Budapest nyitott a megegyezésre

A folytatódó magyar–szlovák egyeztetésen Budapest kész megfontolni a Pozsonyból érkező összes javaslatot, ugyanakkor nem képezheti a tárgyalások alapját az az elképzelés, hogy függesszék fel a státustörvény felvidéki végrehajtását – nyilatkozta lapunknak Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára.

Államtitkár úr, Magyarországnak még mindig nem sikerült Szlovákiával megegyeznie a státustörvény végrehajtásáról. Ön szerint milyen szintű találkozón kell a továbbiakban a magyar–szlovák tárgyalásokat folytatni, szükség van-e miniszterelnöki csúcsra?
– Egyelőre konkrét elképzelés nem körvonalazódott a megállapodás módjáról, de úgy vélem, nem is ez az elsődleges kérdés, hanem a megegyezés ténye. A magyar fél pedig kész minden javaslatot megfontolni. Erre is kitérünk a január 23-án esedékes budapesti konzultáción, amelyre a szlovák külügyi államtitkárt, Jaroslav Chlebót várjuk.
– Pozsony konkrétan milyen ellenvetéseket fogalmazott meg a jogszabály kapcsán, és milyen megoldási javaslatokkal állt elő?
– Hivatalosan a mai napig konkrét elképzeléseket és megoldási javaslatokat nem kaptunk a szlovák féltől.
– A magyar fél milyen kompromisszumokat hajlandó kötni a szlovákokkal? Hajlandó-e az évi húszezer forintos oktatási támogatást kivenni a törvény felvidéki jogalanyaira nézve, mint ahogy Románia esetében törölte a hozzátartozói igazolványt?
– Erről soha nem volt szó. A szlovák félnek azt a javaslatot tettük, hogy az oktatási támogatásért egy szlovákiai alapítványon keresztül teljes egészében a szlovák törvényeknek megfelelően lehessen pályázni. A jogosultság megállapítására vonatkozó döntéseket pedig a felvidéki magyarok hoznák meg.
– Ha a szlovák fél kéri a munkavállalási engedély kiterjesztését az összes szlovák állampolgárra, akkor a magyar fél milyen érveléssel lép fel azért, hogy ezt ne adja meg?
– Ilyen kérés nem fogalmazódott meg a tárgyalások során. Ennek többek között az is az oka, hogy a szlovák státustörvény a szlovák igazolvány tulajdonosainak korlátlan munkavállalási engedélyt ad, ellentétben Magyarországgal, ahol a magyar igazolvány tulajdonosai csak a magyar jogszabályoknak megfelelően egy naptári évben három hónap idénymunkát vállalhatnak, korlátozott számban. Vagyis a szlovákiaival ellentétben, a magyarországi munkaerőpiac agyon van biztosítva.
– Ha nem sikerül a szlovák féllel megegyezni, folytatódik-e a törvény felvidéki végrehajtása? Mi lesz azokkal, akik már kézhez is vették a magyar igazolványt, tőlük vissza lehet-e ezt venni?
– Ez nem lehet mérlegelés tárgya. Magyarország ugyanis bízik a megegyezésben. A státustörvénynek ezzel egy időben nincs területen kívüli hatálya, ezért annak végrehajtása a magyar kormányon múlik.
– Hogyan értékeli azokat a szlovák véleményeket, amelyek a magyar–szlovák alapszerződés felbontásával fenyegetőznek?
– Ebben a kérdésben a hivatalos szlovák nyilatkozatok másféle álláspontról tanúskodnak, és számunkra ez a fontos.
– Ön szerint a csatlakozás előtt álló Szlovákia esélyeit mennyiben rontja, hogy északi szomszédunk továbbra is a státustörvény végrehajtásának megakadályozására törekszik, miközben saját maga egy sokkal több kedvezményt nyújtó törvényt működtet a határon túli szlovákokkal szemben? Mivel magyarázná, hogy maga Rudolf Schuster államelnök is retorikát váltott az utóbbi időben?
– Szlovákiában választások közelednek, amúgy a szlovák státustörvény – ahogy a magyar a mi esetünkben – semmiben sem csökkentette északi szomszédunk csatlakozási esélyeit, nem hátráltatta őket az integrációs folyamatban. A jelenlegi szlovák kormány komoly előrehaladást ért el a csatlakozási tárgyalásokon, ami számunkra is pozitív hír, hiszen Budapest érdekelt Szlovákia mielőbbi euroatlanti integrációjában.