Elitcsere

2002. 01. 18. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ma is élénken emlékszem arra az émelygésre, ami akkor fogott el, amikor az 1994-ben földcsuszamlásszerű győzelmet aratott MSZP 209 parlamenti képviselőjének névsorát és életrajzát olvastam. Talán féltucatnyi kivételtől eltekintve ugyanaz a tipikus életpálya ismétlődött: KISZ-, majd MSZMP-tagság, lassú, ám folyamatos előrelépés a tanácsi, szakszervezeti, párt- vagy államapparátus szamárlétráján. Az akkori parlament többségét alkotó szocialista képviselők korábbi pártállami konformizmusa azt a – hazug – tételt látszott igazolni, hogy egyetlen kormányzásra hivatott elit létezik Magyarországon, az, amelyik „szakértelmét” még a kádári diktatúra idején csiszolta.
– Elit- és generációváltás történt az MSZP-ben – ezzel az elgondolkodtató mondattal kezdődött a Népszabadság tegnapi számában az a nagyobb lélegzetű interjú, amely Csehák Judit korábbi miniszterelnök-helyettessel, szociális és egészségügyi miniszterrel, a néhai MSZMP Politikai Bizottságának tagjával készült. Mint ismert, Csehák Judit négy év hallgatás után visszatér a politikai életbe, s az MSZP országos listáján a biztos befutónak számító kilencedik helyet foglalhatja el. A politikus asszony a szocialisták esetleges választási győzelme után jó eséllyel pályázhat az általa már jól ismert egészségügyi miniszteri posztra. Ez a döntés amúgy a szakterület eddigi felelősének, az ágyszámleépítés végrehajtásáról elhíresült Kökény Mihálynak a bukását is jelenti: a hivatali idejében a magyar egészségügy történetének legnagyobb arányú forráskivonásához asszisztáló exminisztert biztos kieső helyre tették az országos listán.
A legnagyobb ellenzéki párt listáját böngészve – a névsor manipulatív összeállításakor nem ártott volna néhány nemzetközi megfigyelőt hívni a pártdemokrácia megóvása érdekében – nehezen értelmezhető Csehák Judit elit- és generációváltásra utaló kijelentése. Az első húsz helyen ugyanis három-négy személy kivételével ismét csupa olyan politikus szerepel, aki már a pártállam idején is a tágabban értelmezett politikai elithez tartozott. Mindenképpen üdvözlendő, hogy az előző választásokon könnyűnek találtatott Horn-kabinet néhány különösen hiteltelenné vált képviselője – Fazakas Szabolcs, Suchman Tamás, Nemcsók János, Karl Imre – hátrább került az országos listán, de a korábban a pártvezetés radikális átalakítását követelő Molnár Gyula 80. helye mindent elárul a szocialisták megújulási szándékairól.
Medgyessy Péter és Csehák Judit kulcspozícióba kerülését elitváltásként csak egyféle módon lehet értelmezni: az utódpárt stratégái a kilencvenes években vezető szerephez jutottak helyett a Grósz-kormány kádereivel képzelik el a baloldali jövőt. Van valami elszomorító abban, hogy az MSZP tizenkét évvel az első szabad választások után is a késő kádári elitből rekrutálja az utánpótlást. Az ellenzéki párti sajtó elcsépelt fordulatát idézve: a múlt tényleg megkezdődött.
Amúgy az új parlament megalakulása után, Medgyessyhez és Hornhoz hasonlóan, Csehák Juditot ismételten lemondásra szólítják fel az átvilágítóbírák, hiszen pártállami pozícióinál fogva őt is érinti az ügynöktörvény. Na és? – legyint majd a párt.
És a választók?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.