A hazai GDP-növekedés forrásai 2001-ben

bázisidőszak részletesen elemzett trendjei szerint a hazai GDP növekedési ütemének a 2001. év IV. negyedévére számított értéke 3,8 százalék lett. Ezek alapján a GDP növekedésére a 2001. év egészére négy százalék, az egy főre jutó értékre pedig 4,1 százalék/év növekedési ütem jön ki. E növekedési ütem (illetve GDP-növekmény mint 100 százalék) terül szét a termelési oldalon az ágazatok, a felhasználási oldalon pedig a felhasználási területek között.
A GDP termelési oldalát tekintve azt állapítottuk meg, hogy a mezőgazdaság, a bányászat és az energiaipar 2001-ben is csökkenő mértékben járult hozzá a GDP növekményéhez. Ezek a (ma már nem nagy összetevőt jelentő) területek tehát továbbra is zsugorító hatást gyakorolnak a gazdaságra.
Ez azonban pozitív jelenség, és összhangban van a hosszú távú hazai és a nemzetközi fejlődéssel, mivel az előnyös gazdaságszerkezeti átalakulás jele. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy az alapanyagok és az energia (nehézipari) termelésébe belefeledkezett, korszerűtlen és torz múltbeli gazdaságszerkezetet meghaladjuk, és még inkább közeledjünk a nemzetközi élvonal gazdasági szerkezetéhez.
A 2001. évben a GDP mintegy 26,5 százalékát előállító iparnak a várhatóan húsz százalék körüli arányú hozzájárulása a GDP növekményéhez a 2000. évinél jóval kisebb lesz (amikor a hozzájárulás még mintegy ötven százalék volt). A szerkezetváltozás szempontjából ez sem előnytelen, de hirtelen, és a mértéke túl nagy a tavalyelőttihez képest.
A GDP-ben 4,2 százalék részarányt jelentő építőiparnak a növekedéshez való hozzájárulása – az elemzésünk szerint várhatóan 9,4 százalék, amely csaknem háromszoros arányú a 2000. évihez képest (az 3,2 százalék volt).
Az egészséges gazdasági szerkezet kialakulása irányába mutat az is, hogy a szolgáltatási szektor a GDP-ben elfoglalt mintegy 53 százalékos arányának megfelelően járul hozzá a gazdasági növekedéshez. A szolgáltatási ágazatok hozzájárulásai közül kiemelendő a GDP-ben csak 1,5 százalék részarányt képviselő szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazata, amely 2001-ben várhatóan a részaránya felett teljesít 2,2 százalékos hozzájárulásával. A turizmushoz azonban sok más szolgáltatási és termékgyártási tevékenység is hozzájárul olyan formában, amelyet a közvetlen ágazati KSH-adatok nem mutathatnak.
A pénzügyi szolgáltatás egy részét a bruttó hozzáadott értékű megközelítés túlbecsüli. Az alapáras GDP-ben ezt a pénzügyi szolgáltatások fel nem osztott szolgáltatási díja elnevezésű és (az angol neve után) FISIM-nek rövidített taggal korrigálják. Mivel a FISIM negatív szám, ezért az alapáras GDP kisebb, mint az ágazatok bruttó hozzáadott értéke. 2000-ben a FISIM miatti csökkenés (–2,6 százalék,) tavaly körülbelül annyi volt, mint amennyi részaránya (–2,4 százalék).
A termékadók és terméktámogatások egyenlege viszont javítja a helyzetet, ezért a piaci áras GDP nagyobb, mint az alapáras GDP. A termékadók miatti növekedés 2001-ben a várható 15 százalék körüli részarányánál várhatóan nagyobb (húsz százalék) lesz. Tavaly a GDP mintegy egyötöd része keletkezett tehát közvetett módon, vagyis az áfa, a fogyasztási adók, valamint egyéb közvetett adók és a terméktámogatások egyenlegeként.
Most röviden vázolom a GDP-növekmény alakulását a felhasználási oldal felől is. A GDP felhasználásában a háztartások végső fogyasztása közel kétharmad arányú (2001-ben várhatóan 62,1 százalék lesz). A háztartási végső fogyasztás egy része (a GDP 12,1 százaléka) azonban természetbeni társadalmi juttatás formájában valósul meg. A közösségi fogyasztásnak a növekedésből finanszírozott (11,4 százalékos) aránya 2001-ben csak kissé nagyobb, mint a GDP-felhasználásban várható (9,7 százalékos) súlya.
A GDP többletének felhasználásában azonban a háztartási végső fogyasztás aránya a kétharmad aránynál várhatóan jóval nagyobb (körülbelül 94 százalék) arányú lesz. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a belföldi felhasználás a GDP-növekményt egy kissé meghaladja (a számításokból számszerűen 100,5 százalék adódott). A száz százalék feletti érték csak úgy lehetséges, ha a GDP ilyen irányú felhasználását vagy a külföld, vagy más felhasználások csökkenése finanszírozza.
A trendelemzésünk szerint a felhasználási oldal többi területére 2001-re a következők várhatók: 1. A 2001. évi készletváltozás és az egyéb, nem specifikált felhasználás növekménye mintegy –169 Mrd Ft lehet, vagyis a készleteknek az eddiginél nagyobb felhasználása valósul meg.
2. A GDP növekményében a bruttó állóeszköz-felhasználás (–22,8 százalékos) aránya is jelentősen lecsökken a 2000. évi arányhoz képest (amikor még +35,1 százalék volt).
3. Nagyon kedvező viszont az a kilátás, hogy – a legújabb fejlemények szerint – a nettó exportmérleg 59 százalékban (mintegy 330 Mrd forinttal) járulhat hozzá a GDP tavalyi növekményéhez, annak ellenére, hogy a külgazdasági tevékenység 2000-ben még fékező hatású volt (mivel a GDP növekményéhez való hozzájárulására abban az évben negatív szám, vagyis –0,5 százalék és –3,1 Mrd Ft adódott).
A negatív exportmérleg (vagyis a külföldi finanszírozás) önmagában nem hátrányos, ha jó fejlesztésekre irányul. A hasznos fejlesztések eredményeiből ugyanis a jövőben majd esetleg bőven vissza lehet fizetni a külföldi adósságokat és azok kamatait is. A 2001. évi külgazdasági teljesítménynek a GDP-növekményéhez való nagy hozzájárulása pedig abból a szempontból pozitív, hogy az ország külföldi adósságának növekedését mérsékli, illetve nullához közelivé teszi.
Nemzetközi összehasonlításban növekedési forrás, illetve az Európai Unióhoz közelítő tényező a gazdasági szerkezet előnyös alakulása, amelyről a fentiekben már volt szó. Erre jellemző, hogy 1998 óta (vagyis az 1997. évi értékre vetítve) a hazai GDP húsz százalékkal, az Európai Unió GDP-értéke pedig tíz százalékkal növekedett. Eszerint az Európai Unió gazdasági színvonalához tíz százalékkal közelítettünk. Valójában azonban a tíz százalék helyett 14 százalékkal (vagyis negyven százalékkal gyorsabban) közelítettük meg az Európai Unió átlagát, ha az eredményeket az európai átlagos vásárlóerő egységében mérjük, és ez – a számításaink szerint – megnöveli annak a valószínűségét, hogy mintegy másfél évtized alatt utolérjük a bővülő Európai Unió átlagát.
A szerző a Növekedéskutató Intézet tudományos
igazgatója