Mihez kezdhet egy kis ország a WTO-ban?
– Önmagában elég keveset. Úgy van esélyünk érdekeink érvényesítésére, ha a lehető legtöbb országnál kijárjuk, ha úgy tetszik: kilobbizzuk, hogy lehetőség szerint támogassa elképzeléseinket. Magyarország igen aktív szereplője a WTO-nak, igyekszünk minden egyes tagállammal kapcsolatot fenntartani, s megkeresni a közös érdekeket ott, ahol arra lehetőségünk van.
– Az Amerika elleni terrorcselekmény, illetve az a tény, hogy a rendkívül szigorú karhatalommal rendelkező Katarban tartotta a WTO a miniszteri értekezletét, elhomályosította az egyre erőteljesebb globalizációellenességet a világban. De ezzel együtt, ugye, osztja azt a véleményt, hogy meglehetősen „paprikás” hangulat uralkodik ma a világban az általános liberalizációs trend miatt?
– Senki nem vitatja, magamat is ideértve, hogy a globalizációnak vannak negatív kihatásai. Azt sem vonom kétségbe, hogy a folyamat révén némiképpen csökken a nemzeti kormányok ráhatása a globális méretű gazdasági folyamatokra. Tehát megnőtt a multik súlya és érdekérvényesítő képessége. A globalizációs folyamatot viszont nem lehet, de nem is szabad megállítani. Üdvös azonban szabályozott mederbe terelni, s azt hiszem, ez az egyes kormányok feladata, megtalálni az egyensúlyt a piaci erők teljesen szabad játéka mint az egyik, illetve az állami „agyonszabályozás” mint másik szélsőség között. Engedni kell a piaci erőket, de kordában tartani ott, ahol károkat okozhatnak. A globalizációs folyamatnak lehetnek társadalmi, környezetvédelmi, sőt kulturális szempontból is negatív kihatásai. Ez utóbbiról az a meglátásom, hogy kifejezetten hátrányos lenne egy komoly, ezeréves kultúrával rendelkező nemzet piacán kizárólagos szerepet adni a piaci erőknek. Összegezve: a tiltakozók érvelésének van annyi igazságmagva, hogy a zabolátlan globalizációnak sok káros és elkerülendő kísérőjelensége van. Az is igaz viszont, hogy a tüntetők egy része nem a globalizáció, hanem általában a kapitalizmus ellen tüntet. Seattle-ben két évvel ezelőtt szóba elegyedtem a tüntetőkkel, akik egyöntetűen azt vallották, hogy a tőke és a magánérdek rossz. Mi viszont, saját történelmi tapasztalataink alapján, egészen más véleményt alkotunk a teljes kérdéskörről, és lehetőségeinkhez képest igyekszünk a piacgazdaság megfelelő feltételeit előteremteni.
– Ugyanakkor a környezet védelmének érdekében is síkra szállnak a globalizáció ellenzői.
– Tudomásul kell vennünk, hogy egy multinacionális cég önmagában véve nem veszélyes a környezetre, csak akkor, ha nem tartja be az előírt normákat. Viszont, ha léteznek szigorú normák, s azok valamilyen módon számon is kérhetők az adott cégeken, megfékezhetők a kedvezőtlen folyamatok.
– A novemberi, dohai értekezlet után már a WTO-tárgyalások napirendjére került a környezetvédelem és a kereskedelem kapcsolata is. Ilyen alapon viszont előbb-utóbb akár a munka világával öszszefüggő kérdéseket is kompetenciájába vonhatja a WTO. Pozíciójának ilyen látványos erősödése nyomán óhatatlanul felmerül a kérdés: nem törtet-e bizonyosfajta egyeduralmi célok felé a szervezet?
– A WTO a 144 tagállam öszszessége, a saját elképzelései alapján működő szervezet. A WTO-nak alig háromszáz fős titkársága van, ami eltörpül a több ezer fős nemzetközi szervezetek adminisztrációihoz képest. A genfi titkárság kiszolgálja a tagállamokat, tehát a WTO-ban az történik, amit a 144 tagállam közösen, egységes szándékkal meghatároz. Sem több, sem kevesebb, mint amire a WTO-titkárságot felhatalmazzák a tagok. Ha ez éppen a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekkel is kibővül, akkor a titkárság ezekkel is foglalkozik majd. A munka világára nem terjed ki a WTO kompetenciája, mert arra a fejlődő országok nem adták áldásukat. A demokratikus jogrenddel rendelkező államok, közöttük Magyarország is, azt állítják, hogy a gyermek- és börtönmunkaerő alkalmazása tisztességtelen kereskedelmi előnyt biztosít az ezt igénybe vevő államoknak. Hiszen nem fizetik meg a munkaerő tényleges árát. Több fejlődő ország viszont hallani sem akar arról, hogy ez a kérdés a WTO-tárgyalá-
sok napirendjén szerepeljen. De ugyanez volt az álláspontjuk a környezetvédelmi szabályozásról is, ami viszont bekerült végül a WTO kompetenciájába. Megjegyzem, ez az európai államok együttes sikere.
