– Ön volt katona?
– A főiskolai tanulmányaim után, 1979–80-ban teljesítettem a sorkatonai szolgálatomat, így belülről is ismerem a haza védelmére hivatott honvédség nagy fegyelmet igénylő, embertpróbáló világát.
– Azóta a honvédség is sokat változott. Bizonyára tájékozódott már a tábori püspökség jelenlegi helyzetéről azt követően, hogy II. János Pál pápától megkapta a kinevezését. Milyennek látja a lelkészek honvédségen belüli helyzetét?
– A katonák igénylik a lelkészek szolgálatát. Ezt nem csak a parancsnokok pozitív hozzáállása alapján mondom, hiszen a hivatásos és sorállományú katonák között is sokan segítik a munkájukat.
– A sorkatonai szolgálat hat hónapra csökkent. Ennyi idő alatt közel lehet kerülni az angyalbőrbe bújt fiatalokhoz, vagy csak „fogadóórás” püspökséget fog irányítani?
– A tábori lelkészek a sorkatonai szolgálat hat hónapos időtartama miatt valóban nem tervezhetnek hosszú távra. Azonban az emberekhez egy perc alatt is közel lehet kerülni. Ha a lelkipásztor nyitott szívvel végzi a munkáját, akkor nagyon hamar komoly eredményeket érhet el. Sok múlik tehát azon, hogy a tábori lelkész mennyire tudja megnyerni a katonák bizalmát. Munkatársaim komoly szakmai felkészültséggel rendelkeznek, és könnyen kapcsolatot teremtő lelkipásztorok. Természetesen még meg kell ismernem a püspökség adminisztratív szervezeti rendjét. Ezt követően a tábori lelkészeket a saját szolgálati helyükön is fel kívánom keresni. Tizennégy főállású lelkész munkatársam van. Az országban ennél jóval több laktanya található, így nem tudunk mindenhol egyszerre jelen lenni. A most még üres munkahelyeket azonban idővel fel szeretném tölteni. Azt is el tudom képzelni, hogy erre a feladatra civil kisegítő lelkészeket is alkalmazunk. Mi egyébként nem csak a lelki problémák feloldásában segítünk a katonáknak, hiszen a keresztény értékek átadásával egyúttal evangelizálni is szeretnénk őket. Szerintem a tábori lelkészek már a személyes jelenlétükkel is egyfajta evangelizálást végeznek. Az alakulatoknál egyébként nemcsak vallásoktatás zajlik, hanem erkölcstani, társadalmi, szocializációs és pszichológiai kérdésekben is előadásokat tartunk.
– Említette, hogy nemcsak az evangelizációt tartja fontosnak, hanem a sorkatonáknak lelki segély nyújtását is. Fel vannak-e erre készülve a munkatársai?
– Minden papnövendék számára kötelező, hogy pszichológiai tanulmányokat is folytasson, így kellő módon felkészültek az ilyen jellegű problémákra is. Tisztában vagyok azzal, hogy a hadseregben a fiataloknak komoly lelki tehertétellel kell megküzdeniük. Hoszszabb ideig élnek a lakhelyüktől távoli, addigi életüktől teljesen idegen világban. Az óhatatlanul keletkező súrlódásokat szolgálati úton nem lehet minden esetben feloldani. A lelkész azonban olyan bizalmi fórumot biztosíthat a fiataloknak, amely révén oldani lehet az ilyen gondokat. Én ezt nagyon fontos szolgálatnak tartom, és ahogyan hallom, a parancsnokoknál is jó visszhangra talál ez a segítségnyújtás. Így kevesebb feszültség gyűlik fel az állományon belül. Mindezt egyfajta preevangelizációnak is lehet tekinteni, hiszen az a fiatal, akit amúgy is foglalkoztatnak az élet nagy kérdései, előbb-utóbb választ keres arra: honnan van a lelkészeknek az a lelki tartaléka, amelynek köszönhetően nap mint nap el tudja végezni ezt a szolgálatot? Honnan meríti azt a lelkierőt, amely révén segítséget nyújt? A következő lépés pedig már az lehet: ki az, akiben hisz a lelkész?
