Az előző évtized a magyar szívgyógyászat legújabb kori történetének kiemelkedő szakasza. A jövőben végezhetnek a vidéki klinikák is szívtranszplantációs műtéteket?
– A szakmai kollégium úgy határozott, hogy a szívtranszplantációt egy központ végzi, az általam is nagyra becsült Szabó Zoltán professzor egykori klinikáján, a SOTE Városmajori Ér- és Szívsebészeti Intézetében. Műszívbeültetést – mivelhogy ahhoz nem kell olyan nagy szakmai háttér – természetesen több klinika is végezhet.
– Tíz éve szenzációnak számított, hogy sikerült az első hazai szívátültetés. Ünnepeltek az évfordulón?
– A rendkívül jelentős eseményről természetesen nem feledkeztünk meg, de ünneplés helyett inkább a jövőbeli tennivalóinkról folyt a diskurzus. Én azonban különösen jó érzéssel gondoltam vissza Schwarcz Sándor műtétjére, mivelhogy benne voltam abban az orvoscsoportban, amelyik a transzplantáció alapfeltételeinek megteremtésére volt hivatott. Európa több jó hírű klinikáján és Bostonban is alkalmam volt tanulmányozni a szívátültetések előkészületeit. Egyébként Szabó professzor különleges érdeme, hogy nem kísérletezett. Biztosra ment, amikor Schwarcz Sándor műtétjéhez fogott.
– Hány szívátültetés volt hazánkban 1992. január 3. óta? Úgy tudjuk, nemcsak maga a műtét igen költséges, hanem az azt követő vizsgálatok és a gyógyszerek is milliókra rúgnak. Van állami fedezetük a szívátültetéseknek?
– Tíz év alatt 47 transzplantáció történt, három éve az átültetések teljes, csaknem nyolcmillió forintos költségét fedezi az egészségbiztosítási pénztár. Az új szívesek évenkénti vizsgálati és gyógyszer-felhasználási költsége további hárommillió forintjába kerül az OEP-nek. Ez évre tíz átültetés költsége biztosított, ám ha több válik indokolttá, az egészségbiztosító azt is vállalja. Megjegyzem: a tíz műtét is rendkívül nagy szervező- és háttérmunkát igényel. Ha évi száz lenne, akkor is csak egy, a legfelkészültebb klinikán, a városmajoriban lenne szabad elvégezni a műtétet.
– Önök a pécsi székhelyű szívcentrumban százával végzik az életmentő szívműtéteket, és tudjuk, nemcsak hazai, hanem külföldi betegekkel is landolnak klinikájuk udvarán a mentőhelikopterek.
– A múlt évben ezer nagy és ezer kisebb beavatkozást végeztünk koszorúér-szűkületes hazai és külföldi betegeknél. Értágítási és érmegóvási módszerünk a folyókon való jégrobbantáshoz hasonlítható. Hogy a robbantás ne okozzon jégtorlaszt, egyéb intézkedéseket is meg kell tenniük a jégelhárítóknak. Mi egy belső hálót helyezünk a koszorúérbe,
hogy a „törmelék” el ne zárja a vér útját.
– Állítólag rendkívül rövid idő alatt riasztható a „Papp-team”. Beavatkozásra készen állnak, mire a mentőautó vagy a helikopter megérkezik. Mennyi idő szükséges a team mozgósításához?
– Nem fordult még elő, hogy a helikopter előbb érkezett volna, mint a műtétet végzők. Ha értesülést szerzünk betegszállító légi jármű közeledéséről, öt-nyolc perc alatt a műtőbe érkezik a stáb. Betegeink egyedüli ellensége az idő. Koszorúér-elzáródás (ismertebb nevén infarktus) esetén mindössze két óra van arra, hogy a teljes gyógyulás ígéretével segítsünk, hat órán belül részleges eredményt érhetünk el, azon túl viszont nincs értelme a beavatkozásnak.
– A pécsi szívcentrumról azt hallani, hogy nemcsak kiváló orvosokkal, hanem modern felszereléssel és gyógyászati eszközökkel is büszkélkedhet. Egy valami azonban – nemrég ön említette – nagyon hiányzik: éjszaka vagy ködös időben nem tudnak leszállni a helikopterek.
– Ez a gondunk is hamarosan megoldódik, és akkor éjszaka is fogadhatjuk a mentőhelikoptert Kaposvárról, Zalaegerszegről, Nyíregyházáról, Sopronból vagy a határon túlról, jelesül Németországból, Szlovákiából vagy Horvátországból.
– Visszatérve a szívátültetésre: a minap felröppent a hír arról, hogy sertésszívet ültetnének be szívbeteg emberek mellüregébe. Ez lenne az új évezred egyik orvosi szenzációja?
– Kísérleteznek a sertések génállományának megváltoztatásával, hogy azonos legyen az emberével. Ez is a tudomány robbanásszerű fejlődésének egyik megnyilvánulása. Mindazonáltal én félek az állati eredetű szervek felhasználásától, mert olyan speciális betegségek hordozója lehet az átültetett anyag, amelyről ma nem vagy csak igen keveset tudunk. Gondoljon csak a vírusbetegségekre vagy a prionok okozta megbetegedésekre. Nagyon nagy óvatosság – és tudományos alázat – kell ahhoz, hogy embereknél széles körben alkalmazzuk ezeket az úgynevezett idegen, állati eredetű anyagokat. Nagyon remélem, ez esetben is kellő óvatossággal járunk el.
***
FÉLSZÁZ ÉVES SZÍVSEBÉSZET. A magyar szívsebészet alig több mint ötvenéves múltra tekint vissza. A negyvenes évek végén Magyarországon is megjelentek a szívsebészet csírái – írja Péterffy Árpád. A magyar szívsebészet létrejötte, fejlődése és jelenlegi helyzete című dolgozatában. Eisert Árpád volt az úttörő, aki 1948-ban Nyíregyházán elsőként végezte el sikeresen a szívburok eltávolítását páncélszív miatt. Ugyancsak elsőként operált a szív üregein belül a magyar sebészek közül. A magyar szívsebészet nagy vezéregyénisége Kudász József, aki 195055 között Pécsett egyetemi tanárként, Eisert Árpáddal együttműködve fejlesztette tovább ezt a tevékenységet. Littmann Imre is meghatározó személyisége volt a hazai szívsebészetnek, aki a Városmajori Szanatóriumban, a Sebésztovábbképző Klinikán munkatársaival már rendszeresen végzett szívműtéteket, köztük az első sikeres artériavezeték-lekötést. Szegeden Petri Gábor kezdett el foglalkozni a szívsebészettel és végezte el az első szívműtétet 1955-ben. Az 1960-as évek végére kialakult a magyar szívsebészet felépítése összesen hat központtal, amelyek közül négy a fővárosban működött. Az Országos Kardiológiai Intézetben Árvay Attila professzor főigazgatóként összevonta és egységesítette a kardiológiai és szívsebészeti ellátást, kialakítva napjaink „térhódító szívközpontmodelljét”. (MN)
origo.hu
Minden idők legjobb európai karácsonyi vására lett az Advent Bazilika
