A Szűrös-ügy és az MSZP

Ellenzékben könnyebben viselkedhet nagyvonalúan egy párt: egyes képviselőinek ellenvéleménye, szavazata nem teszi kockára a kormánytöbbséget. Különösen igaz ez abban az esetben, amikor a pártvezetés toleranciáját próbára tevő renitens politikus magányos harcosként viselkedik, nem szervez platformot maga köré, tevékenysége így nem fenyeget az adott politikai erő szétverésével.
Szűrös Mátyás több mint egy évtizede ilyen politikusnak számított az MSZP-ben, ezért is volt érthetetlen, hogy az utóbbi hetekben miért forrósodott fel hirtelen körülötte a levegő. A konfliktus előzményeként a jelöltállításkor kiderült, hogy a párt irányítói a következő ciklusban nem számolnak az egykori ideiglenes köztársasági elnökkel, akit a zárszámadás megszavazásáért látványosan a szőnyeg szélére is állítottak. Innen már egyenes út vezetett a szakításig. A múlt héten a párt Hajdú-Bihar megyei elnöke Szűröst „erkölcsi hullának” nevezve javasolta kizárását a frakcióból, amiről tegnap sajátos döntést hozott a képviselőcsoport: az üggyel nem foglalkoznak, a politikust nem zárják ki, de nem is tekintik a frakció tagjának.
Feltűnő, hogy az MSZP belső egységét egyáltalán nem veszélyeztető ügyet mennyire nem kezelték eddig pragmatikus módon a szocialisták. Politológiai közhely, hogy a legnagyobb ellenzéki párt az egységes kormányoldallal szemben csak akkor nyerheti meg a választásokat, ha a pártválasztók mintegy harmadát kitevő stabil baloldali bázison túl más csoportokból is szerez támogatókat. Miniszterelnök-jelöltként Medgyessy Péter bátortalan lépéseket tett a nemzeti közép, a konzervatív értékek felé s igen sután a történelmi egyházak irányába is tett néhány gesztust. E törekvést azonban nem ő, hanem Szűrös Mátyás hitelesíthette volna, ha nem konfrontálódik vele az MSZP vezetése. A frakció mostani döntésétől függetlenül a politikus távozása világosan jelzi a szocialisták „középre nyitásának” korlátait. Annak, hogy most mégsem zárták ki a köztársaságot kikiáltó politikust, nincs már gyakorlati következménye, csupán azt jelzi: a szocialisták nem kívánják ország-világ előtt vállalni a Szűrös eltávolításáról már régen meghozott döntésüket.
Mindez mit sem változtat azon, hogy az MSZP egy országosan ismert, komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező „húzóemberrel” ajándékozta meg a nemrégiben létrejött Új Baloldalt. Nem értékelve túl a szerveződés jelentőségét, megállapíthatjuk, hogy a mindenhol egyéni jelöltet állítani igyekvő Új Baloldal a végelszámolásánál nagyon is hiányzó voksokat orozhat el az MSZP elől.
Szűrös Mátyás amúgy nem hős, annak idején igen magas pozícióba küzdötte fel magát az állampártban. Ugyanakkor a nyolcvanas évek derekától Pozsgay Imrével együtt sokat tett a rendszerváltozás előkészítéséért. Elsősorban a Szovjetuniótól való függés lazítása és a nemzeti kérdés középpontba állítása terén szerzett érdemeket, olykor komoly politikai kockázatot is vállalva. A politikai nyitás szorgalmazásában Szűrös fényévekkel az MSZP mai elitje – Medgyessy, Horn, Kovács, Csehák és mások – előtt járt.
A szocialisták egyébként maguk között Pozsgayt és Szűröst a mai napig árulónak nevezik. Ez mindennél többet elmond arról, hogy mit is gondolnak valójában a rendszerváltozásról és a többpárti demokráciáról.