– Püspöki jelmondata: Újuljatok meg lélekben. Ezt akár a tábori püspökség eddigi munkájának kritikájaként is lehet értelmezni. Elődje, Ladocsi Gáspár még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Miért kellett mégis új vezetőt kinevezni e püspökség élére?
– Ladocsi Gáspár egészségi okokból nyújtotta be lemondását. Ez az ő döntése volt, s azt gondolom, hogy a feladataimat nem az elődömmel való összehasonlításban kell megfogalmaznom. Nekem nem az a dolgom, hogy minősítsem a munkáját, hanem az, hogy legjobb tudásom szerint végezzem mindazt, amivel a szentatya megbízott. Jelmondatomat mindettől teljesen függetlenül választottam ki. Arra utal, hogy az embernek folytonos megújulásra van szüksége. Ez különösen érvényes a keresztény emberre, aki nap mint nap szembesül a bűneivel, esendőségével, ugyanakkor annak a felszólításnak is engedelmeskedik, ami az evangéliumban olvasható. Jelmondatomat Szent Pál apostol írásából merítettem. Régi mondás, hogy az egyháznak folyamatos megújhodásra van szüksége. Én ezalatt lelki megújhodást értek. Ez nem egy egyszerű döntés eredménye, hanem egész életen át tartó komoly munkát igényel. Ennek a megújhodásnak a munkálója a Szentlélek. Ő adja az erőt mindehhez. Az utóbbi időben nagyon sokszor elolvastam Szent Benedek Reguláját, aki azt is leírta, hogy milyen legyen a jó apát. Szent Benedek gondolatait próbálom összevetni azzal a helyzettel, amibe kerülni fogok. Az emberekkel való együttmunkálkodáshoz nagyon sok türelem, figyelmesség és kölcsönös tisztelet, a jó szándék feltételezése szükséges.
– A magyar papság átlagéletkora közelít a hatvanhoz, sok vidéki plébánia betöltetlen, a megkeresztelt fiataloknak viszont csak mintegy 16-18 százaléka él aktív hitéletet. Hogyan lehet ilyen körülmények között preevangelizálást folytatni?
– A körülmények adottak, ez alapján kell tevékenykedni. Említettem, hogy a laikusokat is be szeretném vonni a munkánkba. Kétségtelen, hogy egy pappal szemben gyakran nagyobb bizalom nyilvánul meg, mint egy laikussal szemben. Ha azonban a sorkatonák a laikuson is látják a hitet, a lelkesedést és azt a készséget, amely társai szolgálatára, segítségére irányul, akkor a kezdeti nehézségein könnyen túl tud lépni. Ami az átlagéletkort illeti, a tábori lelkészség rendkívüli helyzetben van, mert a magyar egyházi átlaghoz képest fiatal munkatársai vannak. Ez abból is adódik, hogy a papok a katonatiszti állománynak is tagjai, tehát nyugdíjaskorú tábori lelkészünk nincs.
– Hogyan illeszkedik a tábori püspökség a katolikus püspöki kar szervezeti rendjébe?
– A tábori püspökség az egyházmegyékkel egyenrangú szervezeti egység. A püspök joghatósága azokra a személyekre vonatkozik, akikre a tábori lelkészség szolgálata irányul. Ez tehát nem területi, hanem személyi alapon szerveződött egyházmegye.
– Sokan hasonló konstrukció alapján képzelik el a felvidéki magyar hívek számára kialakítandó püspökséget. Mi a véleménye az északi szomszédunkban élő magyarság ama óhajáról, hogy saját püspöke legyen?
– A magyar és a szlovák püspöki konferencia állandó tanácsa között párbeszéd indult erről a kérdésről. Ősszel Szlovákiában tartottunk egy konferenciát, amely során a két ország püspöki karának képviselői vitatták meg ezt a témát. A tárgyalások tavaszszal Magyarországon folytatódnak. Úgy tűnik, hogy bizonyosfajta nyitottság tapasztalható a szlovák püspökök részéről a magyar igény teljesítése iránt. Valószínűleg nem személyi püspököt kapnak a felvidéki magyarok, hanem azokban az egyházmegyékben, ahol nagyobb számban élnek a magyar ajkú katolikus hívek, egy püspöki helynököt, vikáriust neveznek majd ki a számukra. Én ezt jó megoldásnak tartom, amely révén a különböző speciális szakterületekhez hasonló módon, a magyar hívek pasztorációs problémáit is egy megbízott vikárius irányíthatja.
