A tehetetlenség határán

Pattanásig feszült a helyzet a Közel-Keleten, de az Egyesült Államok mintha még mindig félvállról venné a helyzetet, és inkább Afganisztán, Irak, a Fülöp-szigetek vagy Szomália felé figyel, ahol Oszama bin Ladent keresik. Csütörtöki sajtótájékoztatóján Ari Fleischer, a Fehér Ház szóvivője is lelohasztotta a békereményeket. Kijelentette: ha Jasszer Arafat palesztin elnök abban bízik, hogy Bush segít neki kiszabadulni a rámalláhi fogságából, jobb, ha ezt azonnal elfelejti. Egyben azt mondta: az amerikai elnök ismeri Izrael cselekedeteinek mozgatórugóit, és megérti azokat. Szerinte most Arafaton van a sor, hogy bebizonyítsa terrorellenes elkötelezettségét.
Aki az utóbbi időben nyomon követte a térség eseményeit, az legalábbis különösnek találja ezt az állásfoglalást, hiszen arra a politikusra hárítja a felelősséget, aki immár két hónapja nem hagyhatja el a Palesztin Hatóság rámalláhi irodáját, sőt már vendégeket sem fogadhat. Az Arafat börtönévé vált épületet ma is izraeli tankok veszik körül. Izrael láthatóan szeretné elszigetelni a palesztin vezetőt, ellehetetleníteni, végső soron eltávolítani tisztségéből. Immár bevallott célja az, hogy új emberrel tárgyaljon a békefolyamat folytatásáról. Arafatot a terrorellenes harc hevében izraeli politikusok előszeretettel emlegetik terroristaként. Félő, hogy a tehetetlenségre kárhoztatott Arafattól – politikai súlyának csökkenésével – az izraeliek meg akarnak szabadulni. Ám ettől óva int minden elemző, mivel a gyilkosság nem oldaná meg az utódlás gondját, sőt valószínűleg minden eddiginél nagyobb vérontást eredményezne. Arafat ugyanis választás útján került az elnöki székbe, esetleges utódját viszont a szükséghelyzetben levő palesztin vezetés jelölné ki, mégpedig egy olyan szűk körből, amelynek jó néhány tagja rajta van Izrael „halállistáján”. Az új vezető természetesen jóval kisebb elismertséggel bírna, mint Arafat, a nép bizonyos mértékben gyanúsnak találná, és minden bizonnyal a szélsőséges szervezetek „totális háborúja” közepette próbálná megalkotni a független, demokratikus Palesztinát.
Ám Arafat mellett Ariel Saron izraeli kormányfő helyzete is ingatag. A szélsőjobboldali „héja” ellen vizsgálat folyik Brüsszelben, amelyet a sabrai és szatilai menekülttáborokban 1982-ben történt vérfürdő túlélői indítottak. A tábor akkor Saron védelmére volt bízva, de semmit sem tett azért, hogy megállítsa a vérengző libanoni milicistákat. A gyilkos csapatok vezetője az az Elie Hobeika volt, akit néhány nappal ezelőtt tépett szét az autójába rejtett pokolgép. Hobeika halála előtt találkozott több belga szenátorral, és a hírek szerint vallomást akart tenni Saron szerepéről az 1982-es vérengzésben. Hogy mit mondott volna? Egy libanoni lap úgy tudja, Hobeika kazettára vette föl vallomását, és azt elküldte ügyvédjének. Ha ez valóban igaz, akkor – elemzők szerint – az ügyvéd vélhetőleg vagy meghal, vagy a brüsszeli per során feltárul az izraeli kormányfő igazi arca, és ez könnyen politikusi pályájának végét jelentheti.