A Széchényi-könyvtár első gondozója volt

A magyarországi sajtóban 1802 nyarán jelentek meg az első hírek arról, hogy Széchényi Ferenc gróf gazdag magángyűjteményét – amely főleg könyvekből és kéziratokból, kisebb részt pedig térképekből, metszetekből, érem- és címergyűjteményből állt – a nemzetnek adományozza. A könyvtár állományát először 1880-ban Hajnóczy József rendezte és vette számba, aki a grófra is nagy hatást gyakorolt.

A roppant művelt fiatal tudós, Hajnóczy József, 1778 nyarán érkezett meg Széchényi gróf horpácsi kastélyába. Korábban Forgách Miklós gróf nyitrai főispán magántitkáraként tevékenykedett, ahonnan életrajzi adatai szerint „etikai problémák miatt” távozott. Forgách gyakran birtokperekbe keverdett, s ez nem lelkesítette a fiatal titkárt. Hajnóczy elsősorban egy városi vagy kamarai posztra vágyott, ennek ellenére lelkesen látott hozzá a könyvtár gondozásához, a gyűjtemény rendezéséhez. Kókay György tanulmánya szerint rajongott a felvilágosodás korának irodalmáért, ezért lelkesítette az a gondolat, hogy a grófi lakban irodalmi ismereteit, jogtörténeti kutatásait tovább gazdagíthatja.
Széchényi felismerte, hogy a kitűnően tájékozott Hajnóczynál – aki üres perceiben is régi okleveleket másolt – nehezen találna hozzáértőbbet könyvtára fejlesztéséhez. Két év múlva, 1780 januárjában elkészült a példátlan gyűjtemény első szakkatalógusa. A könyvtáros alapos munkát végzett, hiszen számba vette a selejtezésre ítélt műveket, és az esetleges csonkapéldányok hiányosságait is. Hajnóczy saját olvasmányai alapján javasolta a grófnak, hogy mely könyveket kell feltétlenül beszerezniük; a magyar történelemre vonatkozó kiadványokat külön összegezte.
Kókay György Hajnóczy-tanulmánya szerint ezekről az összeállításokról sajnos ma keveset tudunk, pedig rendkívül hűen tükröznék a könyvtáros Széchényi Ferencre gyakorolt hatását, aki 1784-ben hivatalosan is a gróf titkára lett. Hajnóczy tudta, milyen fontos a kéziratos források feldolgozása. Azt tartotta, hogy „az oklevelek a történelem kutatásának legfontosabb forrásai”. Persze a kutatások saját politikai és társadalmi céljainak elérésében is fontos szerepet játszottak.
Könyvtáros-titkára a helyettes bánnak kinevezett Széchényit Horvátországba is követte. Kutatómunkáját itt Draskovich János gróf levéltárában folytatta, ahol csaknem száz középkori oklevelet másolt le.
Hajnóczy – Széchényi megbízásából – 1784. április 22-én keltezve küldte el bécsi barátjának, Conrad Dominik Bartschnak az első megrendeléseket. A levelezésükből kiderül, hogy a gróf sorozatok, életművek esetében előszeretettel rendelt utánnyomatokat, vélhetően gazdaságossági okokból.
Az egyik első megrendelőlevélben Széchényi és Hajnóczy Bartschot Voltaire, Rousseau, Helvetius műveinek megszerzésével bízta meg. Bartsch nem sokkal később arról is tájékoztatta magyar megrendelőit, hogy rövidesen megjelenik Voltaire és Rousseau műveinek utánnyomat-sorozata. Rendszeresen informálta Hajnóczyt a legújabb „kincsekről”: tőle értesültek például a gothai Ettinger Voltaire-utánnyomatairól is, amelyek 45 koronába kerültek. Rousseau harminckötetes utánnyomása darabonként 34 koronába került. Az első Voltaire-kötetek 1785. február 11-én indultak Bécsből Magyarországra. A szállítás kissé elhúzódott, hiszen négy évvel később érkezett meg a sorozat utolsó kötete.
A teljesség igénye nélkül elmondható, hogy a felvilágosodás korának irodalma mellett jelentős számú kézikönyv is szerepelt a megrendelők listáján. A teljes listáról az elszámolások alapján kaphatnánk képet.
Néhány jelentősebb mű: Bartsch 1785. március 25-i levelében egy szép utrechti Janus Pannonius-kiadásra hívta fel barátja figyelmét. Ugyanezzel a dáummal ellátott levélben érdeklődött, hogy a gróf igényt tart-e a Bergius-féle Cameralmagazinra, és Krüniz Oekonomisches Wörterbuchjára.
Széchényi az anyagiakat is titkára segítségével intézte: Bartsch egy alkalommal megjegyezte, hogy más megbízójával szemben Hajnóczy nagyon is bőkezű, hiszen a szükségesnél mindig jóval több pénzt küld számára. Bartsch intézte a könyvek házhoz szállítását is, amelyeket sokszor a bécsi beszerző személyesen vitt el a gróf otthonába, vagy fuvarosokkal küldette el a könyveket 10-15-ösével.
Hajnóczy egy ideig Szerém megye alispánja volt, majd II. József halála után lemondott pozíciójáról. A könyvbeszerzéshez és Széchényi könytárához továbbra is hű maradt.