Kispest első polgári iskoláját Prokopp Sándorné alapította a XIX. század utolsó éveiben. Prokoppék kassai ipari családból származtak: Prokopp Sándor távírdai főtiszt volt, Kosatkó Anna pedig az angolkisasszonyoknál végzett mint tanítónő. Iskolája Pesten, a Kossuth és Tarcsay utca sarkán – a mai kispesti Halásztanya parkolójában –, egy kis sárga házban, 74 növendékkel indult.
A tandíjat – évi 60 koronát – negyedévi vagy félévi részletekben kellett befizetni. Az iskola szabályzata szerint a szülők időről időre részletesen tájékoztatták az igazgatónőt gyermekük otthoni magatartásáról, jó és rossz szokásairól, különcségeiről, szorgalmáról, egészségéről. Prokoppné a hiányzásokat szigorúan ellenőrizte, kivéve a vallási ünnepek alatt, akkor ugyanis „kötelező volt” távol maradni. Kosatkó Anna megkövetelte a jó magaviseletet, és állítólag jelentést készített a lányok iskolán kívüli viselkedéséről is. Odafigyelt arra, hogy a növendékek ne hordjanak ékszereket, és ne cserélgessék holmijaikat. Erről így írt a szülőknek: „Megtörténhetik, hogy a növendékek egymás felöltőjét, nap- vagy esernyőjét kicserélik. Felkérem a tisztelt szülőket s azok helyetteseit, hogy ha gyermekeik ily cserélést követnek el, az elcserélt tárgyat mindig még aznap hozzám visszaküldeni szíveskedjék.”
Az igazgatónő egyre nehezebben birkózott meg az iskolát sújtó anyagi gondokkal. A városvezetők csak ígérgettek, de soha egy fillért nem adtak. A szülők is sokallták az évi 60 koronás tandíjat, így általában részletfizetést kértek. Kevés pénz jutott a nevelőknek is. Móricz Zsigmond felesége, Holics Eugénia Janka magyart, földrajzot és szépírást oktatott itt a növendékeknek.
Végül 1912-ben csődöt mondott a vállalkozás. Szerencsére még abban az évben megnyitotta kapuit a leánypolgári, a mai Ady Endre úton, így a tanítványok egy része ott folytathatta a tanévet.
A család ekkor Túróczszentmártonba, majd Csáktornyára költözött, ahol Prokoppné egy gazdasági iskolát alapított. A Magyar tanító 1921-es száma így emlékezett meg az igazgatónő munkásságáról: „Kispesten önerejével, minden vagyonának kockára tételével polgári iskolát állít. Intézete története fontos kultúrtörténeti dokumentum… Szerencsére a koldustarisznya mellett a tanító mindig gazdag tárházát hordozta az idealizmusnak. Így Prokoppné beutazta Németországot, tanulmányairól beszámol kortársainak. Számottevő pedagógiai, irodalmi munkásságot fejt ki, tankönyvet és több ifjúsági színdarabot írt. Nemzeti közkedveltségével mindenütt tiszteletet, becsületet szerzett a tanítói névnek. Áldás emlékére.”
Milliárdok Kijevnek: a Nyugat példátlan támogatása és annak ára
