Angolkisasszonyok rendháza

Az egykori Laszlovszky-major területét 1901-ben vásárolta meg az angolkisasszonyok rendje, ám az első világháború kitörése miatt a ma is látható épületegyüttes csak 1917-re készült el. A katolikus egyház a közelmúltban kapta vissza az ingatlant és ma már ismét az angolkisaszszonyok apácái élnek itt.
A rendet még a XVII. században alapította egy ősi angol nemesi család leszármazottja, Ward Mária, aki elsődleges céljának a nőnevelést tartotta. Az egyetlen hazai rend volt, amely ezzel foglalkozott és munkájuk elismerésének vehető, hogy II. József szerzetesrendeket megszüntető rendelete életben hagyta őket. Az első száz évben Budán működtek, majd 1878-tól Pestre tették át székhelyüket. A Laszlovszky-majort, az egykori híres zugligeti mulatóhelyet a XX. század elejére már csak kirándulóhelyként használták. Ekkor vásárolta meg a volt major területének nagy részét az angolkisasszonyok rendjének nevében Mater Almásy, a budapesti rend főnöknője Váci utcai központjuk nyári rezidenciájának. Beköltözésük után nem sokkal már kis kápolnát nyitottak a klasszicista majorépület földszintjén, amely vasárnaponként gyakran megtelt a kirándulókkal. A templom, a hozzá csatlakozó rendház és a leánynevelő intézet építéséhez 1913-ban kezdtek hozzá, ám a háborús nehézségek miatt csak a Szent család temploma készült el. A Hanauer váci apát által 1917 májusában felszentelt épület Hütl Dezső tervei alapján, eklektikus stílusban készült, és ihletője az angolkisasszonyok rendjének írországi Loretto Abbey intézetének épületegyüttese volt. A templomépületet neoromán motívumokkal díszítették és nagyméretű tornyához kereszthajós belső tér tartozott. Az épület keleti szárnyát, a zárdát és a leánynevelő intézetet csak jóval később, 1920–26 között Mater Ghymessy és Mater Darvas főnöknők építtették fel. Az eredetileg tervezett nyugati szárny azonban soha nem készült el. A háromszintes intézményépület tágas és fényes volt, fehér falakkal és fényes kőburkolattal. Földszintjén az osztálytermek, a konyha, az első emeleten a hálószobák, legfelül pedig a nővérek szobái kaptak helyet. A nővérek bejáró és bentlakó leányokat tanítottak általános és középiskolai szinten. Ismert volt az intézet szigora, ám az akkori „közvélemény” elismerte, hogy az ott tanulók alapos tudást és egy éltre szóló tartást kaptak nevelőiktől.

A kiváló intézet végül a kommunista rendszernek esett áldozatul, amely megszüntette az egyházi oktatást. A zugligeti zárdaépületben először egy középiskolás korú leányokat nevelő intézet, majd 1954-től árva és félárva gyermekek otthona és iskolája működött. A Szent család plébániatemplom 1989-ben került az érdeklődés középpontjába, amikor is az akkori Kelet-Németoszágból idemenekült családok itt kaptak szállást és segítséget az az idő tájt már hazánkban is komoly karitatív szerepet vállaló Máltai Szeretetszolgálat dolgozóitól. A rendszerváltozást követően csak a közelmúltban kapta vissza a katolikus egyház a zárdaépületet, és ezzel az angolkisaszszonyok 1999-ben végre ismét visszaköltözhettek eredeti ingatlanukba.