– Némileg tompítva az előző kérdés élét: mekkora befolyással rendelkezik ma a WTO a világban?
– A WTO szabályai mára lefedik a nemzetközi reálgazdasági kapcsolatok túlnyomó hányadát. Kiterjednek az ipari és agrárkereskedelemre, a szolgáltatások kereskedelmére, még a munkaerő-áramlás egyes vonatkozásaira is. Most pedig, új témaként, tárgyalások kezdődnek a befektetések szabályozásáról is. Ezek alapján kétségtelen tény, hogy folyamatosan nő a WTO szerepe a világgazdasági folyamatok szabályozásában. S számunkra, egy kis állam polgárai számára ez kifejezetten kedvező jelenség. Azért, mert nem lennénk képesek megvédeni vagy érvényesíteni gazdasági érdekeinket, aktívan és offenzív módon képviselni az erős gazdasági nagyhatalomnak számító országokkal szemben megfelelő szabályok hiányában. S a szabályalkotás révén a sok kis ország rá tudja kényszeríteni közös akaratát a nagyhatalmakra. Jó példa volt erre Dohában a dömpingellenes szabályozás módosítására tett indítvány. Az USA például hallani sem akart a változtatásokról. A kis államok, amelyeknek az a véleménye, hogy az USA vállalatai esetenként visszaélnek a jelenlegi dömpingeljárási szabályokkal, s piacvédelemre használják azokat, rávették az Egyesült Államok kormányát, hogy álljon kötélnek, azaz járuljon hozzá a vonatkozó szabályok módosítását célzó tárgyalások elkezdéséhez. Próbálta volna ugyanezt elérni a világ legnagyobb hatalmával szemben például Magyarország. Egy kis ország számára nagyon fontos, hogy ne a dzsungel törvényei uralkodjanak fölötte, ne a nyers gazdasági erő, hanem a tiszta, világos, s minden egyes állam számára érvényes szabályok.
– Utolsó, még itthon töltött munkanapjának záróakkordjaként Martonyi János külügyminiszterrel tárgyalt. Milyen útravalóval indította el?
– A WTO tavalyi, dohai értekezlete után meghatározóan új helyzet állt elő, újabb világkereskedelmi tárgyalási forduló kezdődik, s január végéig meg kell fogalmaznunk a tárgyalások szerkezeti és szervezeti felépítéséről szóló elképzeléseinket. Döntően erről esett szó közöttünk. Bár Dohában a miniszterek meghatározták, hogy miről is szóljanak a tárgyalások, abban a tekintetben nagyon komoly pozícióharcok várhatók, hogy mely témákra alakuljanak külön tárgyalócsoportok, s mely témákat tárgyalják összevontan az egyes bizottságok. Nyilvánvalóan minden állam önálló tárgyalócsoportot szeretne létrehozni a maga számára fontos ügyek eldöntésére. További éles viták várhatók az egyes csoportok elnökeinek személyéről is. Ők ugyanis nem pusztán technikai – mondjuk így: üléslevezető – elnökök, hanem stratégiai jelentőségűek. Rajtuk áll vagy bukik egy-egy állam előterjesztése, tehát érdekérvényesítő képessége.
– Feltételezve Magyarország 2004-es uniós csatlakozását, a WTO tárgyalási fordulójának tervezett, 2005-ös lezárultával már EU-tagként veszünk részt a WTO-ban. Ez megkönnyíti vagy megnehezíti a magyarok helyzetét?
– Jelenleg az unió semmiféle hivatalos kötelezettséget sem vállal arra nézve, hogy a társulás előtt álló államok érdekeit érvényesítse a WTO-ban. Alapvetően a 15 tagállam szempontjait veszi figyelembe. Ugyanakkor Magyarország és Brüsszel között folyamatos konzultáció zajlik a világkereskedelmi tárgyalások alapvető céljairól, a követendő stratégiáról. Számunkra rendkívül fontos gazdaságdiplomáciai feladat, hogy a nekünk lényeges szempontokra felhívjuk Brüsszel figyelmét, s az EU-bizottság végső, kiforrott álláspontjából visszaköszönjenek a magyar érdekek, vagy legalábbis ne álljanak szöges ellentétben azokkal.
– Milyen bürokratának lenni ma Magyarországon?
