendelete után telepítették be a betegápoló Erzsébet rendi apácákat. A rendhez tartozó kórház gyors fejlődésnek indult és az 1870-es évekre már csaknem ötszáz beteget ápoltak a nővérek. A szemközti oldalon 1740–62 között Hamon Kristóf, Nepauer Máté és Hamon Mihály közreműködésével épült a kéttornyú, barokk épület, a Szent Anna-templom. Helyén azelőtt egy török időkben készült polgárház, majd vendéglő, később egy kis jezsuita templom állt. A XVIII. század közepétől itt álló kéttornyos, egyhajós templommal egy időben épített egyemeletes rendházat előbb két teremmel egészítették ki, amit az 1780-as évekre iskolává alakítottak, majd egy újabb épületrésszel bővítettek. Az országút mentén, a tér déli oldalán állt egykor a Barna Oroszlán fogadó és mellette a Postaház, ahonnan Bécsbe és a Dunántúlra indultak a gyorskocsik.
Itt kapott helyet az 1902-ben vöröstéglából készült vásárcsarnok épülete, amelynek az 1920-as évekre már majdnem hétszáz árusítóhelye volt. A második világháborús károkat több évig nem állították helyre. A csarnokot 1972-ben kritikus állapota miatt bezárták és három év múlva, mint a főváros akkori legnagyobb élelmiszerboltja nyílt meg. Az épület ma már műemlék, egykori vasszerkezete még eredeti állapotát őrzi. A vásárcsarnok mellett úgynevezett copf homlokzatú, kétemeletes polgárház állt, amelyet Hickish Kristóf építőmester állított a XVIII. végén. A szomszéd rokokó épületet 1728-ban építette Falk Ferenc és hosszú időn keresztül a Fehér Kereszt fogadó üzemelt itt. Budai útjai során II. József is többször megszállt benne, de ha lenne vendégkönyv, a legszínesebb bejegyzés vélhetően a legendák szerint itt járt hírhedt nőcsábászhoz, Casanovához kapcsolódna. A fogadó Buda-szerte híres volt a nagytermében rendezett farsangi mulatságairól, báljairól és színvonalas színielőadásairól is. Az épület mai homlokzatát 1766-ban nyerte el, amikor összevonták a szomszédos házzal. Mint fogadó a XIX. század elején szűnt meg, rövidesen két emelettel bővítve lakóházzá alakíttatta az akkori tulajdonos, Diestinger József. A házsor a tér többi részéhez képest olyan, mintha gödörben állna, ami abból adódik, hogy szintje még a tér eredeti, az 1938-as árvíz pusztítását követő feltöltés előtti állapotot mutatja, ami pedig jóval a mai szint alatt volt. A tér ma Buda egyik kiemelt közlekedési pontja. Mint a képen látható BKV-építmény mutatja, itt halad keresztül a Déli pályaudvar felé tartó metróvonal és a szentendrei HÉV végállomása is a téren kapott helyet. (G. R.)
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
