Gansperger Gyula elmondta, hogy a Fuf Kft. 1997-ben a mindenkori londoni bankközi kamatláb (Libor) felett 0,95 százalékkal vette fel a 103 millió dollár hitelt. Tekintettel arra, hogy a Fuf Kft. szerződése megszűnt, és a cég várhatóan végelszámolásra kerül, a kölcsönt átvállaló Budapest Airport érdeke az, hogy vagy a korábbi hitelt nyújtó bankokkal állapodjon meg – a piacon jelenleg elérhető – jobb kamatfeltételekkel, vagy kapjon lehetőséget a kormánytól arra, hogy állami garanciával vehessen fel 87,5 millió dollár hitelt más forrásból a még fennálló kölcsön kiváltására. Gansperger hozzáfűzte: állami garanciával a piacon ma a Libor felett 0,5-0,6 százalékkal már hitelhez lehet jutni. Ez pedig évente 300 ezer dolláros (közel 100 millió forint) megtakarítást eredményez majd a száz százalékban állami tulajdonban lévő Budapest Airportnak. A hitel rendezését, mint korábban említettük, a Fuf Kft. terminálhasznosítási szerződésének megszűnte indokolja. Az Országgyűlés tavaly decemberben a legteljesebb egyetértéssel (ellenszavazat nélkül) módosította a repülőtér működését szabályozó légügyi törvényt, amely ez év január 1-jétől már nem teszi lehetővé, hogy a repülőteret működtető állami vállalat harmadik személynek átengedje a törvény által rárótt repülőtér-irányítási, illetve terminálhasznosítási feladatát.
A Fuf Kft.-ben 34 százalék erejéig érdekelt külföldi befektetőcég, a kanadai Airport Development Corporation érdekeltségébe tartozó ciprusi off-shore cég, az ADC Affiliate a törvénymódosítás következtében kiszorult az üzletből. A Fuf Kft.-vel szerződéses jogviszonyban álló LRI jogutódja, a Budapest Airport a törvénymódosítást végrehajtó miniszteri rendelet miatt tavaly decemberben be is jelentette Fuf Kft.-beli tulajdonostársának, az ADC Affiliate Ltd.-nek, hogy a Fuf Kft. repülőtér-üzemeltetési szerződése megszűnt.
Az elmúlt években számos kritika érte az előző kormány által nyélbeütött üzletet. Suchman Tamás egykori privatizációs miniszter még 1996-ban Lotz Károly közlekedési miniszternek írott levelében leszögezte: „Megítélésem szerint a projekt a jelenlegi, ismert elképzelésekre alapozva nem szolgálja a magyar állam érdekeit. Az áttanulmányozott anyagokból megállapítható, hogy a projekt tervezését és kivitelezését illetően komoly jogi és gazdasági aggályok merültek fel, melyek a jelenlegi konstrukcióban nem orvosolhatók, és ezért a különböző, de az alapkoncepción nem változtató, módosítási törekvések sem jelenthetnek megoldást”. (HVG, 1997. március 15.) A HVG értesülése szerint a „főleg a közlekedési tárca által támogatott LRI-féle változatot Suchmanon kívül kritizálta a háttérből a Malév vezetése is, Derzsi András (…) még azt a minősítést is vállalta, hogy a 2B terminál kapcsán törvénytelen megoldást erőltettek”.
Az előző ciklus végén 1998-ban a Rubicsek Sándor vezette Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) gyorsjelentésben hívta fel a figyelmet a külföldi befektetővel kötött kontraktus jó néhány – a magyar államra nézve előnytelen – pontjára – emlékeztetett Gansperger Gyula. A KEI gyorsjelentésében szorgalmazta a kanadai befektetővel kötött szerződés módosításának szükségességét, ám alapfeltételként írta elő, hogy ez ne vezessen a hitelnyújtáshoz biztosított állami garancia beváltásához.
Ugyanakkor már a Rubicsek vezette KEI is leszögezte, hogy „…az utasterminál-fejlesztés konstrukciója több olyan szerződésszerű és esetleg nem szerződésszerű pénzkiviteli lehetőséget biztosít a külföldi félnek, amely az eddigi szerződésjavító munkán túlmenően magyar szempontból indokolttá teszi további intézkedések megtételét a magyar állam érdekérvényesítése keretében”.
A KEI egyebek mellett kritikával illette, hogy a Fuf Kft. vezetői közül a magyar ügyvezető igazgató a beruházással kapcsolatos ügyekkel foglalkozik, holott azt a kanadai fél vállalta, míg a kanadai fél által delegált ügyvezető igazgató a hitelvisszafizetést, a terminál működését biztosító kereskedelmi ügyeket intézi, miközben a beruházásra felvett hitelt teljes egészében a magyar állam garantálta. Már 1998-ban észrevételezte a KEI azt is, hogy jóllehet az osztalékbeli többség megvalósul a 66 százalékban tulajdonos LRI javára, ám „költségoldalról nincs megakadályozva a pénzkivitel lehetősége.”