– Ez azonban visszalépés lenne az önálló püspök kinevezéséhez képest.
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez reális kompromisszum lehet.
– A csángók még a szlovákiai magyarságnál is rosszabb helyzetben vannak. Mi a véleménye arról az igényükről, hogy magyar papjaik legyenek?
– Mindenkinek elvitathatatlan joga, hogy az anyanyelvén gyakorolja a vallását. Ez országtól, nemzetiségtől, területtől függetlenül mindenkire igaz, és az igény teljesítése a helyi püspök felelőssége.
***
A KATOLIKUS EGYHÁZBAN ősi tradíció, hogy a háborúba vonuló katonákat papok is követik a frontvonalra. A 742-ben összeült első német, nemzeti zsinat által kibocsátott Consilium Germanicum című rendelet mindezt kötelezővé is tette. Szent István ezt a német mintát vette át. Az első honvédelmi törvényünknek az 1222-ben keltezett Aranybulla hetedik cikkelyét tekinthetjük, amelyet később több ízben is megújítottak a magyar királyok. Az 1279-ben összeült budai zsinat azonban szűkítette azokat a feltételeket, amelyek alapján a papok hadba vonulhatnak. Úgy rendelkezett a zsinat, hogy a papok csak a védelmi jellegű hadmozdulatokban vehetnek részt. A témára egy 1435-ben keltezett törvény is kitér, amely azonban már elrendelte, hogy háború esetén a főpapoknak bandériumok élén kell a király segítségére sietniük. A főpapok jelenléte természetesen lelkipásztori szolgálatot is jelentett. Az önálló tábori püspökség egy hosszabb fejlődési folyamat végeredményeként jött létre, gyökerei a XVI. századra nyúlnak vissza.
I. Miksa császár és király ekkor a birodalma egész területén elrendelte, hogy a hadba vonuló lelkészeknek a katonákkal megegyező szövegű esküt kell tenniük. Ettől kezdve már kettős jogállásúak lettek a tábori papok, hiszen nem csak az egyházi, de a katonai törvényeknek is meg kellett felelniük. VIII. Orbán pápa 1640-ben keltezett brévéjében a mindenkori császári gyóntatópap felügyeletére bízta a tábori lelkészeket. Kezdetben ez csak háborús időkre volt érvényes, később azonban kiterjesztették a békeidőszakra is. Az önálló, magyar tábori lelkészség az osztrák–magyar dualista államtípus felbomlása után jöhetett csak létre. A vesztes világháború után felálló, úgynevezett nemzeti hadseregben még nem dolgoztak hivatásos katonalelkészek, feladatukat az alakulatok állomáshelyén tevékenykedő plébánosok és a területileg illetékes püspökségek látták el. Már ekkor is kiemelkedő munkát végzett Zadravecz István plébános, aki a húszas évek elején létrehozott apostoli tábori lelkészség első katolikus püspöke lett. A tábori lelkészséget 1949-ben oszlatták fel, és 1994-ben hozták újra létre.
***
SZABÓ TAMÁS 1956. október 30-án született Zircen. Győrött érettségizett, majd 1978-ban a budapesti Külkereskedelmi Főiskolán szerzett diplomát. 1982-ben lépett a győri egyházmegye papnövendékei közé, 1988. augusztus 20-án szentelték pappá. 1990 és 1992 között a Győri Szeminárium prefektusa és teológiai tanára, 1992 és 1993 között a Központi Papnevelő prefektusa volt, majd egészen 1999-ig a budapesti Apostoli Nunciatúrán titkárként dolgozott. Közben egy évig Győr-Kisbácsán végzett lelkészi szolgálatot. 1999-től püspöki kinevezésééig a Püspökkari Titkárság irodaigazgatójaként dolgozott. 1997-ben pápai káplán, 1999-ben pápai prelátus címet kapott.
Ukrajna
Újabb döbbenetes felvételek kerültek elő a kényszersorozásról + videó
