Tavaly december 13-án megszületett az első jogerős bírói ítélet, amelynek indokolásában az angol bíróság lényegében kimondta: csalás történt abban a postabankos spanyol ingatlanüzletben, amelynek eredményeként az angliai BST Properties Ltd. a Postabank ötmillió dolláros hiteléből egy német állampolgártól megvásárolt egy spanyol céget, amelynek összes vagyona a fent említett kecskelegelőket tartalmazó spanyol ingatlanportfólióból állt – tudtuk meg egy magát megnevezni nem kívánó, a Reorg-Apport Rt.-hez közel álló informátorunktól.
Az ingatlanüzletet még 1998. június 9-én ütötték nyélbe.
A céget vélhetően kifejezetten erre a célra alapította Patrick Malcolm Reynolds 1998 márciusában. A vállalkozásnak számottevő vagyona nem volt, tényleges tevékenységet nem végzett, Reynolds mindössze két egyfontos részvény birtokában jegyezte a társaságot. A BST meglepő módon mégis igen könnyedén jutott hitelhez a Princz Gábor vezette Postabanknál. Mindössze egy féloldalas hitelkérelmet kellett megírnia a cégvezetőnek, és soron kívül ötmillió dollárt hitelezett számára ingatlanportfólió-fejlesztés céljára a Princz-féle bank. Különös, hogy a szerződő felek, vagyis az angol cég és a magyar bank német nyelven kötöttek hitelszerződést, amelyet nem foglaltak közjegyzői okiratba és a magyar bank még csak a jelzálogjog bejegyzését sem kérte fedezetként.
Az ötmillió dolláros hitel futamideje egy év volt. Az ingatlan egyébként száz kilométerre fekszik a tengerparttól, egy Ronda nevű, ám festői szépségű spanyol város közelében, egy kopár hegy tetején.
A hegyre csak gyalog lehet feljutni, az ingatlanon bajosan lehetett volna golfpályát építeni. A Reorg 1999 elején kezdte meg a Postabank kétes követeléseit és befektetéseit tartalmazó, negyvenmilliárdos csomag rejtelmeinek feltárását.
Mint kiderült, a volt tulajdonos, a német Alfred Reckert 50 millió pesetáért (300 ezer dollárért) jutott hozzá a fenti ingatlanhoz, és igen rossz üzletnek tartotta utóbb a vételt. A Postabank ötmillió dolláros hiteléből Reynolds 4,9 millió dollárt fizetett az ingatlanokat tulajdonló két gibraltári cégért, és százezer dollárt az angol a saját költségeire fordított.
Alfred Reckert állítólag úgy mesélte el az ügyletet, hogy valamikor rossz vásárt csinált, ám megjelent „egy őrült magyar bank”, és ő boldogan kötött velük üzletet. Úgy tűnik, ő is tisztában volt a Postabank szerepével. A Reorg-Apport egy angol ügyvédi irodát bízott meg azzal még 1999-ben, hogy kezdeményezzen felszámolási eljárást a BST Ltd. ellen. Úgy ítélték meg, hogy a spanyol ingatlanügyben Reynoldson lehet a leggyorsabban behajtani az okozott kárt. Reynolds azzal védekezett, hogy ő nem is tartozik a Postabanknak, mert nem hitelszerződést kötött. Később azt állította, hogy Princz Gábor elengedte a tartozását. Erről bizonyíték gyanánt egy faxot mutatott be, amelyen Princz vélhetőleg filctollal írt alá egy tartozáselengedésről szóló megállapodást. Csakhogy az aláírásról szakértők megállapították, hogy nem Princz Gáboré.
Reynolds azt is előadta, hogy ő csupán a bank nevében járt el, és később az ingatlan átkerült a bank érdekkörébe. Továbbá utalt arra, hogy az ingatlant a megvásárlását követően nem sokkal, még 1998 júniusában bevonták a Postabank által a spanyol Telnan Invest SA-val kötött csereszerződésébe.
Az első fokon eljáró angol bíróság – tekintettel arra, hogy Reynolds tanúvallomásaiban ellentmondásba keveredett az általa korábban elmondottakkal – arra a megállapításra jutott, hogy „vélhetően nem mond igazat”, és a felperes Reorg-Apport javára döntött. A fellebbviteli bíróság ugyanilyen indoklással helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését, az ítéletben csalásnak minősítette az angol üzletember ténykedését a Postabankkal kötött üzletben, és még azt is hozzáfűzte: az angol bíróság nem nyújt segítséget Reynoldsnak ahhoz, hogy a csalásból kimásszon. Reynoldsot ötezer font perköltség megfizetésére is kötelezték.
A felszámoló jelenleg igyekszik kideríteni a BST Ltd.-nél, hogy a cég számláján milyen pénzmozgások történtek az ingatlanüggyel összefüggésben. Reynolds egyébként igen figyelemreméltó e-mailt küldött a Reorg-Apport ügyvédjének 2001. július 6-án. Eszerint őt elszomorította, hogy a per során a Reorg-Apport angol ügyvédje „úgy tesz, mintha az ellene – a BST ellen – lefolytatott akció nem lenne összefüggésben a magyarországi botránnyal”. „Biztosan tetszéssel hallja, hogy a jövő hét pénteken a 13 éves lányom utoljára megy az iskolájába. Biztosan tetszéssel hallja, hogy eladó a házam, és bérlakásba költözöm, nem tudván vállalni a költségeket” – panaszolja levelében a Princz Gábor vezette bank angol „ügyfele”.