A KEI ugyanakkor felhívta a figyelmet a végső megoldással, a szerződésrendszer felbontása esetére „a jogi, kártérítési és a külföldi-belföldi sajtóvisszhang mint kockázati tényezőkre”, és hangsúlyozta, hogy „ha sor kerül erre a lépésre, időpontját jól meg kell választani, az építési időszakot követő időben”. A 2B utasterminál – mint ismert – 1999-re készült el.
Mint ismert, a külföldi befektető aránytalanul nagy mértékben részesedett a terminálberuházás hasznából, és mint azt a KEI előre jelezte, a pénz kivitele „költségoldalon” valósult meg.
Emlékeztetőül: a 2B terminálépítési projekt összesen 120 milliárd forintba került. A kanadai ADC cég összesen 5,7 millió dollárt, vagyis a teljes beruházási költség 4,8 százalékát fektette be. Ezenkívül kölcsön adott az LRI-nek a Fuf Kft. megalapításához 11 millió dollárt, ötéves futamidővel. Ehhez a 4,8 százalékos befektetési arányhoz képest 34 százalékos tulajdonosi arányhoz jutott a 17 millió dolláros törzstőkéjű kft.-ben, és 34 százalékos arányban élvezte a 120 milliós beruházás hasznát. Ezen túlmenően a külföldi befektető, tekintve, hogy szinte az összes menedzsmenti jogosítvánnyal rendelkezett a cégben, a saját érdekeltségébe tartozó ADC&ADMC Ltd.-vel köthetett tanácsadási szerződést. E cég például 1999-ben 1,3 millió dollárért, 2000-ben 1,5 millió dollárért, 2001-ben félmillió dollárért, vagyis három év alatt összesen 3,3 millió dollárért (mai áron számolva több mint 900 millió forintért) végzett el olyan feladatokat, amelyekre többek között a Fuf Kft.-t létrehozták, sőt ezenkívül még költségeit is leszámlázhatta a Fuf Kft.-nek, a három év alatt összesen 1,3 millió dollárt, vagyis több mint 300 millió forintot.
Az ADC által delegált ügyvezető igazgató hatáskörébe tartozott a terminált bérbe vevő vállalkozásokkal a szerződések megkötésének jogosítványa is.
Gansperger Gyulától megtudtuk, hogy szembeötlően magas különbségekkel szerződött a Fuf Kft.: van aki 770 dollárt fizet egy négyzetméternyi területért és van olyan éttermi szolgáltatást nyújtó ciprusi cég is, amely igen nagy területet bérel igen alacsony áron, mindössze 27 dollárért négyzetméterenként. Gansperger Gyula elmondta, hogy csak március 31-ig maradnak változatlanul e szerződések, addig felülvizsgálják ezeket, és új megállapodásokat kötnek. Az utasterminálban egyébként 250 dollár az átlagos négyzetméterenkénti bérleti díj, szemben a londoni repülőtér 550 dolláros és a bécsi utasterminálban elért a 770 dolláros átlagárral – fűzte hozzá tájékoztatásul a vezérigazgató.
Gansperger Gyula kérdésünkre leszögezte: a Budapest Airport célja az, hogy korrekt elszámolásra kerüljön sor a külföldi befektetővel. Ez véleménye szerint az LRI által felvett 11 millió dolláros hitelből még fennálló 7 millió dollár egyösszegű visszafizetését és a külföldi befektető 5,7 milió dolláros tőkebefektetésének megtérítését jelenti.
A vezérigazgató nem cáfolta a Magyar Nemzet információját, miszerint Kanada magyarországi nagykövetsége érdeklődést tanúsít a befektetés sorsát illetően.
Mint arról korábban beszámoltunk a 2B terminálprojektben jelentős szerepet játszott egy CCC (Canadian Commercial Corporation) nevű kanadai állami vállalat (koronatársaság), amely kulcsrakész építésre vonatkozó jótállási szerződést kötött az ADC-vel és a Fuf Kft.-vel. A jótállásra vonatkozó megállapodást az ADC tulajdonosai érdekeltségébe tartozó Huang & Danczkay Properties átvállalta, a kanadai ADC tulajdonosi szerepét, mint említettük a ciprusi ADC Affiliate átvette, vagyis jelenleg Kanada állam nem érintett az ügyben – erősítette meg értesülésünket Gansperger Gyula.
Tolna Vármegyei Rendőr-főkapitányság
Tört-zúzott egy horvát rendszámú furgon az M6-os pihenőjében
