A régi Szent Pál pataka és a mai Ördög-árok

Szent Pál patakának hívták boldogult eleink azt a budai hegyekben, egészen pontosan Nagykovácsi határában eredő vizet, mely később árvizeivel sok galibát okozott a fővárosban. A patak többnyire békés hullámai végigcsörgedeznek a Hűvösvölgyön, érintik a hajdani Budanyéket, ahol királyaink vadászkastélya díszelgett és a mára kirándulóhellyé szelídült Vadaskertet, aztán a Városmajor, majd a Vérmező oldalában futnak tovább, ahol Logod falu állt valaha, majd a Várhegy tövében, a mai Erzsébet hídnál csobbannak bele az öreg Dunába.
Kétség nem férhet hozzá, szép és hangulatos név a Szent Pál pataka, ám az is tény, hogy ez a nem túl nagyszabású víz mégiscsak rászolgált újabb keletű nevére, az Ördög-árokra is. Tegyük hozzá: nem a patak hibájául róható fel, hogy gyakran romba döntötte a környező házakat. Azok lehettek volna óvatosabbak, akik elfeledkeztek róla, hogy a tavaszi hóolvadást követő zöldár bizony rettenetes tud lenni, és attól, hogy egy patak szelídnek látszik, néha bizony megbokrosodhat. Elég egy kiadós nyári zivatar, és hirtelen folyó méretűvé növekszik Szent Pál békés pataka. Mert a budai hegyek összes csermelye és erecskéje belé zúdítja minden vizét, és ha közvetlenül a partján házakat talál – márpedig talált –, azokat bizony rommá dönti.
Ezért határozták el a múlt század hetvenes éveiben, hogy a rombolásai okán ekkorra már Ördög-ároknak mondott régi Szent Pál patakát végképp megrendszabályozzák. Sőt, mivel a belsőbb budai részeken útjában volt a közlekedésnek, itt le is fedik. Ami meg is történt, csak éppen nem volt benne köszönet. Mert a buzgó mérnökök elszámolták magukat. Kissé szűkre szabták az immár föld alá kényszerített kanális medrét.
1875-ben leszakadt egy kiadós Illés-napi zápor, igazolva a mondást, hogy ami megtörténhet, meg is történik. Nos, a korábban szabadon szétterülő ár, nem találva lefolyást, elöntötte a partot, és szörnyű pusztítást vitt véghez. Kártyavárként dőltek össze az épületek, szerencsétlen lakóikat is maguk alá temetve. Az Ördög-árok vastag iszappal-sárral lepte el a kerteket meg az utakat – korabeli feljegyzés tanúsága szerint néhol másfél méter vastag volt ez a csúszós dagonya. És – mintha a hajdan szelíd hírű patak fellázadt volna a megregulázása ellen – még a frissen felépített és akkurátusan lefedett csatorna-medret is telehordta iszappal, hulladékkal. Jó időbe telt, míg a fedelét leszedték és kitisztították.
A pórul járt mérnökök kezdhették elölről a munkát. De már nem voltak olyan gyanútlanok, mint korábban. Megértették, hogy az Ördög-árokkal nem lehet tréfálni. A korábbi terv annyiban nem változott, hogy a medret újra letakarták, de most már jóval tágasabb járatot vájtak a föld alá, amin a víz lefuthat.
Azóta nagyobb galibát nem okoztak a valahai Szent Pál pataka áradásai. Tragikus események ugyan történtek itt. A második világháború végnapjaiban a Várban rekedt németek az Ördög-árok titkos medrén át akartak egérutat nyerni. Ám az oroszok is tudtak a „rejtekútról”, és géppuskákkal várták a menekülő németeket. Aznap vörösen csordogált a patak vize a Duna felé.
Ma már az Ördög-árok baljóslatú nevét is kevesen értik. Hordja a budai csermelyek, vadvizek és erdei források habját az öreg Dunába. Sodorja a szennyvizet, tengernyi koszt és hulladékot, ami beléje kerül. Aminek csak a torkolatában télen-nyáron vijjogva keringő sirályok örülnek és a hullámokon bukdosó récék. Meg a halak és persze a horgászok, akik örökké itt állnak szoborrá meredten, zsákmányra várva.