Reynolds ártatlannak vallja magát ebben az ügyben, és a Reorg-Apport angol ügyvédjének eljárását „erkölcstelennek, igazságtalannak és aljasnak” minősíti. „Ezalatt azok az emberek, akik hozzávetőlegesen 180 millió dolláros »fekete lyukat« csináltak a Postabankban az 1998-ig terjedő időszakban, gondtalanul járnak-kelnek a világban. Sajnálom azt a napot, amikor Princz Gábornak és társainak bemutattak, és kihasználták ártatlanságomat és naivságomat” – írja Princz Gábor volt ügyfele. Reynolds megígérte: folytatni fogja harcát az igazságért. „Van egy csomó bizonyíték és tanú, akiket bíróságra idéznek Budapesten. Magyarországon nagyon jól értik a kétes hátterét ennek az ügynek” – véli.
„A legrosszabb az egészben a csalás dokumentált bizonyítéka a Modus cégek körül és a Postabank tisztségviselőinek az a törekvése, hogy ezt feltárják, ami végül is az oka volt ennek az egész tranzakciónak (amit most már tudunk)” – állítja.
Reynolds az e-mail tanúsága szerint budapesti tárgyalást akar. Ettől azt reméli, hogy „a BST ügye tisztázódik, és végre az igazi, a magyar – és nem spanyol vagy angol – szereplők is lelepleződnek a darabban”. A Reorg-Apport időközben értékesítette a Ronda város környéki, golfpályának szánt, több mint egymilliárd forintért megszerzett kecskelegelőt, összesen 120 millió pesetát (180 millió forintot) fizetett érte egy környékbeli vállalkozó.
A spanyol ingatlanüzlet miatt jelenleg több mint húsz polgári per, illetve büntetőeljárás folyik Magyarországon, illetve Spanyolországban, és várhatóan Angliában szintén megvizsgálják a büntetőjog szempontjából is az ügyet. Spanyolországban például a Telnan Invest vezetője, Ignatio Pales ellen peres eljárásokat folytat a Reorg-Apport által megbízott ügyvédi iroda.
A Telnan Invest az a cég, amelynek tulajdonában van a Parque de la Hidalga nevű társaság. A vállalkozás 41 millió dolláros hitelt kapott a Postabanktól arra, hogy a már említett BST által 4,9 milliárd forintért megvásárolt kecskelegelőre golfpályát építsen. A csaknem kilencmilliárd forintnyi dollárt a Princz-féle Postabank-vezetés a menesztése előtti napon utalta át a Telnan Invest cég számlájára.
A Telnan Invest a tulajdonában lévő ingatlanportfóliót – köztük egy szerkezetkész szállodát és egy cseh sörgyárat – 1998 májusa végén – felértékelték 44 milliárd forintra, és bevitték öt magyar cégbe: a Tér 1, a Tér 2, a Kenox, a Van és az Üdülő Kft.-be. Ezzel párhuzamosan a Postabank különféle követelésekből és befektetésekből összeállított egy ugyancsak 44 milliárd forintra taksált követeléscsomagot adósaival szemben, és azt elcserélte a Telnan Investtel a spanyol ingatlanokért. A csere szépséghibája, hogy az ingatlanok csupán a vételárnak a töredékét, egy könyvvizsgáló cég szerint nyolc-kilenc milliárd forintot érnek.
*
Patrick Malcolm Reynolds neve a magyar sajtóban a Trigon bank körüli botrányok kapcsán már többször felmerült. Az üzletember a Postabank bécsi leánybankjának felügyelőbizottságában foglalt helyet. A BST Ltd. a Trigon banktól 35 millió schillinges hitelt vett fel, miközben a cég ügyvezetője tagja volt a bank felügyelőbizottságának. A testületet egyébként egy brit lord, Malcolm McEacharn Mitchell-Thomson vezette, míg helyettese Szász András, a titkosszolgálati beruházásról elhíresült Nádor Rt. tulajdonosa volt. Egyes lapértesülések szerint Reynolds off-shore cégek igazgatójaként tűnt fel, de vezető tisztviselő két olyan brit cégben is – a Tri-Euróban és az Atlantic-Euróban –, amely állítólag Szász András MSZP közeli vállalkozó érdekeltsége.
SzeMElvények Reynolds bírósági vallomásából. „Mr. Wheldon (a Reorg-Apport Rt. londoni jogi képviselője – a szerk.) vallomásához van csatolva egy levélnek a másolata, amit én írtam alá a cég (BST Properties Limited) nevében. Ezt a levelet a Postabank kérésére, nevezetesen Horváth Géza igazgató úr utasításai szerint írtam. Erre a levélre azért volt szükség, hogy a Postabank megfelelő belső bizonyítékkal rendelkezzen a kölcsönszerződéssel kapcsolatban. E nélkül a levél nélkül a Postabank soha nem lett volna képes az ötmillió dollár kölcsön folyósítására, valamint a céget sem tudta volna megbízni, hogy beszerzéseket végezzen a Postabank nevében. Az teljesen bizonyos, hogy ez a levél és még más dokumentumok a Postabank kérésére vagy a Postabank által születtek, pusztán csak azért, hogy megfelelő belső dokumentumokkal rendelkezzen. (…) Az ötmillió dolláros összeg, amit a cég a Postabanktól kapott és a Postabank felhatalmazásával használt, arra szolgált, hogy megvásárolja az Abbett Investments Limitedet és a Benavelle Limitedet. (…) A gibraltári cégek összes vagyonát a Postabank felügyelete alatt a cég odaadta a Telnan SL-nek, majd egy 1998. június 20-án kelt csereszerződés keretében a Telnan ezeket a vagyontárgyakat a Postabanknak adta el.”
orosz-ukrán háború
Trump béketárgyalást készít elő Zelenszkij és Putyin között