– Úgy érzem, a kormányzat felismerte, hogy jól működő államigazgatás nélkül nem létezik jól működő ország, enélkül uniós tagország sem lehetnénk. Visszatérő felvetése majd mindegyik uniós országjelentésnek, hogy jól működő államigazgatás és képzett, anyagilag megbecsült tisztviselők nélkül nem lehet hatékony és jól működő demokráciát és piacgazdaságot fenntartani. A szféra béremelése, illetve a köztisztviselői életpályáról szóló törvény azt jelzi, hogy a kormányzat tisztában van mindennek a súlyával. A törvény a fiatalok számára komoly perspektívát garantál. Én lényegesnek tartom, hogy az üzleti élet mellett legyen egy másik alternatíva is azoknak, akik nem az egyes cégeknél, hanem átfogóbb, „stratégiaibb”, egy egész ország életét befolyásoló területen szeretnének tevékenykedni.
– Az életrajza alapján ma akár ön is lehetne valamelyik kereskedelmi cég képviselője.
– Kezdettől fogva a kereskedelempolitika, a stratégia és nem az üzleti világ érdekelt. Tehát a makrogazdasági folyamatok, s nem az egyes cégek elképzelései kötötték le a figyelmemet. Lehet, hogy meglepő, de a világon mindössze pár százra tehető a kereskedelempolitikusok száma. Felkészült és rendkívül dörzsölt személyek, akik szintén üzleti tárgyalásokat folytatnak, csakhogy nem egy cég, hanem egy ország nevében, megbízásából. Nagyobb a tét, és nagyobb a felelősség is. A magam részéről egy tárgyalóasztalon szívesebben látom magam előtt a magyar zászlót, mint valamelyik cég logóját.
Dr. Balás Péter 1949-ben született Budapesten. 1972: befejezi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, doktori fokozatot 1975-ben szerez; 1972–78: a Külkereskedelmi Minisztérium délkelet-ázsiai referense, majd gazdasági tanácsos; 1978–82: gazdasági tanácsos;1982–86: a Külkereskedelmi Minisztérium fejlődő országok osztályának vezetője; 1986–91: a nemzetközi szervezetek melletti magyar misszió helyettes vezetője (a GATT uruguayi forduló tárgyalásain többek között a mezőgazdasági kereskedelem, szolgáltatás, szubvenciók, beruházási feltételek témájában képviselte Magyarországot); 1989–91: a Nemzetközi Hús Tanács húspiaci elemzőcsoportjának elnöke, majd a Hús Tanács elnöke; 1991–98: a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztérium, majd jogutódja, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, főosztályvezetője, majd helyettes államtitkára; 1998–2001: a Gazdasági Minisztérium, majd a Külügyminisztérium külgazdasági helyettes államtitkára; 2001. december 15-től Magyarország genfi WTO-misszióját vezeti nagykövetként.
- Háttér -
GATT-ból WTO
A külkereskedelem világméretű szabályozása első ízben az 1947-ben megkötött Álatalános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, azaz a General Agreement on Tarifs and Trade) létrejöttével történt meg. A nemzetközi kereskedelempolitikai egyezményhez Magyarország 1973-ban csatlakozott, amikor a térségben lévő országok közötti gazdasági együttműködést a KGST szabályozta. A Keresekedelmi Világszervezet (WTO, azaz a World Trade Organization) 1995. január elsején alakult meg, gyakorlatilag a GATT jogutódaként. A GATT 1986 szeptemberében indította el az uruguayi Punta del Estében azt a kereskedelmi tárgyalássorozatot, amelynek záróakkordjaként létrejött a GATT-nál jóval korszerűbb és hatékonyabb kereskedelempolitikai szervezet, a WTO. Magyarország a Kereskedelmi Világszervezetnek igen aktív tagja. Olvasóink előtt ismert, hogy az 1999-es, végül kudarcba fulladt seattle-i értekezlet előtt – a kormányzat szándékával megegyezően – Chikán Attila akkori gazdasági miniszter csatlakozott ahhoz a szűk körű országcsoporthoz, amely a „Forduló barátai” címmel jelölte magát.
Céljuk az volt, hogy még Seattle-ben határozza el a WTO akkor még csak 142 tagja, hogy újabb, az uruguayi fordulóhoz hasonló, széles körű kereskedelmi liberalizációs tárgyalássorozatot indít. A seattle-i miniszteri értekezlet azonban – a találkozó előkészítetlensége, illetve Bill Clinton akkori elnök kampányteendői miatt – kudarcba fulladt. Az újabb tárgyalási forduló elindításáról végül tavaly novemberben Dohában, Katar állam fővárosában döntött a WTO valamennyi országa. A WTO jelenleg 144 tagot számlál, miután tavaly óta Kína és Tajvan is tagja a szervezetnek.
Ukrajna
Újabb döbbenetes felvételek kerültek elő a kényszersorozásról + videó
