Antiklerikális reakció

Körlevélben figyelmeztette híveit 1945 őszén, a választások előtt Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek: hívő katolikus nem adhatja szavazatát istentagadó, egyházellenes pártokra. A mártír sorsú főpap nem nevezte meg ezen pártokat, ám furcsa módon az istentagadók és az egyházak gyűlölői rögvest találva érezték magukat. Lett is világraszóló botrány, mondván: az egyház ne politizáljon, de jellemző módon a legjobban visítozók nyolc év múltán már arra kötelezték az egyházi vezetőket, hogy körlevélben kampányoljanak a népfront jelöltjei mellett.
Néhány héttel, hónappal ezelőtt Gyulay Endre püspök úr hívta fel a figyelmet a parttalan liberalizmus veszélyeire. Szót nem ejtett pártokról, megmaradt az etikai tanítások keretein belül, mégis akadt politikai tömörülés, amelyik magára vette azt a bizonyos közmondásbeli inget. Ebből csak egy csenevész, belterjes botrányt tudtak kicsiholni az istentagadók és a történelmi magyar egyházak gyűlölői, persze a jelszó ugyanaz maradt: az egyház ne politizáljon, különösen Gyulai Endre ne, bízza az ilyesmit a „hitgyüli” kiképzett szakembereire. Az igazi gond az, hogy a magukat hívő katolikusnak valló embereket olykor figyelmeztetni kell saját értékrendjük követelményeire, egyházukkal, embertársaikkal, a világgal szembeni kötelességeikre.
Éppen ezért én hiszek Horn Gyulának. Teljesen életszerű az az előadása, hogy a gyóntatószékből kikászálódó emberek egyenesen hozzá mennek panaszt tenni. „Képzelje, Gyula elvtárs, négyszer kell szavaznom a Fideszre. Pedig nem követtem el nagy bűnt, csak hitelt adtam a Népszabadság tegnapi vezércikkének.” Elhiszem, hogy Horn Gyulát vidéki útjai során egyre-másra traktálják ilyen és hasonló beszámolókkal, hiszen olvastam a Cölöpöket, s azóta meg vagyok győződve az exkormányfő példátlan szavahihetőségéről. Nem is csodálom, hogy Horn, az idült demokrata felháborodik ezen, s nyílt levéllel zaklatja Seregély István egri érseket, amelyben olyan teológiai mélységeket tár fel, miszerint ideje lenne, hogy a katolikusok felismerjék „Megváltójuk útmutatásának értékét”, egyébként is az MSZP és ő személy szerint sokkal többet tett az egyházért, mint a Fidesz. Kövér László és Bayer Zsolt csak átkozódnak, s az ilyen szellemiség vezetett az első, illetve a második világháborúhoz. Mielőtt kitörne a Kövér–Bayer-féle harmadik, nem ártana Horn Gyulát a helyére tenni. Például ő lehetne az MSZP-kormányzás alatt újjáalakuló Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Méltó lenne a nevezett intézmény első vezetőjéhez, a villamoskalauzból államférfivá avanzsáló Kossa Istvánhoz, aki egy kiköpött Marosán volt – kicsit gyatrább kiadásban.
Persze igazságtalanok lennénk, ha Horn Gyula szabad gondolkodástól mámoros kirohanásait azonosítanánk az MSZP álláspontjával. Medgyessy Péter ideiglenes miniszterelnök-jelölt a jelek szerint nem ellenzi az egyházak politikai szerepvállalását, feltéve, ha a Nicea–konstantinápolyi mellett magukévá teszik a Köztársasági téri hitvallást is. Ha nem így lenne, akkor nem küldött volna ájtatoskodó leveleket a történelmi egyházak papjainak és lelkészeinek. Medgyessy szerint Horn hevülete nem tükrözi az MSZP vagy a párt vezetésének hivatalos véleményét: „Horn önálló személyiség, aki általában a saját véleményét hangoztatja.”
Érdekes, Szűrös Mátyást pontosan ezért akarják kirúgni.