Amikor már a múlt is fontos

„A Citroën múltja nemcsak a világ műszaki örökségének része, hanem a francia kultúrának is” – mondta Pierre Peugeot, a PSA Csoport felügyelő bizottságának elnöke, amikor tavaly év végén felavatta a Citroën Örökség Tárházát, a Conservatoire-t. A PSA csoport Aulnay-sous-Bois-i üzemében a lenyűgözően gazdag gépkocsigyűjteményen túl makettek, koncepcióautók és tonnányi dokumentum tanúskodik a márka múltjáról, melyből jelene és jövője is táplálkozik.

Bár a Conservatoire nem múzeum, hiszen a nagyközönség nem látogathatja, mégis lehetőséget teremt arra, hogy az összegyűjtött és felújított 300 autó bármelyikét kikölcsönözhessék, és bárhol a világon kiállíthassák a kettős nyilazású emblémát viselő járműveket. A XX. század minden korszakát Citroën-újdonságok fémjelezték, és a Conservatoire falai között felhalmozott értékek bizonyítják, hogy a francia márka nem csak a gépkocsik világában, hanem a design, az ipar, a kereskedelem és a reklám is területén úttörő volt.
Aki egy kicsit is ismeri az autógyártás történetét, tudja, hogy az első Citroën 1919-ben gördült ki a gyárból. A Type A úttörője volt az európai autógyártásnak, lévén az első modell, amelyet sorozatban gyártottak és az első, amely a gyártásból teljes felszereltséggel került ki. Igaz, hogy 82 évvel ezelőtt teljes felszereltség alatt még mindössze az elektromos fényszórókat és indítószerkezetet, valamint a pótkereket értették.
A másik híres modell, a Traction Avant – amelyet a világon elsőként szereltek elsőkerék-meghajtással és önhordó karoszszériával – forradalmasította az autógyártást. A Conservatoire-ban hosszú, tömött sorban állnak nagyapáink álomautói cabriolet- vagy családi kivitelben, sőt korabeli, a világon elsőként végzett töréstesztekről készült filmfelvételek bizonyítják, hogy a Citroën már akkor is adott a biztonságra. És hogy milyen volt a húszas években egy törésteszt? Nos legénykorú nagypapáink kihajtottak a domboldalba, kiugrottak az autóból, és ingujjban letaszították a gépet a lejtőn. A Traction egy szirtről lezuhanva tett néhány bukfencet, és mikor nyugvópontra ért, talpra állították. Ekkor az urak ellenőrizték az ablakokat – mind megvolt –, visszatették a bucskázás közben elveszített motorháztetőt, majd büszkén, mosolyogva beültek a Citroënbe, és elhajtottak.
Aztán ott van a Kacsák sora, mely a „félszemű” háború előtti prototípusokkal indul, és egy 1990-es búcsú-2CV-vel zárul. Az utolsó autót a világ minden táján aláírt karosszériaelemből rakták össze, és magyar kézjegyek is bizonyítják, hogy a Kacsa a XX. század egyik legnépszerűbb autója volt. Még James Bond, azaz Roger Moore is ezt választotta egyik hegyi kalandjához, amiről egy sárga, golyónyomokkal tarkított 007-es 2CV tanúskodik. És hogy mit tudott a Kacsa azon kívül, hogy barátságos képet vágott? Tartani az utat a végtelenségig. Sem pénzdíj, sem ingyen autó nem volt elég ahhoz, hogy valaki vezetés közben fejtetőre állítsa a kisautót az úton. Talán épp ezért válhatott a 2CV minden idők legdemokratikusabb raliautójává: erő, stabilitás, kitartás – és mindez egy megfizethető autóban.

Azután következik a DS, amelynek neve azt jelenti: istennő, s amely 1999-ben elnyerte az Évszázad Autója címet. Nem véletlen, hogy a Conservatoire ünnepélyes felavatásakor is egy DS motorháztetejébe vésték a dátumot, ami bizonyítja, hogy a Citroën büszke legendás modelljére. A Conservatoire munkatársai szerint a gyűjtemény legszebb darabja az ezüstszínű DS Cabriolet, amely képes volt még szebbé varázsolni az isteni sziluettet. „A DS egy autóba álmodott csoda” – mondta köszöntőjében Pierre Peugeot, és a Conservatoire büszke arra, hogy falai között tudhatja Flaminio Bertoni gipsz makettjét, amelyen először jelentek meg az azóta legendává nemesedett vonalak.
A Tárházban testet ölt a kalandvágy is: olyan gépjárműveket láthatunk, melyeket a nagy körutazásokhoz fejlesztettek ki. A Tárháznak ebben a sarkában békésen megférnek egymás mellett a Szahara első átszelésében, vagy a „Sárga” körutazásban részt vevő, tank módjára kialakított lánctalpas járművek és a Párizs-Szamarkand-Moszkva Raid egyik Berlingója.
A Conservatoire második szárnyát a stílustanulmányoknak, maketteknek, autóbusz-koncepcióknak és a prototípusoknak szentelték, ahol a gyár valamennyi kutatási területe képviselteti magát. A kompresszor-kutatások céljára készült makettek lefedik a két háború közötti időszakot. Az egyedi alkatrészek, autóbusz-koncepciók és jármű-prototípusok a márka kreativitásának magával ragadó szintézisét adják. Koncepcióautók, amelyek jelen formájukban sohasem láttak országutat, hiszen némelyikük még fényszórót sem kapott, csak a helyét. Koncepcióautók, amelyek arra szolgáltak, hogy rajtuk tökéletesítsék a hidraktív felfüggesztést, a multiplex rendszert, a digitális kilométerórát, az egyedi belsőtereket és még számos innovatív műszaki megoldást, amelyek létét ma már természetesnek vesszük a francia cég autóiban.