Az 1820-as évektől már Pest a sajtóközpont

A XVIII. század Európájában már mindenütt rendszeresen jelennek meg napilapok és folyóiratok, sőt német földön elindulnak az első újságíró-irodák. Szerte a kontinensen egyre szélesebb réteget nyernek meg az olvasásnak, ám hazánkban még meglehetős csend honol. A századforduló után azonban nálunk is fokozatosan megindul a sajtóélet.

A XVIII. század vége felé arisztokrata körökben megkezdődik az irodalmi szalonok szervezése, amelyek az irodalom felkarolása mellett közéleti kérdésekkel is foglalkoznak, ám a csekély számú író még nem jelent megfelelő bázist egy ütőképes sajtó megindításához. Mindehhez a reformkor szellemisége kellett, és természetesen néhány jól felkészült irodalmár, politikus. A helyszín önmagát adta: a mai szemmel ugyan még inkább vidéki városnak nevezhető Pest-Buda a XVIII–XIX. század fordulójára a közigazgatás és az oktatás jelentős színhelyévé vált, elragadva az irányítást a határszéli várostól, Pozsonytól.
A Pest-Budán megjelenő első magyar nyelvű újság is Pozsonyból költözött el, amikor a Magyar Hírmondó kiadója úgy döntött, hogy a lap 1788-as megszűnte után egy évvel később Pesten indítja el a Magyar Mercuriust. Az első igazán jelentős magyar nyelvű pesti újság az 1806-ban Kultsár István által létrehozott Hazai Tudósítások volt.
Az újságírás hőskora Pozsonyhoz és Kossuth Lajos személyéhez kötődik. Ő az első, aki Országgyűlési tudósítások és Törvényhatósági tudósítások címen beszédei kéziratban sokszorosított változatával próbál minél szélesebb körben hatni a nyilvánosságra. Kísérletképpen több lap is indul ekkoriban Pozsonyban, Kolozsvárott és Kassán, ám hamar egyértelművé válik Pest központi szerepe ezen a téren is. Az 1820-as évektől már egyértelműen ez a város a sajtóközpont, amely a negyvenes évekre forrja ki igazán magát. Az 1840-ben Mednyánszky Alajos báró ellenőrzése alá került cenzúrahivatal intézményén sokat enyhít az éleslátású, irodalmilag is képzett tisztviselő, így az addig csupán száraz tényközlésként megjelent országgyűlési és kerületi táblai tudósítások helyét kezdeményezéseket sugalló, a kormányzat munkáját is enyhén bíráló írások veszik át. Gyakorlatilag a publicisztika megszületése ez, amelynek nyomán pezsgő sajtóélet indul meg a fővárosban. A folyóiratok a reformkorban gyorsan változnak: megindulnak, megszűnnek és átalakulnak, ami nem csupán az élénk kezdeményezőkedvet, de az állandó, megállapodott közönség hiányát is jelzi. A legelső pesti lap a konzervatív Nemzeti Újság, amely Hazai és külföldi tudósítások címmel már a század elejétől üzemel. A harmincas években megszületik az eleinte Kisfaludy Károly által szerkesztett Jelenkor, amelyben többek között Széchenyi írásai is megjelennek, és az 1838-ban alakuló Sürgöny, amely rövidesen Pesti Hírlapként – Kossuth szerkesztésében – a legerősebb lappá válik. A tartalmában, hangjában szokatlan új lap szerkesztőjeként Kossuth ugyanis a szabadelvű felfogásnak megfelelően közli a politikai cikkeket, és kommentálja színes eleven stílusban. Elsőként alkalmazva a vezércikk kifejezést, amelyben nemegyszer kemény bírálatok hangzanak el. A Pesti Hírlap széles spektrumát nyújtja a közvéleményt foglalkoztató kérdéseknek, a közjogi, nemzetiségi, büntetőjogi, adózási, vám- és kereskedelmi, politikai, közlekedésügyi, ipari, oktatási témákon kívül egyéni polgárjogi álláspontokat is képvisel. Felkarolja ugyanis a polgárosodó zsidóság növekvő társadalmi igényeinek képviseletét is. A Pesti Hírlap legfontosabb újítása azonban a többi lapnál lényegesen fejlettebb hírszolgálata, amely az addig gyengén csordogáló vidéki és külföldi információkat mennyiségileg és minőségileg is fejleszti. Így aztán hamarosan a vidéki olvasók egyik legolvasottabb újságjává válik, a többi lapot is újításokra inspirálva ezzel. Legméltóbb ellenfelévé a konzervatív Világ című lap válik, amely nem Kossuth színes stílusában íródik, ám felkészültségben egyenrangú ellenfélnek bizonyul. Kossuth túlzott népszerűsége is szálka lesz rövidesen az udvar szemében, így 1843-ban, a Pesti Hírlap kiadóját, Landauert arra utasítják, váljék meg szerkesztőjétől. Kossuth saját újságja kiadására irányuló törekvéseinek meghiúsulásával később az 1845 elején induló gazdasági lap, a Hetilap hasábjain ad hangot nézeteinek. A negyvenes éveket a kisszámú, különböző irányzatot képviselő újságírók nagyhangú vitái jellemezték. Két számottevő közgazdasági lap jelenik meg ekkoriban. A már említett Kossuth által szerkesztett Hetilapon kívül a Magyar Gazda, amely a közgazdasági élet egész területével foglakozik. A szabadságharc szomorú vége, 1849 jelentős változásokat hozott a sajtó életében, számos lapot elsodort a történelem, és bizonyos nemzeti hangokat is évtizedekre elhallgattatott.